Belföld

Faszobor lett az évértékelő Orbánból

Kürtbe lehelt, nyergelt, kínaizott, székelyezett. Lőnek rá, ezért pezseg. Ez volt a tizenhatodik évértékelő.

17.52 Íme, az ellenzéki reaxok

Mesterházy szerint gyáva és hazug beszéd volt. Schiffer úgy véli, a kormányfő párhuzamos valóságban él. A Jobbik kétli a sikertörténetet. Bővebben itt…

16.13 Orbán faszobor

Jön ki az ember a Millenárisról, s hát nem egy faszoborba gyógyított népmesei Orbán Viktorra lel! Még jó, hogy nem szegfű hervad a mellkasán. Vagy pitypang.

Ezt is megírtuk.

15.35 Nyergelnek

„Fújjátok meg a kürtöket, és nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk!” – ez a párhuzam született április hatodikára utalva.

Itt a vége, szűk harminc perc, semmi újdonság. Még Gyurcsány is egész jól megúszta.

Balog a zárszóban másképpen érzékel, mint mi: „Miniszterelnök úr, ez egy jó beszéd volt!”

Megírtuk.

 

15.33 Lőnek Orbánra, ezért pezseg

„Történelmi lehetőségek nyílnak előttünk”, ugyanis Orbán úgy tudja, régiónk fellendülésnek néz elébe. Lesz munka a magyarnak a határon innen és túl, s „minden magyar annyi gyereket vállal majd, amennyit csak akar”. De ne tessék túltapsolni magukat, hiszen még mindig sok a dolog. Legelőször is az, hogy „meg kell védeni a vívmányainkat”.

„Nincs semmi pezsdítőbb annál, mintha rálőnek az emberre, de nem találják el” – mondja Orbán, majd elárulja, felpezsdítő életet él.

 

15.26 Nem fut el a kínai macskája

„Nem leszünk gyarmat” – ez a most felvett retorikai szál.

Metafora születik: „A lövészárokban rettegő katonát gúnyolják a társai. Félnétek úgy, mint én, ti már rég elszaladtatok volna – válaszol a katona.”

Mi, magyarok viszont még csak nem is félünk, pláne nem szaladunk el. Itt az „egyről kettőre jutók többsége”, akik a legnehezebb helyzetben is „felveszik a kesztyűt”, mert „ez már nem az az ország, ami négy éve volt”. Ki gondolta volna néhány éve, hogy megadóztatjuk a multikat, hazaküldi az IMF-et, letöri az inflációt, erősíti a gazdaságot, mi több, példát ad mindenkinek.

Mondás jön: „Még a végén az öreg kínainak lesz igaza: mindegy, hogy fehér vagy fekete a macska, a lényeg, hogy fogja meg az egeret.”

15.23 Kicsi kis gyurcsányozás

Amit eddig tetszettek olvasni, az a „honnan jöttünk”. Eztán az jön, hogy „hová juthatunk”.

Gyurcsányt idéz Orbán kissé szégyenkezve, mondván, „az aprópénzért is le kell hajolni”. A citátum természetesen a „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal” örökbecsű.

 

15.22 Ne ásd el a pénzt!

Jó kérdés jön: 2010. után vajon érdemes volt-e beszántani mindent, ahelyett, hogy „a régi rendszert javítgattuk volna”?

Bibliai példát hoz a kormányfő, nem vesszük végig, az a lényege, hogy nem elásni kell a pénzt, hanem megduplázni. Az tetszik az Úrnak és a népnek is. (S tán SI-nek is.)


15.18 Pofon Simonnak

„Milliók mozdulnak meg, ha a rezsicsökkentést kell megvédeni, és milliók mozdulnak meg, ha a gyarmatosítás ellen kell fellépni” – ezek Orbán szavai.

Két út áll előttünk: a posztkommunista restauráció (ez a balabbik út), és a boldog jövő (Fidesz-KDNP).

Kap a pofájára (joggal) az éhségmenetelő Simon Gábor, aki „százmilliókat meneteltetett ki az országból”.

