A Rainbow Warrior (Szivárványharcos) május 16-án indult útnak Máltáról, hogy a Földközi-tenger déli medencéjében „felügyelje”, és megzavarja a tonhalhalászokat, akiknek kapzsisága és illegális módszerei a kihalás szélére sodorták a – nálunk leginkább konzervdobozokból és mélyhűtőkből ismert – kékúszójú tonhalat. Mózes Szabina, aki a Greenpeace Magyarország sajtókapcsolatait ápolgatja, most a Rainbow Warrior 40 napos útján a hajó sajtósa.
A hétvégét Szabina még többnyire a kabinjában, és a korláton áthajolva töltötte – nem kis káröröm, hogy a „tengeri népek” fiai is így cselekedtek. A FigyelőNeten megjelenő blogjából kiderül, hogy tengeribetegség ellen a krumplinyakláncnál sokkal jobb módszer, ha kisimul a tenger, de megismerkedünk egy szimulált vészhelyzettel, és a tonhalkalózok íratlan törvényeivel is. Szombattól aztán a 26 fős legénység teljes erővel a célra koncentrál.
„Nem tudjuk, mi vár ránk: Afrika partjainál nem ismeretlen az embercsempészet, az illegális halászok módszerei durvák, reakciójuk kiszámíthatatlan” – mondta elutazása előtt Mózes Szabina a FigyelőNetnek. A mostani kampány célja, hogy a zöldszervezet felhívja a figyelmet a kékúszójú tonhalak pusztítására, amely az illegális halászattal és a nemzetközileg meghatározott kvóták rendszeres túllépésével végveszélybe sodorta a fajt. A tonhalak pusztulása nemcsak azt jelenti, hogy nélkülöznünk kell húsukat a piacról: komolyan felbolydul a tengeri élet egyensúlya, és több tízezer, hagyományosan a halászatból élő család veszíti el megélhetését.
A Rainbow Warrior (forrás: Greenpeace)
A kipusztulás szélén
A Rainbow Warrior a máltai La Valettánál kezdi el útját, amelynek során a Földközi-tenger déli részén található kékúszójú tonhalpopulációk kizsákmányolását fogja megfigyelni és dokumentálni. A Greenpeace a halászat azonnali beszüntetését követeli egy olyan nemzetközi védelmi hálózat létrehozásán keresztül, amely megóvná a tengeri ökoszisztémát, és időt adna a kimerült halállomány regenerálódására.
A tonhalat – amely a római idők óta élelemforrás és kereskedelmi cikk – most a túlhalászás és a jövedelmező japán szusipiac növekvő kereslete fenyegeti. Jelenleg 50 ezer tonnányit fognak ki évente, ami a fenntartási szint kétszerese. Halászati szakértők, környezetvédők és az iparág képviselői is hangsúlyozták, hogy sürgősen lépéseket kell tenni a faj megmentéséért. A világ tonhalzsákmányának felét francia, olasz és spanyol hajók fogják. A halfaj két legjelentősebb állománya az Atlanti-óceán nyugati és keleti részén él, utóbbi 80 százaléka a Földközi-tengerben található.
A sérülékeny kékúszójú tonhalat a túl nagy kapacitású halászati flották, az előírások megkerülése céljából megengedőbb országok zászlói („olcsó lobogó”) alatt futó hajók és az újabban megjelenő tonhaltelepek fenyegetik. A tonhaltelep olyan gazdálkodási forma, ahol az elfogott halakat tenyésztelepeken hizlalják, majd magasabb áron eladják. Az elmúlt húsz évben a hal állománynagysága 80 százalékkal csökkent – a kékúszójú tonhal napjai kétségtelenül meg vannak számlálva, ha a helyzet nem változik.
Kékúszójú tonhal (forrás: Greenpeace)
Az Atlanti Tonhalfajok Nemzetközi Védelmi Tanácsa (ICCAT) tagországainak tavaly nem sikerült elfogadni a tonhalfajok megmentésére alkotott programot, kockáztatva a populációk összeomlását, különösképpen a Földközi-tenger régiójában folytatott nagymértékű illegális halászat miatt – közölte szerkesztőségünkkel a Greenpeace Magyarország. A tanács saját kutatási eredményei ellenére – amelyek a populáció helyreállását biztosító évi legfeljebb 15 ezer tonnát engednének kifogni – 2007-re 29 500 tonna halászatát tette lehetővé.
Azonnali cselekvés
Az utolsó egészséges kékúszójútonhal-élőhelyek egyike a Földközi-tenger régiójában, Líbiától északra található. Az elkövetkező hetekben több mint 200 kerítőhálós halászhajó tartózkodhat a térségben, amelyek együttvéve 35 ezer tonna kékúszójú tonhal kifogására alkalmasak. A Spanyolországtól délre és Marokkótól északra található területeken a hagyományos, csapdás halászat eredménye ebben az évben mindössze 20 százaléka volt a 2006-os, azonos időszakban elértnek. Ezzel a hagyományos módszerrel egyébként évek óta egyre kisebb méretű tonhalakat fognak: ez a szaporodás miatt is aggasztó, és azt a szomorú tendenciát támasztja alá, hogy ezek a fajok eltűnőben vannak a Földközi-tengerből.
Tonhalhalászat (forrás: Greenpeace)
Sebastián Losada, a zöldszervezet spanyol szakértője szerint a kékúszójú tonhal halászata teljesen kontrollálatlan. „Minden halászflottát azonnal vissza kellene hívni a kikötőkbe, különben ez lesz az utolsó tonhalhalászat a Földközi-tengeren” – fogalmazott. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének adatai szerint a kereskedelmileg értékes halállomány több mint háromnegyedét teljesen kimerítettték. Világviszonylatban a nagyméretű ragadozóhalak, mint például a tőkehal, tonhal és kardhal 90 százalékát egyszerűen kihalászták a tengerekből.
A Greenpeace mostani kampánya során a szervezet egy másik hajója, az Arctic Sunrise az Északi-tengeren száll szembe a halászhajókkal, amelyek a tőkehal „kereskedelmi” kipusztításán fáradoznak.
