Vegyértékesítés

Globális felmelegedés – ez a Medikémia Ipari és Kereskedelmi Zrt. legádázabb ellensége. A szegedi cég termékpalettájában ugyanis kimondottan magas a téli autóscikkek – fagyállók, szélvédőmosók, motorindítók, gázolajdermedéspont-csökkentők, jégoldók és hasonlók – részaránya. Ha tehát Dimitrij Lénáról mesél (copyright: Bródy János), az jócskán megdobja az árbevételt, ellenkező esetben viszont visszaesik a forgalom – magyarázza a szövetkezetként indult társaság mutatóiban tetten érhető szezonalitást Pálmai Antal elnök-igazgató. Ennek dacára esze ágában sincs, hogy Szibériában próbálkozzon a Prevent és Prelix gyártmányú cikkekkel: „Nem találnék fuvarost, aki elvállalja, mivel semmifajta biztosíték nincs rá, hogy a szállítmány el is jut Omszkba vagy Novoszibirszkbe.”

A veszélyes áruk nemzetközi közúti szállítása amúgy is macerás, különösen hosszabb távon, hiszen a speciális szállítójármű, a különleges képesítésű sofőr miatt néhány száz kilométer után oda az esetleges árelőny. Nem véletlenül Románia a legnagyobb exportpiaca a Medikémiának – amely Szerbiában is igyekszik hídfőállásokat kiépíteni -, de a magas szállítási költségek miatt Bukarest már kívül esik a hatótávolságon. Az importdömping miatt a verseny jelenleg sokkal kiélezettebb, mint az induláskor. Pálmai fiatal vegyészként 1973-ban, éppen az útkeresés végén, a „koncepció évében” kapcsolódott be a szövetkezet munkájába. Addig az alaptevékenysége mellett gyékényszatyorral és a pirospaprikából kivont kapszaicinnel egyaránt foglalkozó szövetkezet nem igazán találta a helyét az új mechanizmus teremtette keretek között, ráadásul a biokultúra sem örvendett a maihoz hasonló népszerűségnek.

MINDENESEK. A talpon maradás érdekében új profil után néztek, s előbb gyógyszeripari féltermékek előállításába fogtak, miközben a szőlőcukor átkristályosítását, tisztítását sem vetették meg. Mivel mindehhez sem megfelelő szakemberállományuk, sem gépi ellátottságuk nem volt, „piaci” termékek, háztartási cikkek gyártásába kezdtek. Ezekkel 1973-ra minden korábbinál szélesebb profilt alakítottak ki, a szekér mégis döcögött. Ekkorra azonban célegyenesébe fordult egy fékfolyadék kidolgozásáról szóló egyetemi együttműködés, amely jól időzítve érett szabadalommá: Nyugat-Európában éppen áttértek a hidraulikus fékfolyadékra. Innentől kezdve a motorizáció adott lendületet a szövetkezetnek. Mivel az autós cikkeknek addig nem volt magyar gyártója, minden külföldről érkezett, a Medikémia tudatosan erre a szegmensre fókuszált. Olyannyira, hogy három esztendő leforgása alatt átállt az autóápolási és -üzemeltetési termékekre, hazai vetélytárs híján a teljes hazai piacot lefedte, és kiszorította a külföldi versenyzőket.

A nyolcvanas évekre annyira beindult a verkli, hogy az ipari szövetkezeti szektor legnagyobb volumenű beruházását határozták el Szegeden: önerőből, bankhitelből, valamint az iparszövetség (OKISZ) kölcsönéből összeállt 200 millió forintból megépítették a mai gyártelepet. A létesítményt két év alatt, zöldmezős beruházásként hozták tető alá.

Az 1986-os átadás után néhány hónappal súlycsoportot váltottak, de a hagyományos ökölvívói pályafutástól elütő módon, lefelé: ipari kisszövetkezetté alakultak, mert így fele annyi adót kellett fizetniük, mint „mezei” szövetkezetként. A három betű sokat dobott az eredményen, hamar vissza tudták fizetni a hiteleket, mi több, annyira megerősödtek, hogy kisszövetkezetként az OKISZ tíz legnagyobb szövetkezete között szerénykedtek. Az 1990-ben elfogadott új szövetkezeti törvény és a gazdasági társaságokról szóló jogszabály világossá tette, hogy az ekkora nagyságrendű cégekre nem húzható rá a továbbiakban a szövetkezeti forma. „Az is sokat nyomott a latban, hogy maga a szó is pejoratív értelmet nyert” – teszi hozzá az elnök-igazgató. A vasfüggöny mögül érkezett partnerek ugyanis csak az értékesítő szövetkezeteket ismerték, ezért ekképp azonosították a Medikémiát is, noha az alapvetően mindig is gyártással foglalkozott.

A szövetkezet méretei miatt, no meg a szétaprózott tulajdonosi szerkezetre tekintettel, 1992-ben részvénytársasággá alakultak: a tagok nevesített vagyonából előálló szövetkezeti részjegyek váltak részvényekké. Ezeken 191 magyar magánszemély osztozott, s a tulajdonosok száma ma is 185 és 190 között mozog. Helyesebben nem mozog, hiszen részvényforgalom alig van, évente 3 milliónál intenzívebbet még nem regisztráltak. Ennek okát az elnök-igazgató a szinte családias kötődésben látja, de az sem mellékes, hogy a cég tisztes, a bankbetétek kamatát 1-2 százalékponttal gondosan lepipáló osztalékot fizet.

Meghatározó részvényese továbbra sincs a Medikémiának – a legnagyobb egy kézben lévő, 14 százalékos pakett éppen az elnök-igazgatóé -, noha évente három-négyen is érkeznek háztűznézőbe. Az udvarias, de egyértelmű elutasításokat Pálmai azzal magyarázza, hogy a Medikémia túlságosan hozzászokott már az önállósághoz, és nem okoz a cégnek nehézséget versenyképes termékek előállítása.

NAGYGENERÁL. Ebben fontos szerep hárul informatikai rendszerükre. Már a gyártelep 1986-os avatásakor elektronikus értékesítési és műszaki rendszer működött náluk, amelyet később komplett termelés- és gyártásirányításba integráltak. A nyolcvanas évek végén kialakított raktárkezelő megoldás az írásos bizonylatolást is fölöslegessé tette. Elodázták viszont az ügyviteli rendszer csatasorba állítását, mivel sokáig olcsóbb volt megfizetni a könyvelőt és a papírt. E nélkül viszont képtelenség ütőképes vezetői információs rendszert alkotni, így IT-rendszerük megérett egy „nagygenerálra”: erre pályázaton választottak ki szolgáltatót.

„Pálmait amatőr kosaras múltja nem csupán saját csapata és az ellenfél elfogadására, a fair play szabályaira tanította meg, de egészséges vagányságát is sikerült megőriznie” – vélekedik Kevevári József, a Csongrád Megyei Iparszövetség elnöke. Ő számos esetben tapasztalta ezt, de a legemlékezetesebb mégis a megyei iparszövetség 1991-es közgyűlése volt. Akkor ugyanis a testület elnöki tisztét betöltő Pálmai – a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére – leköszönt pozíciójáról, mondván: képtelen olyan emberekkel együtt dolgozni, akiknek magánemberként a köszönését sem szívesen fogadná.