Tavaly szeptember 15-e után (a Lehman Brothers befektetési ház bedőlése miatt) brutális tőkepiaci áresés indult, a zuhanás újabb és újabb lendületekkel március végéig tartott, majd jött öt hónap korrekció. Az a tévképzetünk lehet, hogy az elmúlt egy év összességében azért biztosan nagy esést hozott a tőzsdén, a felfelé irányuló visszarendeződés során a tőzsdék csak az elveszített indexérték kisebb részét nyerték vissza.
Visszajöttek a mélyből
Ebben nagyot tévedünk. Meglepő módon a tavaly szeptember eleji indexértékhez képest a kínai és brazil tőzsdék már jóval magasabban állnak, de nyert az elmúlt évben a hongkongi részvénypiac is. A magyar, a brit vagy éppen az amerikai NASDAQ gyakorlatilag az egy évvel ezelőtti szinten van (legfeljebb egy számjegyű a veszteség), a francia, német tőzsdék, illetve a Dow Jones index 15 százalékkal áll lejjebb, egyedül az orosz tőzsde van izmosabb bukásban.
Az áresés persze nem 2008 szeptembere után kezdődött, a hamarabb reagáló tőzsdék már előtte is zuhantak, de mindenképpen meglepő, hogy miközben a világgazdaság legnagyobb válságáról beszélünk, miközben hatalmas államok kénytelenek súlyos terheket pakolni a következő két-három generáció vállára, a részvények értékelése nem sokat változott.
Pontosabban sokszor és sokat változott, de az intenzív áresést követő fellendülés nyomán gyakorlatilag zérus az egyenleg. Pedig mintha senki nem hinne ennek megalapozottságában, az elemzők folyamatosan a korrekció esélyéről, a várható újabb változékony időszakokról adnak prognózisokat, és a növekedés motorjának tartott kisbefektetők is kezdenek átpártolni a vevői oldalról az eladói oldalra.
Valóban nem tűnik indokoltnak, hogy 2009 szeptemberében ugyanolyan legyen a világgazdaság vezető cégeinek a megítélése, mint egy évvel korábban. Jóval több érv van amellett, hogy ismét bessz várható, mint amellett, hogy folytatódhat az emelkedés. Lássunk hát magyarázatokat és várható trendeket!
Kereslet-kínálat
A részvénypiaci árak koncentrált piacokon, a kereslet és a kínálat függvényében alakulnak ki. Jól látszik, hogy az elmúlt félévben az a rengeteg pénz, amit a nagy államok pumpáltak a gazdaságaikba, megjelentek a tőzsdén, és segítették az eszközárak emelkedését.
Ugyan az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Németország nem azért pakolt a bankrendszerébe, illetve a vállalati szektor megsegítésébe dollártízmilliárdokat, hogy az a pénz a tőzsdén kössön ki, de valahogy mégis odatalált. Nem feltétlenül közvetlen részvényvásárlás lett belőle, de gazdasági kereslet, ami javította a cégek megítélését. Egyetlen példával, ha egy állam roncsprémium-programot hirdet, akkor azzal sikerülhet megállítani a nagy autórészvények szabadesését.
Merre görbül a görbe?
Középtávon azonban az állami nagy tőkepumpa inkább részvényáreséshez fog vezetni. Egyrészt a sok pénzt ki kell majd vonni a gazdaságból, ha nem akar a világ egy nagyon erős inflációt, ekkor majd éppen ellentétes hatású folyamat fog lejátszódni, másrészt az államoknak féktelen mennyiségű állampapírt kell kibocsátani a mostani nagy költekezés fedezetére, ezek a kötvénykibocsátások pedig kiszorítják a részvénypiacról a befektetői pénzeket. Ráadásul a nagy áresés idején sokan vettek fel shortpozíciókat, azaz adtak el olyan részvényeket, amelyeket nem is birtokoltak. Az ilyen pozíciók kinullázása vételt igényelt, az elmúlt hónapokban a shortok felszámolása is segítette az áremelkedést, de lassan kifújnak a pozíciók.
Környezet
Önámítás lenne azt gondolnunk, hogy a világgazdaság kilátásai nem romlottak az elmúlt egy évben. Aligha kell hosszasan magyarázni, hogy a globális recesszióban rosszabb lesz a cégek helyzete, mindenhol nő a munkanélküliség, az állástalan ember fogyasztási kereslete csökken, az állami adóbevételek apadnak, az állami kereslet is visszaesik.
