Vang Ni-nie számára nem volt nehéz döntés új mobiltelefonjának a kiválasztása. Amikor a huszonéves pekingi vállalkozó hölgy március elején egy kirakatban megpillantotta a finn Nokia csúcskategóriás L’Amour termékcsaládjának egyik darabját, azonnal beleszeretett az aranyszínű, fedőlapján virágmintával díszített készülékbe. Nem érdekelte sem a meglehetősen borsos, 470 dolláros ár, sem az, hogy várnia kellett néhány órát, mert a telefonból éppen akkor csak egyetlen darab volt raktáron. Rögtön tudta, hogy megtalálta az igazit. „Meg sem néztem más telefonokat” – mondja Vang, aki azóta már barátainak is ajánlgatja a készüléket.
Dzsivanlal Pitodiát hasonlóképp lenyűgözte a Nokia. A 27 esztendős bombayi gyümölcskereskedő sokáig abból élt, hogy a város utcáit járva vadászott narancsra, almára, banánra. Aztán tavaly szeptemberben 56 dollárért megvette élete első mobiltelefonját, egy egyszerű, de masszív Nokia 1100-ast. Ma már napi 10 dollárt keres azzal, hogy egy tarka napernyő alatt ülve intézi a megrendeléseket – nemcsak a maga, hanem a szomszédos kereskedők számára is. „Kipróbáltam sok más telefont, de a Nokia a leginkább felhasználóbarát” – mondja Pitodia, s büszkén hozzáteszi, hogy az utcában neki van egyedül mobilja.
A TOPLISTÁK ÉLÉN. A Vangok és Pitodiák körében egyetlen másik mobiltelefon-gyártónak sincs akkora sikere, mint a Nokiának. A cég mind Kínában, mind Indiában egyértelműen a legnépszerűbb márka. A kínai piacon tavaly közel 31 százalék volt a részesedése, szemben a második helyen álló amerikai Motorola alig 10 százalékával. A Hongkongot és – legalábbis földrajzi értelemben – Tajvant is magában foglaló Nagy-Kínában 28 százalékkal, 4,5 milliárd dollárra nőttek eladásai, így ma már ez a régió a cég legfőbb piaca: teljes árbevételének 11 százaléka származik innen, míg az Egyesült Államokból csupán 8 százalék. Indiában a Nokia tavaly hozzávetőleg 1 milliárd dolláros forgalmat ért el, ez ott 60 százalékos részesedést takar, és a cég prognózisa szerint 2010-re már India lesz a második legnagyobb piaca.
A Nokia ezzel együtt sem lassít. Március 11-én megnyitotta első indiai gyárát az ország déli részében fekvő Madrasz közelében. A 150 millió dolláros beruházással létrehozott üzem évi 20 millió olcsó telefont fog gyártani, részben a helyi piacra, részben exportra. Ezzel párhuzamosan a vállalat a kétszeresére bővíti a Hongkonghoz közeli Dongguanban működő kínai gyárát.
Az amerikai piac már majdnem teljesen telített. A két nagy ázsiai országban viszont még jókora növekedési lehetőségek vannak, így az a vállalat, amelyik ott vezető pozíciót vív ki magának, egyszersmind a globális eladási háborúnak is győztese lesz. Kína már ma is a világ legnagyobb mobilpiaca, mintegy 400 millió használóval és 20 százalékos tavalyi növekedési rátával. India sokkal kisebb ugyan – februárban még mindössze 81 millió embernek volt mobilja -, de az idén várhatóan megkétszereződnek a készülékeladások, a használók száma pedig 2010-re elérheti a félmilliárdot.
Pár éve a Nokiának még nehézségei voltak mindkét országban. Hiába jelent meg a cég elég korán Indiában – az ország első mobiltelefonja egy Nokia-modell mintájára készült -, a jogi szabályozás gátolta a terjeszkedést. Kínában pedig nemcsak a Motorola előzte meg, hanem több újonnan alakult helyi cég is, köztük a TCL és a Ningbo Bird, amelyek olcsó, de jó formatervezésű készülékeikkel gyorsan meghódították a piac közel felét. A helyi vállalatok az értékesítési munkatársak seregeit küldték szét az üzletekbe saját márkáik népszerűsítése céljából. „Ha a mi embereink kitettek egy plakátot, azt mások fél órán belül letépték” – mondja Colin Giles, a Nokia kínai mobiltelefon-üzletágának vezetője.
