Az euróövezetben novemberben 2,4 százalékos volt átlagosan a tizenkét havi infláció, jelentették az EU statisztikai hivatalában szerdán, előzetes becslésként.
Az infláció az euróövezetben szeptemberben, egyértelműen az energia drágulása miatt – szeptember elején tetőzött az olaj ára – idei rekord szinten haladta meg EKB „legföljebb 2 százalékos” célszámát. A fő adat később lassulásra utalt, azonban az energiaárak nélkül a tizenkét havi infláció októberben már 1,5 százalékra gyorsult a szeptemberi 1,4 százalékról, miután augusztusban, júliusban és júniusban 1,3-1,3 százalékon stagnált. A teljes maginfláció – infláció az energiaárak, az élelmiszerek és az alkohol és a dohány ára nélkül – is megindult fölfelé, 1,4 százalékos volt októberben 12 hónapra, miután előzőleg három hónapon át rendre 1,3 százalékos volt.
Korábban a legtöbb elemző erre az évre csökkenő inflációt valószínűsített az euróövezet számára, 1,7 százalékos tizenkét havi ütem felé, de az energia drágulása miatt ez nem igazolódhatott. Most megint csökkenést jósolnak jövőre, 2,1 százalék felé, de a maginflációban már 2 százalékot meghaladó előrejelzések is vannak 2007-re vonatkozóan.
Nem kellett volna emelni
Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke októberben még úgy nyilatkozott, hogy nem kielégítő az euróövezet gazdasági növekedése, pedig a történelmileg alacsony kamatok támogatják a növekedést. Novemberben azután máshová került a hangsúly: az EKB vezetői aggódni kezdtek az energia- és nyersanyagárak ösztönözte infláció tartóssága miatt, különösen, hogy ehhez belső ösztönzés is társulni látszik: az euróövezeti pénzellátás növekedése tavaly év közepe óta gyorsul, tizenkét havi összehasonlításban 8 százalék körül állandósult, jóllehet a bank tűrésküszöbe csak 4,5 százalékos tizenkét hónapra. A gazdaság visszaesésének időszakában az EKB ezt az – alapokmánya szerint élenjáróan fontos – riadószámot hangsúlyozottan nem vette komolyan, most azonban a jelek szerint ennek is nagy szerepe volt a szigorításban.
A kamatemelést előzetesen a gazdaság minden résztvevője elítélte, a szakszervezetek és a vállalatok éppúgy, mint a kormányok, figyelmeztetve, hogy a szigorítás derékba törheti az igen bizonytalan fellendülést. Az euróövezetben a fogyasztói bizalom és kereslet továbbra is harmatgyenge az olcsó hitel dacára, a GDP valamelyest gyorsuló növekedését kizárólag a termelő-beruházások támogatják: éppen ezektől veheti el a kedvet a hitel drágítása. Az OECD legfrissebb figyelmeztetése szerint az EKB-nak legalább jövő szeptemberig-októberig változatlanul kellett volna hagynia az alapkamatát.
Az emelés 1999 novemberében kedődött
Az EKB az euróövezet megalakulásakor, 1999. januárban 3 százalékos irányadó kamattal indított. Az emelést 1999. novemberben kezdte, és hét ütemben érte el a 2000. október 5-én beállított 4,75 százalékos csúcsot, amelyen 2001. májusig nem változtatott. 2001. május 10-én negyed százalékponttal, augusztus 30-án újabb negyed százalékponttal, majd a 2001. szeptemberi amerikai terrortámadások után, szeptember 17-én fél százalékponttal 3,75 százalékra mérsékelte a kamatminimumát. Még 2001-ben, november elején újabb fél százalékpontos csökkentés volt, 3,25 százalékra.
A következő mérséklés 2002. december 5-én következett fél százalékponttal 2,75 százalékra. Ezt, az iraki háború miatt, a 2003. márciusi enyhítés követte, 2,50 százalékra, majd a 2003. második negyedévéről megjelent, stagnálásról szóló GDP-adatok után a 2003. júniusi, fél százalékpontos csökkentés, 2,00 százalékra.