A gazdaság bizalomhiányos, a világkereskedelem volumene csökken, egész egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy ez ugyanaz a világgazdaság, mint akár csak egy éve. Azok az érvek is hamisak, hogy a tőkepiac mindig mindent nagyon előre jelez, és most már átnéz a következő pár év felett, de tudja, hogy 2011-2012-től már ismét normál kerékvágásban mennek a dolgok. A gazdasági szereplők emlékezete rövid talán, de nem ennyire, képtelenség, hogy három év múlva visszatérjen a korábbi növekedést lehetővé tevő bizalom, hitelezés, vállalkozó kedv.
—-Mit mutatnak a mutatók?—-
Tagadhatatlan, hogy vannak biztató jelek, a nagy államokban, az Egyesült Államokban, Németországban derül ki, hogy a visszaesés a vártnál kisebb mértékű vagy gyorsabb lefutású lesz, már nőnek a lakáseladások az Egyesült Államokban, javul az ipari termelés Németországban. Ám ezek még mindig nagyon alacsony számok, még mindig 18-22 százalékkal alacsonyabbak például a gyári megrendelések és az ipari termelési adatok Németországban, mint egy évvel ezelőtt. A német mutatókra a magyar gazdaság szempontjából különösen fontos figyelni.
Mostantól azért szerencsére számíthatunk a bázishatásra is. Vagyis, mivel tavaly októbertől elég csúnya gazdasági mutatók jelentek meg, a közeljövőben közölt adatok majd a bázishoz képest optikailag jobban mutatnak. A különböző bizalmi indexek is felfelé lépnek el, de érdemes megnézni az arányokat. Ha a tőkepiaci indexek ugyanazt a pályát írnák csak le, mint ezek a bizalmi indexek, jó 25 százalékkal lejjebb járna a globális részvénypiac.
Bizonytalanság
Teljes a bizonytalanság, azt pedig nem szereti a tőkepiac, de valamiért mostanában nem árazza. Megdöbbentő látni, hogy a legismertebb értékelő mutatók értelmüket vesztették. A P/E mutató hosszú évtizedeken át értelmezhető volt. Mennyi a részvény árfolyama és milyen egy részvényre jutó adózott nyereség várható a cégtől a következő évben, esetleg években? Ezt értékelte a piac. Árfolyam ma is van, de a vállalati nyereség-előrejelzések teljesen bizonytalanná váltak.
Szakértők szerint 2009 második felében drasztikus vállalati, különösen pedig banki nyereségcsökkenés várható. Gyakorlatilag ez lesz az a félév, amikor a legjobban átjön a reálgazdaságba a pénzügyi krízis. Egy biztos, alacsonyabb nyereségpályák várhatók, mint tavaly ilyenkor. Ha az árfolyamok ugyanott járnak, valami nem stimmel a rendszerben.
Minden a régiben
A világgazdaságban nem következett be alapvető szerkezeti változás. Túl gyorsan korrigáltak felfelé a piacok, túl gyorsan nyugodhatott meg mindenki. A felépítmény áll, csakhogy ugyanolyan rozoga maradt.
Ugyanazok a szerkezeti hibák, mint a válság előtt. Ugyanúgy túlfogyaszt Európa és az Egyesült Államok, ugyanúgy el van adósodva a fejlett világ, és még mindig Ázsia finanszírozza mindezt. Nagy az esélye egy komolyabb korrekciónak. Végül azért álljon itt néhány érv azoktól, akik még mindig töretlenül optimisták.
Szerintük valóban nem érvényesek a régi tőzsdei mutatók, csakhogy éppen azért nem, mert nagyobbak a vállalatok hosszú távú növekedési kilátásai. A következő húsz évben évente tíz-, százmilliónyi fejlődő piaci fogyasztó (főleg Indiából és Kínából) lép be a globális gazdasági vérkeringésbe, erre pedig sosem volt példa a gazdaságtörténelemben. Rövid távon pedig amúgy is jön a legerősebb időszak, jön az iskolakezdéskor szokásos szeptemberi rali, majd a Mikulás környéki vásárlások, végül az év végi nagybevásárlás, érdemes még várni az eladásokkal. Azért az óvatosabbaknak érdemes elismételni: sokkal több az érv az áresés mellett.
