Már nemcsak a diszkont kutaknál, hanem a márkázott üzemanyag-társaságok hálózatában is literenként átlagosan 4-5 forinttal kevesebbet kell fizetni a 95 oktános benzinért, mint a gázolajért. A szokatlan irányú árolló több okra vezethető vissza. A turistaszezon végével kevesebbet autóznak az úrvezetők, mint nyáron, és az Európa-szerte növekvő bio-etanol termelés hatására is feldúsulnak a benzinkészletek. Az őszi mezőgazdasági munkák dandárján, az utolsó negyedévi ipari termelési, szállítási hajrában ugrásszerűen növekszik a dízel üzemanyag iránt igény. A fűtési szezon beköszöntével a gázolaj-rokon fűtőolaj kereslete is nagyobb, mint nyáron. A nagyobb gázolajkereslet ellátására a kőolaj lepárlása során pedig további benzin-komponens is keletkezik, ami növeli a készleteket.
Az őszi benzin árapály azonban egyelőre nem változtatta meg a fogyasztási, vásárlási szokásainkat. Varga István, a Shell Hungary Zrt. vezérigazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy rövid távon nem is számít a fogyasztás szerkezetének átalakulására. Gázolajból – a teljes országos forgalmon belül – általában kétszer annyi fogy, mint benzinből, s egy-két hónapos üzemanyagár-csökkenés hatására nem szokás lecserélni az autóparkot. Az árérzékeny magánvásárlók, kisvállalkozók számára azonban már ez a néhány forinttal olcsóbb benzin is szempont lehet a gépkocsi-választásnál. Az autókereskedők mégsem tapasztalnak változást, sőt, többéves távlatban éppen a dízelek száma nő. Míg 2002-ben a hazai személyautó-állomány egykilencede volt dízel, az idén már a csaknem 3 millió személyautó egyhatodát hajtja öngyulladós motor. A kis kategóriában, ahol a dízel változat akár 20-30 százalékkal is drágább, maradt a benzin csaknem abszolút hegemóniája. A közép és a prémium kategóriában viszont az adott típusokon belül a dízel súlya régóta növekszik, s az idén még emelkedik. A takarékos tehetőseknek ugyanis nem mindegy, hogy dízelmotorral 3-5 literrel kevesebbet fogyaszt a kocsi. A dízelmotor hatásfoka ugyanis jobb, mint a benzinesé, és a gázolaj energiatartalma is fajlagosan nagyobb. Adott 100 kilométeres távot tehát még a drágább gázolajjal is olcsóban tesz meg a kevesebb üzemanyagot fogyasztó dízelautó, mint az ugyanolyan teljesítményű benzines. 
Felelősség-felmérés
Együttérzésre könnyen kapható a magyar ember, felelősséget azonban nem nagyon szeret vállalni.
Vajon mennyire magába forduló nép a magyar? A közügyek iránt érdeklődő állampolgár szemhatára mennyire terjed túl az országhatáron, avagy a Kárpátok bércein? Igazuk van-e a politikusoknak akkor, amikor egy teljes parlamenti választási kampányt lezavarnak úgy, hogy még a miniszterelnök-jelöltek sem beszélnek külpolitikai elképzeléseikről? Valóban nem érdekli a magyarokat a „hazug Gyurcsány-demagóg Orbán” frontvonalon zajló belpolitikai perpatvaron túl semmi a kerek világon? Milyen globális vagy messze földön pusztító vész, katasztrófa, válsághelyzet esetén éreznek személyes felelősséget, együttérzést, szolidaritást honfitársaink? S mi rendít meg bennünket annyira, hogy áldozatot is vállaljunk?
A magyarok együttérzését leginkább a katasztrófák keltik fel más, tőlünk távol élő népek iránt – derül ki a Marketing Centrum nemrég készített, a hazai társadalom felelősségvállalási hajlandóságát vizsgáló felméréséből. A 2 ezer megkérdezett választókorú polgár többsége, 58 százaléka gondolja úgy, hogy Magyarországnak csak katasztrófahelyzetben kell segítenie a harmadik világ szegény országait – jellemzően az iskolázottabbak és a vagyonosabbak szerint kellene egyébként is segítenünk a nálunk szegényebb országokon. Minden negyedik felnőtt azt gondolja, hogy kizárólag a magyarság érdekeit kell érvényesítenünk külföldön, más irányú aktivitást nem igényelnek a magyar külpolitikától; érdekes módon az MSZP és a Fidesz választói ugyanúgy gondolkodnak erről (a pártpreferenciák szerinti megoszlásról lásd a grafikont). A megkérdezettek többsége elsősorban nemzetközi szervezetek feladatának tekinti, hogy támogassa a harmadik világ szegényeit, s csak másodsorban szán szerepet e téren a „magyaroknak” is .
A szegények és iskolázatlanabbak adományozó hajlandósága sokkal alacsonyabb, mint tanult és tehetősebb honfitársaiké, ám igen eltérő, hogy a magyarok milyen célra áldoznák a pénzüket. A megkérdezettek harmada biztosan adományozna természeti katasztrófa áldozatainak megsegítésére, fele pedig úgy válaszolt, hogy valószínűleg segítene. Az éhezőknek 81 százalék, a háborúk áldozatainak 68 százalék adományozna a válasz szerint biztosan vagy valószínűleg. Globális környezetvédelmi célokra viszont a lakosság fele lenne hajlandó áldozni. A leginkább az emberi jogi kérdések és a szabadságmozgalmak iránt közönyösek a hazai választópolgárok: csak minden harmadik megkérdezett mondta, hogy ilyen célra is hajlandó lenne adományozni, és csak minden tizedik állította ezt biztosra (ők jellemzően inkább a gazdagabbak és a magasabb iskolai végzettségűek).
A felmérésből az is kiderült, mennyire mást gondolunk adott esetben szolidaritásnak. Az összes megkérdezettnek csak a 13 százaléka érti ez alatt a felelősségvállalást, 44 százalék szerint segítségnyújtást jelent. Figyelemre méltó, hogy a lakosság 39 százaléka mindössze az együttérzésre gondol, amikor a politikusok szolidaritásról szónokolnak.
SÁGHY ERNA
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
