Nagy Bálint

– Nem titok, hogy a Magyar Telekomtól december végén Ön is távozik, hiszen az erről szóló bejelentése megelőzte Straub Elekét. Tudja már, hogy a szövetségi munka mellett milyen területen folytatja?

Fotó:Szigeti Tamás

– Egy pár hónapig pihenek; lassan húsz éve dolgozom megszakítás nélkül a szakmában, úgy érzem, rám fér egy kis regenerálódás. Sűrűn előfordult, hogy 14-16 órát dolgoztam. Ma még nem tudom pontosan, merre tovább, de biztos, hogy marketing és kommunikációs területen folytatom.

– Mégis, hogyan élte meg, hogy főnökének, Straub Eleknek, akivel már 1995 előtt, az IBM-nél is együtt dolgozott, fel kellett állnia a vezérigazgatói székből?

– A cégnél mindenki nagyon rosszul viselte a lassan egy éve tartó vizsgálatot. Kommunikációs szempontból pedig ritka szakmai kihívás volt, mert komoly ellentmondás feszült a sajtó híréhsége és a vizsgálatban részt vevő hatóságok előírásai között. Sok és sűrű szövésű volt a szűrő, amelyen a tájékoztatásnak keresztül kellett mennie. Éppen ezért rendkívül nehéz helyzetben voltam és vagyok, amikor a részletekről kérdeznek.

– Értem. Akkor kanyarodjunk vissza az MRSZ-hez. Milyen tervekkel lát az elnöki munkához?

– Konkrét, részletes programról még nem egyeztetett az elnökség, de személy szerint három területre kívánok fókuszálni. Először is a szakma mainál sokkal egységesebb fellépését szeretném elérni, közelebb hozni egymáshoz a nagyon laza kapcsolatban lévő, nagyszámú képviseleti szervet. Természetesen önállóságuk megtartásával, de együttes fellépésre szorítani őket és magunkat. Virágozzék száz virág, ám együtt, egymást erősítve. Emellett az oktatásra kellene sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni, mert az utóbbi években nagyon felhígult a szakma. Legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy a szakma felelősségének tudatában dolgozzunk. Mai társadalmunkban az egyház, az iskola, vagy éppen a család személyiségformáló szerepe folyamatosan gyengül, erősödik viszont a médiáé – a filmeké, a tévéműsoroké, a cikkeké és a reklámoké. Utóbbiakra, tetszik vagy nem, egyre inkább társadalomformáló erőkként kell tekinteni. Nem csak termékeket adunk el, hanem a jövő generációjának szokásait, viselkedési normáit, értékrendszerét formáljuk. Ez nem tudatosult a kollégákban. Korunk papjai vagyunk, a fogyasztás templomában!

– Emelkedett gondolatok, de mintha a kormányzati pr nem ezekben a magasságokban járna. A kormányzati negyed vagy a miniszterek év végi jutalma kapcsán ismét alaposan leszerepelt a hivatalos kommunikáció, nem?

– Nem. Ezzel a legkevésbé sem értek egyet. Az esetek legnagyobb részében egyáltalán nem a kommunikációval van baj. Sokkal inkább a mögöttes folyamatok kiismerhetetlenek, kuszák. A döntések rosszak, vagy rosszul időzítik a bejelentést. Az említett két esetben is hasonló problémát látok. Régen rossz, ha a kommunikációval akarnak elfedni valamilyen háttérben meghúzódó hibát, hiányosságot. Ahogyan az is, ha kizárólag jó kommunikációval akarnak eladni valamit, ami értéktelen.

– Vagy olyan lejárt élelmiszert, amit újracsomagoltak.

– Ez az ügy egyszerű. A szememben a fogyasztó megtévesztéséről, megkárosításáról van szó, ami büntetendő cselekmény. Egyesek úgy gondolják, hogy a profit érdekében ma már minden megengedett. Amúgy az ünnepekhez közeledve nyilván szigorúbbak az ellenőrzések, s egy ilyen téma a médiának is kapóra jön, a karácsonyi bevásárlási láz idején jól eladható a sztori.

– A kíméletlen piaci logikával magyarázza azt is, hogy karácsony előtt évről évre mind hatalmasabb marketinggépezetek mozdulnak meg a fogyasztók megnyerésére?

– A vállalatok már régen nem a maguk feje után fejlesztett termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, hanem valós, vagy éppen maguk által kreált ügyféligényeket elégítenek ki. A növekedési kényszer a reklámokat az igények gerjesztése irányába viszi, így az ünnepek is marketingeszközökként működnek. Elég, ha csak a számomra elrettentő Bálint-nap példáját említem.