PÉNZ-VISSZAJUTTATÁS. Azok a társaságok, amelyek már nem tudják hatékonyan növekedésre költeni termelődő belső cash-flow-jukat, a részvényesekhez juttatják vissza a megtermelt pénzt. Ennek két forrása van.
SAJÁTRÉSZVÉNY-VÁSÁRLÁSOK. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában általános módszernek számít, hogy a társaság vásárol vissza saját részvényeiből. Ezek a tranzakciók erősítik a keresleti oldalt, s „támasztják” az árfolyamot. Magyarországon ez a tőkepiaci törvény miatt a legtöbb esetben nem lehetséges.
OSZTALÉKFIZETÉS. A másik módszere a visszajuttatásnak az osztalékfizetés. A befektetők kedvelik, ha kiszámítható, folyamatosan növekvő az osztalék, mivel ez teszi a kifizetéseket biztonságossá. Az osztalékpapírok árazása általában a Gordon-modell alapján történik, ahol a részvény elméleti árát úgy kapjuk meg, hogy a következő évi osztalékot elosztjuk az elvárt hozam és a növekedés különbségével. Ha az osztalék nem növekszik, akkor a részvény árazása úgy működik, mint egy állandó tagú örökjáradéké. Az osztalékpapírok értékelésekor ökölszabályként szokták használni az osztalékhozamot, amely a várható osztalék és a részvényárfolyam hányadosa. Ez a mutatószám nem számol az osztalék mértékének növekedésével, így azonos osztalékhozam mellett célszerű azokat a papírokat vásárolni, ahol hosszú távon folyamatosan bővülő kifizetésekkel kalkulálhatunk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
