Most jön a harmadik

Gyurcsány Ferenc és Veres János. Azonos hullámhosszon.

Minél bonyolultabbá válik egy ország adórendszere, annál könnyebb azt a kormánynak még tovább komplikálni, az elmebaj burjánzásának gyorsuló folyamatában – írta a múlt heti The Economist azt magyarázván, miért is hódít Közép- és Kelet-Európában az egykulcsos adórendszer. Ha ugyanis a fent jelzett öngerjesztő spirál eljut az őrület határáig, akkor kiváltja a radikális egyszerűsítés görcsét.

Magyarország ezek szerint még normális ország. Legalábbis amit az adóreform-bizottság a közelmúltban letett az asztalra, azon még vajmi kevéssé érződik az egyszerűsítés kényszere. A reformként beharangozott diszkrét plasztikázással Gyurcsány Ferenc kormányfő is elégedetlen volt. Kifogásolta, hogy hiányoznak az átütő radikális reformtervek. Azt a következtetést szűrte le, hogy a bizottság által készített jelentés egyértelműen bebizonyította, nem elég csak az adórendszert megváltoztatni.

Ember a gáton Újabb milliomos kormánytaggal bővült a kabinet Veres János pénzügyminiszteri kinevezésével – képviselői vagyonbevallása alapján ugyanis ő az egyik leginkább jómódú parlamenti politikus. Míg politikai pályafutása a rendszerváltás előtt kezdődött (1986-tól 1989-ig az MSZMP nyírbátori városi bizottságának gazdaságpolitikai, majd első titkára volt), vállalkozói karrierje 1990-től datálódik. Agrármérnök-szakközgazdász és mérlegképes könyvelői diplomájához addigra már közgazdasági doktori címet is szerzett. Ma három cég kötődik a nevéhez: a Nyírbátori Tésztaipari Kft. tulajdonosa, a textil-nagykereskedelemmel foglalkozó Monéta Kft.-n jogász feleségével osztozik 50-50 százalékban, míg a Szentvér Gyógyszertár Bt.-t harmadrészt tulajdonolja. Családi hagyományt követve gazdálkodik: 300 ezer négyzetméternyi szántó, erdő, szőlő és gyümölcsös tulajdonosaként komoly mezőgazdasági vállalkozást, és több nyírbátori házat tudhat magáénak. Veres János. Csatározásban verhetetlen. A tevékenységét régóta ismerő egyik szabolcsi ellenzéki politikus szerint Veres Jánosnak „soha nem voltak zavaros pénzügyei”. Energiájának jó részét a politizálás köti le: az MSZP alapító tagja, 1990-től a nyírbátori városi testületben is dolgozik, s bár a következő önkormányzati ciklusban nem jutott be a testületbe, 1998-tól ismét megválasztották, és az MSZP frakcióvezetőjeként működött. „A közgyűlés legzártabb frakciója volt a szocialistáké az ő vezetése alatt” – emlékszik Helmeczy László, aki a megyei közgyűlés fideszes elnökeként akkor már sok évre visszanyúló munkakapcsolatban állt a szocialisták helyi első emberével, s ezzel számos rossz pontot szerzett saját pártjában. „Veres János olyan frakcióvezető volt, aki mindent megtett a megyéért. Iszonyatos munkabírású ember” – jellemzi őt az egykori Fidesz-politikus, aki magánemberként is jó barátja Veresnek. A legemlékezetesebb közös akciójuk a 2001-es nagy beregi árvízhez kötődik, amikor Helmeczy vezette a védekezési munkálatokat. „Veres János az első naptól kezdve ott volt mellettem a gátakon, gumicsizmában, s fáradhatatlanul segített.” Egyébként a helytállásáért honvédelmi kitüntetést kapott. Szűkebb „hazájában”, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében erős hátországgal, egyértelmű támogatottsággal rendelkezik – és nem csak a szocialista párt körében. Két és fél éve Nyírbátor polgármesterévé választották, ám e posztról lemondott, amikor 2003-ban a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárává nevezték ki. A tárcát kiválóan ismerő beszélgetőpartnerünk szerint miniszteri kinevezésekor az apparátus fellélegzett. Draskovics Tibor ugyanis nem volt közkedvelt a házban, mert mindenkitől emberfeletti teljesítményt követelt, munkatársai szerint olykor öncélúan. Veres Jánosra viszont úgy emlékeznek: miközben határozott munkatempót diktál, nem stresszeli a beosztottait. Az is segíti majd a tárca munkáját, hogy az új miniszter „jól fekszik az MSZP-ben”. Minisztériumi informátorunk – aki közelről látta államtitkári tevékenységét – elmondta: rendszeresen Veres János simította el a konfliktust a szocialista párt és László Csaba miniszter között, miközben mindvégig lojális volt főnökéhez. E tulajdonsága akkor is előtérbe került, amikor Gyurcsány Ferenc (akivel szemben egyébként az MSZP-n belül lehetséges kormányfő-alternatívaként is felmerült a neve) kabinetfőnökévé választotta. „A párt embere, szemben Draskovics Tiborral” – fogalmaz szűkszavúan Nagy Sándor szocialista politikus. „Könnyű szívvel támogattuk Veres János pénzügyminiszteri jelölését, mert tízéves szakmai, politikai és emberi együttműködés áll mögöttünk” – magyarázza egy másik képviselő, miért nem volt az új miniszter személyéről semmiféle vita a hétfői frakcióülésen. „Csatározásban verhetetlen. Ha arról van szó, hogy ki bír tovább ébren lenni, az ellenzék vagy Veres János, akkor biztosan ő nyer” – jellemzi őt minisztériumi beszélgetőpartnerünk. „A szokásos kormány-ellenzék ellentéten kívül együttműködő partner, aki nem kerüli, de nem is keresi a konfliktust” – állítja a költségvetési bizottság egyik szocialista párti tagja. SÁGHY ERNA