Ilyen helyzetben Giles nagy változtatásokra kényszerült. Mindenekelőtt decentralizálta a tevékenységet: az értékesítési irodák száma háromról hetvenre nőtt, a 8 országos forgalmazó helyett pedig ma már 50 tartományi működik. S miután a riválisok a kifejezetten a kínaiak számára kifejlesztett modellekkel arattak nagy sikert, a Nokia is bevezette Kína-specifikus készülékeit. Számolnia kellett például azzal, hogy vidéken sokan nem ismerik a kínai szöveges üzenetek beviteléhez szükséges latin betűs átírási rendszert. A Nokia ezért két telefonjához olyan szoftvert alkotott, amely felismeri a digitális ceruzával írott karaktereket. Kiépített továbbá egy számítógépes rendszert, hogy részletes adatokhoz jusson az eladásokról. „Most azonnal meg tudom mondani, hogy mi történt ma a 4500 legfontosabb üzletben. Egy héten belüli információm pedig mintegy 30 ezer boltról lehet” – büszkélkedik Giles. Az eredmény: a Nokia tavaly 27,5 millió telefont adott el Kínában, háromszor annyit, mint 2003-ban. A társaság még az év vége előtt be akarja indítani a harmadik generációs szolgáltatásokat is.
HELYI ÍZEK. Az indiai piac 2002-ben kezdett fellendülni, s ott a Nokia már a kínai tapasztalatokra támaszkodva tudta megerősíteni vezető helyét. Tavalyelőtt kihozott két specifikusan indiai modellt, villanófénnyel, porvédő burkolattal és a párás időben nagyon hasznos csúszásgátló markolattal. A nem hindiül beszélők számára szoftvereket fejlesztett ki a 7 regionális nyelven, csengőhang-kínálatát pedig kiegészítette hazafias dallamokkal, köztük az India a legjobb című himnusszal. A marketing terén ügyelt arra, hogy hirdetései kimondottan a helyieknek szóljanak: egyik első reklámkampányában például hamisítatlan indiai kamionsofőrök telefonáltak haza Nokia-készülékkel.
A Nokia egyúttal a vetélytársak hibáiból is profitálni tudott. Kínában a Motorola lassabban reagált a helyi gyártók előretörésére, és nehezebben is küzdötte vissza magát. Az új kínai cégek ugyanakkor rohamos piacvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni termékeik gyenge minősége miatt. Ami Indiát illeti, Pankadzs Mohindru, az Indian Cellular Association kereskedelmi csoport elnöke szerint a Motorola nem ismerte fel elég gyorsan e piac fontosságát. Ennek következtében részesedése ma alig 5 százalék.
A konkurencia elérkezettnek látja az időt arra, hogy megpróbálja megszorítani a Nokiát. A dél-koreai Samsung sokáig csak közép- és felső kategóriás telefonokat forgalmazott Indiában, de tavaly már olcsó készülékekkel is megjelent, néhány hete pedig felavatta új gyárát az Új-Delhihez közeli Gurgaonban. A Motorola átalakította kínai szervezetét, kibővítette értékesítési gárdáját, és megerősítette forgalmazói hálózatát, amely immár 300 várost fed le. Indiában a Motorola mindössze 35 dollárba kerülő telefonokat akar piacra dobni. Az országot Allen Burns, a társaság alelnöke „kulcsfontosságúnak” ítéli, s azt ígéri, hogy másfél éven belül megnyitják első ottani gyárukat. Más kérdés, hogy ez további másfél év előny a Nokia számára, hogy még jobban megszilárdítsa éllovas pozícióját Ázsia két legnagyobb piacán.
