Szokatlanul heves kirohanást intézett nem nevesített munkatársaihoz egy tavaly novemberi összejövetelen Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója. A lakossági fronton mutatkozó piacvesztésre hivatkozva a bankvezér állítólag kilátásba helyezte, hogy „fejek fognak hullani”. A szakma akkoriban Lantos Csabára, a lakossági divíziót irányító vezérigazgató-helyettesre tippelt, Spéder Zoltán, az OTP alelnökének neve ebben a kontextusban nem merült fel. Pedig lehetséges távozását már jó ideje rebesgették mind a pénzintézet berkein belül, mind a bankpiacon. Tavaly májusban azonban – amikor Spéder saját tulajdonú OTP-részvényeit egy csaknem tízmilliárd forintos tranzakcióban csoportosította át az általa tulajdonolt A64 Vagyonkezelő Kft.-be – még fontosnak tartotta leszögezni az ügylet kötelező bejelentését tartalmazó tőzsdei közleményben: „Az OTP Csoport iránti szakmai és személyes elkötelezettségemet a végrehajtott tranzakció nem érinti, szakmai karrierem lényegét és értelmét továbbra is az OTP Csoport teljesítményének fokozása, az OTP Csoport sikertörténetéhez való hozzájárulás jelenti. Így energiáimat és erőfeszítéseimet – az elmúlt több mint egy évtizedhez hasonlóan – a továbbiakban is erre kívánom fordítani.”
VÁRATLAN UTALÁS. A bankárvilágot ezzel együtt sem lepte meg különösebben Spéder „hirtelen” távozása. „Az elmúlt évben már hatásköröket vontak el tőle, és ez 2006 őszén még inkább felerősödött, egy füst alatt a beharangozott szervezeti átalakításokkal” – fogalmaz a pénzügyi világban és az OTP felségterületén egyaránt otthonosan mozgó informátorunk. Utóbbit a bankból származó, nem hivatalos hírek is megerősítik, amelyek szerint az OTP első és második embere között már hosszabb ideje nem volt teljes az egyetértés. Az operatív vezetést kézben tartó Spéderre ugyanis, noha habitusa – hirtelen haragúként és keménykezűként jellemzik – erre nem feltétlenül tette volna alkalmassá, az OTP terjeszkedésében az „öreg bölcs” nem túl hálás szerepe jutott. „Ő volt az, aki a nemzetközi hadjárat során a megfontoltságot testesítette meg” – mutat rá egy névtelenséget kérő bankár. Ez egyesek szerint stratégiai jellegű nézeteltéréseket okozott Spéder és Csányi között, utóbbi állítólag nem egy alkalommal fejezte ki elégedetlenségét a túlzottnak vélt óvatosság miatt. Néhány hete például Csányi Sándor azt nyilatkozta a Magyar Narancsnak: szíve szerint három évvel korábban fogott volna bele a terjeszkedésbe, „és most sokkal előbbre tartanánk”.
SPÉDER ZOLTÁN
42 éves, közgazdász. A Közgáz (ma Budapesti Corvinus Egyetem) pénzügy szakos diplomájával a Pénzügykutató Rt.-nél helyezkedett el. A banki és vállalati pénzügyek szakértőjeként 1991 és 1992 között a pénzügyminiszter tanácsadója volt.
Az OTP igazgatóságának 1991-től tagja, 1995-től alelnöke. Vezér-igazgató-helyettessé 1996 januárjában nevezték ki.
Egy harmadik spekuláció szerint a leggazdagabb magyarok listájának első felében is rendre feltűnő Spéder már jó ideje szűknek érezte az operatív irányítást, s szeretett volna kinőni az örökös másodhegedűsi szerepből. Ehhez persze elengedhetetlen Csányi háttérbe húzódása, ám az OTP-vezér – legalábbis nyilatkozatai alapján – egyelőre nem fontolgatja a visszavonulást. Hogy Spéder valóban Csányi fejére nőtt-e, nem tudni, azt ellenben igen, hogy akadtak „néhányan”, akik arra biztatták az OTP első emberét: most szálljon ki, a csúcson. Erről maga Csányi Sándor számolt be az említett Narancs-interjúban, hozzátéve, hogy ő bizony még mászna egy darabig fölfelé.
Az, hogy az OTP közleményében „személyes, családi jellegű okokra” hivatkozva jelenthette be Spéder munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését, annak tudható be, hogy az ötgyermekes Spéder válófélben van. De az őt ismerők – noha azt elfogadják, hogy a családi háttér változásai megviselték a bankárt – kizártnak mondták, hogy az ezen a fronton szerzett sérelmek elegendőek lettek volna-e a kenyértöréshez. Főként Spéder kulcspozíciója miatt, amelyet „búcsúközleményében” az OTP is elismer, méltatva az alelnök hozzájárulását a bankcsoport regionális tényezővé válásához. Bár autoriter vezetői stílusa, néha meggondolatlannak tetsző, nagy nyilvánosság előtt tett kijelentései miatt Spéder Zoltán soha nem tartozott a bankvilág közkedvelt figurái közé, teljesítménye előtt a szakemberek is kalapot emelnek. Különös tekintettel a bolgár DSK Bankra, amely az OTP elsőszámú akvizíciós sikertörténete.
URBÁN LÁSZLÓ
47 éves, közgazdász. Előbb egyetemeken tudományos munkatársként, majd 1990 és 1992 között az Állami Vagyonügynökségnél dolgozott. A Fidesz parlamenti képviselője, majd 1995-től a Világbank közgazdásza, 1996-tól az ABN Amro (Magyar) Bank igazgatója és vezető közgazdásza volt.
Két évvel később a Postabank üzleti vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki, 2000-ben New Yorkba, a Citigrouphoz igazolt alelnöknek. 2005-től mostanáig a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt.
Kérdés az is, kiknek rendül meg a helyük azok közül, akiket köztudottan a volt alelnök támogatott a bankban. Az új irányítási modell testületeinek kulcspozícióiban feltűnő nevek – például a Marketing és Értékesítési Igazgatóságot vezető Balogh Gabrielláé, vagy a Banküzem-gazdasági Igazgatóságot irányító Bencsik Lászlóé – egyelőre arra enged következtetni, hogy a Spéder-generációra továbbra is számít a legnagyobb magyarországi kereskedelmi bank.