Draskovics Tibor ellenben az 1987-es átfogó adóreformhoz hasonlította a szakértők által kidolgozott csomagot. A pénzügyminiszteri kommunikáció éppúgy elszakadt a realitásoktól, mint amikor az elmúlt egy év során a külföldi bírálatokat próbálta pozitív kicsengésű értékelésekké hangszerelni. Visszaütött az is, ami Draskovics Tibort tavaly januári hivatalba lépése óta kísértette: nincsenek szoros kapcsolatai a szocialista párttal. „A frakcióban mintegy két hónapja beszélgetünk arról, hogy a reformfolyamat elindításához új koncepcióra van szükség” – árulta el Lendvai Ildikó frakcióvezető a Figyelőnek. „Az összes pályán egyszerre kell a sorompót felengedni, azaz nem egy-egy rendszert kell megváltoztatni, hanem egyszerre kell elkezdeni a struktúraváltást minden területen. Összehangoltan, kis lépésekben.” Draskovicsnak azonban elfelejtettek szólni, hogy változtasson a retorikán. Ő még ott tartott, amivel Gyurcsány Ferenc is hivatalba lépett, hogy ebben a kormányzati ciklusban a nagyobb reformokra már nincs lehetőség, az adópolitikai átalakításokat kell tehát reformként eladni.

Ezzel együtt is a mostani döntés Draskovicsot valószínűleg nem lepte meg, hiszen őt még Medgyessy Péter nevezte ki, és régóta nyílt titoknak számított, hogy Gyurcsány Ferenccel számos kérdésben nincsenek egy véleményen. A banki különadó meghirdetése előtt a pénzügyminiszter rosszul készítette elő a kommunikációt, az áfa-visszatérítések lassításának esetében pedig végképp arányt tévesztett a fiskális és politikai szempontok között. Kapcsolatuk minőségét érzékelteti: Gyurcsány csak az utolsó pillanatban szólt pénzügyminiszterének, hogy az új műsorhoz új férfit választott. Legalábbis a büdzsé leköszönő őre a saját bevallása szerint hétfőn délelőtt értesült arról, hogy helyét a kormányfő addigi kabinetfőnöke, Veres János foglalja el.


