Alan Greenspan
A New Yorkban vállalati tanácsadóként dolgozó közgazdász először Gerald Ford elnök gazdasági tanácsadó testületének vezetőjeként került közel a gazdaságpolitika formálásához. Ronald Reagan elnöksége alatt, 1987 augusztusában nevezték ki az amerikai jegybank szerepét betötő Federal Reserve élére; tisztségét 2006 januárjáig töltötte be.
A most 81 éves volt jegybankár jól ismerte Nixon, Ford, Reagan, idősebb Bush, Clinton és ifjabb Bush elnöki tevékenységét. A magát mélyen republikánusnak valló Greenspan három jobboldali elnökről is közkinccsé teszi lesújtó véleményét „A zűrzavar kora: kalandok egy új világban” című könyvében.
Richard Nixonnal nem dolgozott együtt, mert szavai szerint ő „nemcsak antiszemita volt, hanem mindenkit utált”. Idősebb George Bushról sincs nagy véleménnyel Greenspan: vele már a Fed elnökeként volt kénytelen együttműködni, bár ez nem lehetett könnyű, mert szavai szerint „nem voltak gondolatgazdag meglátásai” a kamatpolitikával kapcsolatban. A Fed volt első embere nem fukarkodik ifjabb Bush bírálatával sem: gazdaságpolitikáját felelőtlennek és romboló hatásúnak mutatja be.
Clinton okosan kérdezett
„Fogékony volt hiánycsökkentő elképzeléseim iránt, és sok olyan okos kérdést tett fel, amilyeneket politikusok nem szoktak” – emlékszik Clinton elnökkel való egyik első megbeszélésére az akkor már nagyhatalmú jegybanki vezető.
Később sem fukarkodik a dicsérettel: kiegyensúlyozta a költségvetést, fenntartható növekedési pályára állította az amerikai gazdaságot, körültekintő döntéseket hozott, még akkor is, ha azok népszerűtlennek bizonyultak – írja.
Greenspan elismerően szól a Clinton-kormányzat két pénzügyminiszteréről, Robert Rubinról és Larry Summersről is, akikkel szavai szerint jól tudott együttműködni, míg a Bush-adminisztráció költségvetési politikájának irányítói inkább politikai üzeneteket közvetítettek és elsősorban lojálisak voltak az elnökhöz.
Bush csak szórja a pénzt
Nem sokkal ifjabb Bush 2001. januári hatalomra kerülése után kiderült: az új elnök gazdaságpolitikája nem az ésszerűségre, hanem a politikai víziókra épül; megrémültem – írja hétfőn megjelenő könyvében Greenspan.
Greenspan szavaira ma is nagyon figyelnek (Fotó: EPA)
Bush adócsökkentéseit ugyanis nem a kiadások visszafogása követte, hanem – különösen 2001. szeptember 11-e után – az elnök páratlan költekezésbe kezdett, amiről nem lehetett lebeszélni. A kiadásnöveléssel kapcsolatban közgazdasági vita alig folyt, azok hosszú távú következményeit szinte nem mérték fel – emlékszik vissza Greenspan.
A költekezés nyomán a szövetségi költségvetés 2001-es, 128 milliárdos többlete 2004-re 413 milliárd dolláros deficitbe fordult, ami előrejelzések szerint az idei költségvetési évben 158 milliárd dollárra csökken – érzékelteti adatokkal a negatív trendet Greenspan.
Döntően befolyásolja az elnökválasztást?
A republikánusok elveik megvalósítása helyett kizárólag a hatalom megtartására koncentráltak, végül mindkettőt elvesztették – írja a Fed volt vezetője pártja 2006-os kongresszusi vereségére célozva.
Az első amerikai hírmagyarázók egyöntetűen megjegyzik: Greenspan érvei nemcsak előkerülnek majd a következő elnökválasztási kampányban, de az is lehet, hogy eldöntik azt.
A volt jegybanki vezető vasárnap még a korábbiaknál is egyértelműbben fogalmazott: Hillary Clinton nagyon okos, és nem volna rossz elnöke az Egyesült Államoknak – mondta a Newsweek hírmagazinnak.
