Az állatok világnapját, és egyben fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a hétvégén a veresegyházi medveotthon. Ám a medvék sokkal régebb óta lakják a gödöllői dombvidéket: a Mafilm egy használaton kívüli telepén már a nyolcvanas évek elejétől gyűjtötte őket és más vadakat egy megszállott állatbarát, Kósa József.
Ennivaló kis bocs (Fotó: Munkácsy Márton) KÉPGALÉRIA
A tartási körülmények viszont hagytak maguk után kívánnivalót, ezért 1998-ban állatvédő szervezetek és a veresegyházi önkormányzat kezdeményezésére elkobozták a jószágokat, és létrehozták számukra ezt a menhelyet – meséli Kuli Bálint, az intézmény igazgatója. Két évvel később a medveotthont egy „farkasrészleggel“ is kiegészítették.
A menhely populációja jelenleg 39 barnamedvét és 20 farkast számlál. A „kemény mag“ a Mafilm-telepről származott át – talán nem véletlen, hogy többen komoly előadóművészi múlttal rendelkeznek.
A későbbi szerzemények jórészt állatkertekből érkeztek, amikor ott a kifutók fix területe szűkössé vált egy-egy szaporulat után. De akad olyan is, akit ennivaló kis bocs korában csempészett haza valaki, majd amikor kezdett ijesztő méreteket ölteni, a gazdi jobbnak látta megválni tőle, önszántából vagy a szomszédok nyomására.
Jobb, mint az állatkertben
A farkasok másfél, a medvék 3,5 hektár összefüggő területen kószálhatnak szabadon, melyet úgy alakítottak ki, hogy minél jobban hasonlítson az állatok természetes élőhelyére. A mackók saját fenyvesükben gyakorolhatják a fára mászást, a pancsoláshoz pedig két jókora medence áll rendelkezésükre, telepített kárász-állománnyal.
A halak nem táplálékul szolgálnak, inkább egyfajta jelzőberendezésként: amikor a behordott szennyeződésektől pusztulni kezdenek, a gondozók tudják, hogy ideje vizet cserélni. Búvóhelyben sincs hiány: a medvék 12 mesterséges barlangban húzhatják meg magukat, de van köztük olyan is, amelyik magának ás vermet.
Bár a sűrű növényzetben a mackók találnak némi táplálékot, rendszeresen kapnak az évszaknak megfelelő zöldséget, gyümölcsöt, illetve húst is, a helyi kisállattenyésztők „technológiai selejtje“ formájában. Egy átlagos medvénél napi 5-6 nyúl vagy csirke lecsúszik, 3-4 kiló zöldkörettel – saccol Kuli Bálint.
Ehhez jön még a desszert: mivel a medvék természetes étrendjében szereplő bogyók, gyökerek nálunk nem találhatók meg, a szükséges szénhidrátbevitelt a környékbeli cukrászdák süteményszélei és formahibás tortái jelentik. Mint ismeretes, a medvék a mézet sem vetik meg: ezt a látogatók adhatják nekik, speciális, hosszú nyelű fakanalak segítségével.
Előre megérzik a havat
A zsírpárnák felhalmozása elengedhetetlen egy nyugalmas téli álomhoz. Hogy ez mikor kezdődik, nem naptárfüggő, inkább a helyi körülmények határozzák meg. A veresi medvék számára a hóesés a takarodó jele: meteorológusokat megszégyenítő pontossággal megérzik előre, ilyenkor felhagynak az evéssel, és elvonulnak a barlangjaikba. Álmuk azonban csak annyira tartós, mint a kinti hótakaró: amint egy kicsit felmelegszik az idő, rögtön előbújnak.
Azok a medvék, amelyek emberek között nőttek fel, a többiektől kissé elkülönülve, visszahúzódva élnek, kiszorulnak a barlangokból, és egyébként is csak hírből ismerik a téli álmot – magyarázza a menhely igazgatója. Így a kifutókban egész évben akad látnivaló.
Új játékok az ünnepelteknek
Az állatsereglet ellátását három gondozóval végzi Kuli Bálint; csak a hétvégi és pirosbetűs csúcsidőszakokban egészülnek ki egy-egy alkalmi önkéntessel. Bár a menhely az önkormányzat tulajdona, a medvetartás költségeinek fedezésére alapítványt is létrehoztak. A támogatás népszerű formája egy-egy jószág örökbefogadása.
Az szja 1 százalékának felajánlásaiból annyi pénz gyűlt össze 2007-ben, amelyből idén új mászókákat, hintákat kaptak a macik – derül ki a menhely honlapjáról. Hamarosan elkészül egy olyan, akadálymentes emelvény is, amelyről az egész kifutót be lehet látni. Az igazgató hozzáteszi: a távlati tervek között szerepel a medvék területének megduplázása, hogy újabb jövevényeket tudjon fogadni.