MEGLEPETÉS A FRAKCIÓNAK. Szocialista párti beszélgetőpartnereink szerint a hétfői frakciógyűlés előtt a képviselők sem tudtak arról, hogy a miniszterelnök váltást tervez a tárca élén. Ugyanakkor az SZDSZ-ből származó információk szerint a lépést megelőzte a koalíciós egyeztetés. A miniszterelnök a cserével több legyet akar ütni egy csapásra: egyrészt előremenekül az államfőjelölés kapcsán súlyosbodó koalíciós válságból. Másrészt megerősítette a kancellária gazdaságpolitikai irányítószerepét, amikor régi bizalmasát és munkatársát, Szilvásy Györgyöt, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárát tette meg Veres János utódaként a kabinetfőnökének. A „száz lépésnek” elnevezett, a reform megjelölést többnyire kerülő, a szervezeti, strukturális, igazgatási problémákat megoldani kívánó programcsomag kidolgozása és koordinálása két központi figurájának így a koalíciós pártokhoz csak lazán, a kormányfőhöz annál szorosabban kötődő Szilvásy, valamint Kóka János ígérkezik. A gazdasági miniszter volt az, aki hétfőn a parlamentben megjelölte a változtatások fő irányait, amikor az intézményi struktúrák, a közigazgatás, az egészségügy, az adó-, oktatás-, foglalkoztatás- és szociálpolitika szükséges és közelgő reformjáról beszélt, ami végre a fekete- és szürkegazdaság visszaszorításához vezet. A kormánypártok és minisztériumok képviselőiből álló munkacsoportok a tervek szerint a következő hetekben teszik meg erre vonatkozó javaslataikat. A kiszivárgott háttéranyagok szerint egyebek közt olyan kérdések kerülnének előtérbe, mint a közszféra illetményrendszere, a családi adókedvezmény, a nyugdíjrendszer disszonanciái, a szakképzési rendszer, a gyógyszerártámogatás, a bérlakás-piac kialakítása. Az alapelv továbbra is az, ami az adóátalakítások esetében is megvolt az indulásnál, ám az egymásnak feszülő érdekek tüzében végül elolvadt: az állami források jobb koncentrációja mellett széles körben érzékelhető, még ebben a ciklusban levezényelhető gyakorlati döntéseket hozni.

A pénzügyminiszter menesztéséhez éppen az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy az adóreformok kérdésében ezt nem tudta menedzselni. Maga Draskovics is úgy ítélte meg, hogy a komolyabb reformokhoz eddig hiányzott a politikai támogatás, és (a jegybank rugalmatlansága mellett) ennek tulajdonította bukását. Így hiába hivatkozott arra, hogy a múlt héten a Pénzügyminisztérium (PM) már letette javaslatait a kormányfő által vázolt „apró lépések reformjára”, Gyurcsányban már megérlelődött a döntés a személycseréről.

Veres János legfőbb feladatának a választásokig éppen az tűnik, hogy a kancellárián és a gazdasági tárcánál megszülető döntéseket keresztülvigye a politikán, amelyben sokkal otthonosabban mozog, mint elődje (lásd a keretes írást). Azt, hogy nem egy választási költségvetés összeállítására érkezett a PM-be, nemcsak a miniszterelnök, de ő is határozottan cáfolta első nyilatkozatában. Az idei büdzsé tartható, „tovább megyünk azon a pályán, amelyet a konvergencia-program jelent a költségvetés szempontjából. Ez igaz a 2005-ös és a 2006-os évre is” – jelentette ki.