15.16 Annyi a posztkommunistáknak

Posztkommunistának nevezi Orbán az 1990 és 2010 közötti időszakot. (S benne nyilván a maga első négy évét is.) Ezért kellett 2010-ben „új közösséget szervezni”, ezért kellett új alkotmány, ezért kellett szembeszegülni a külfölddel, új szerződéseket kellett kötni „városainkkal, falvainkkal”, hiteleket átvállalni, és ezért kellett a közös teherviselés mián adóztatni a bankokat.

Ha valaki nem ismerné föl, ez itt a második rendszerváltás, melynek alapja „az erő”, „az életerős állam”… „ezt hívjuk mi a nemzeti együttműködés rendszerének”.

15.08 Adoma

Nem igaz, hogy ma minden rendben – ezt állítja Orbán. Aztán adomázik. „Hová visz ez az út?” – kérdé egyszer a kormányfő neje Erdélyben egy székelytől. A nyilván bajszos  ember így felelt: „Nem visz ez sehová, mi magunk megyünk rajta.”

Megtudjuk, huszonév alatt immár a második rendszerváltást gyűri le Magyarország. Az első nem volt az igazi, azt “megemésztette a posztkommunista bendő”; volt nagy rezsi, devizahitel, az “adó a szuszt is kiszorította”, a “kormány szánalmasan bukdácsolt”. Szóval iszonyú mélyen voltunk, nem csoda, hogy a nép az államot tekintette a legfőbb ellenségnek.

 

15.04 Három a magyar igazság

Mai beszédében – némi képzőművészeti áthallással – három kérdésre keresi Orbán a választ: honnan indultunk, hová jutottunk, hová tartunk.


15.03 Texus és kontextus

Mindkettő kell – erről beszél Balog. Valamint egy bifokális (bifekáliás?) szemüvegről, mely arra kell, hogy közel és távol is lásson az ember. (Politikai áthallás!)

 

15.01 Mea culpa

Tévedtünk. Időben kezdődik: Balog Zoltán miniszter (mint házigazda, s a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület vezetője) a színpadon. Mint mindig, ő az előzenekar.

Megírtuk.

 

15.00 Mert jó!

Íme Kiki – még mentementesen.

 

14.55 Fantasztikus mente Kikin

Gyönyörűséges arany-fekete mentében érkezik Kiki, az egykori Első Emelet frontembere. Keressük a logikai láncot az ősmagyar vonulat és a Csakazértis szerelem, valamint az Állj vagy lövök között. Nem találjuk.

Megírtuk.

14.46 Június nyolcadikán jön ki a Magyar Krónika!

Kerényi Imrét kérdezzük a bejáratnál, s elárulja, június nyolcadikán lesz újságárusoknál a Magyar Krónika első száma. Megírtuk.

 

14.43 Báb és szélhámos

Addig is idézzük föl, tegnap miket mondott a regnáló miniszterelnökre a Demokratikus Koalíció szintén évértékelő vezére, Gyurcsány Ferenc. „Micsoda silány egy fickó maga? Veri a mellét és tarja a markát?… Ütöd és vered ezeket, miközben kuncsorogsz az uniós adófizetők pénzéért!… Az ilyen ember hitvány ember, miniszterelnök úr… A magyarok többsége nem akar az ön hitványságában osztozni.”

Na, és a legjobb: „A köztársaságot felszámolták, a gazdaság egyhelyben topog, az államfő egy hitelét vesztett báb, a kormányfő pedig egy szélhámos.”

 

14.37 Hálló, itt a Millenáris!

Elvileg délután háromtól évértékel Orbán Viktor. Mivel olyan még nem volt, hogy ő pontosan kezdett volna (állítólag nyugati államfőket is szeret megvárakoztatni), úgy tippelünk, hogy 15.18 perckor hangzik majd el zászlóerdő elől a “kedves barátaim”.

Orbán Viktor rendre az engedelmes Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére celebrálja beszédét.  Amerikai mintára először 1999-ben töltötte ki az ország bizonyítványát, azóta egyetlen esztendő sem maradt ki, az idei lesz a tizenhatodik “értesítő”. A tavalyi fellépés fókuszában az állt, hogy Magyarország jobban teljesít, mint korábban, és eredményesebb válságkezelő, mint a legtöbb európai állam.

Olvasói sztorik