ÉRZÉKETLEN PIAC. A fentiek fényében Draskovics Tibor távozása szinte teljesen hidegen hagyta a befektetőket. Hétfőn a nyitásban külföldi hatásra gyengült a tőzsde és a forint is, a veszteségek pedig csak minimális mértékben súlyosbodtak a minisztercsere bejelentése után. Az elmúlt év piaci reakciói arra utalnak, hogy az idő haladtával a piaci bizalom szép lassan fogyatkozott Draskoviccsal szemben. Pénzügyminiszter-távozás kapcsán egyébként az elmúlt 15 évben a leghevesebb reakciót a tőzsde Bokros Lajos 1996. februári lemondásakor mutatta, akkor 5 százalékot zuhant az index. Igaz, azt megelőzően tekintélyes mértékben erősödött, s pár nap után ismét magára talált. A későbbi, cikluson belüli cserék hordereje nem volt elegendő ahhoz, hogy érdemi reakciót indítson el, ellentétes előjellel válaszolt viszont a piac az előző váltásra, László csaba távozására.

Draskovicsnak a kinevezése után adott első nyilatkozatai és szerény megszorításokról tanúskodó lépései révén kezdetben maximális mértékben élvezte a piac bizalmát, amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a PM továbbra sem hajlandó tudomásul venni a hiánnyal kapcsolatos realitásokat, s kommunikációjában a végletekig kitartott a tarthatatlan számok mellett, e bizalom fokozatosan elpárolgott. Az utód azonnali megnevezése nyomán személyi bizonytalansági tényező nincs, a piac ma arra számít, s azt árazza be, hogy Veres János a választásokig sem érdemi megszorításra, sem komoly reformokra nem vállalkozik.

A 2010-es euró-csatlakozáshoz vezető konvergencia-program folytatásával nyugtatja a befektetőket Gyurcsány Ferenc is. „A költségvetési politikában nem tartom jó tanítómesteremnek a két elődömet” – jelentette ki még március végén, egy rádióinterjúban. Vagyis, Orbán Viktorral és Medgyessy Péterrel ellentétben, ragaszkodni kíván a költségvetési tervekhez, és nem tartja szükségesnek az idei, „minden korábbinál megalapozottabb és körültekintőbb” büdzsé kiigazítását.

Csakhogy időközben már napvilágot láttak az előzetes számok a költségvetés első háromhavi teljesítéséről. Az államháztartás pénzforgalmi hiánya január-márciusban 484,9 milliárd forintra rúgott, ezzel 12,3 milliárddal meghaladta a prognózist, és ami még feltűnőbb, máris elérte a teljes évre tervezett, 1022,6 milliárdos deficit 47,4 százalékát. Holott még tavaly, amikor szintén a hiány idő előtti feldagadása borzolta a kedélyeket, az első háromhavi deficit a teljes évi összegnek „csak” 33,9 százalékát tette ki. Az előre bejelentett publikációs menetrend alapján lapzárta után nyilvánosságra kerülő részletek alighanem azt mutatják majd, hogy az idei költségvetés (is) teljesíthetetlen. Az első negyedévi hiánynak időarányosan 255,7 milliárdnak kellett volna lennie, az ezt meghaladó hiánytöbblet 229,3 milliárd, így az idei büdzsében a nem teljesítés esetére készenlétbe állított 100 milliárdos államháztartási tartalékot is vaskosan meghaladja. Igaz, szerepel ebben a – pénzügyminisztériumi közlések szerint 100 milliárdos – késedelmes áfa-visszautalások tétele is, amely az uniós elszámolás szerint a tavalyi egyenleget rontja. Ugyanakkor, március végén, a kormány elkezdte „mozgósítani” a költségvetés államháztartási tartalékát: az első félévben zárolta a fejezeti kezelésű előirányzatok (minisztériumi fejlesztési keretek, programok) 35 százalékát, hosszasan felsorolt kivételekkel persze.

Maga Draskovics Tibor is úgy ítélte meg, hogy a komolyabb reformokhoz eddig hiányzott a politikai támogatás, és a jegybank rugalmatlansága mellett ennek tulajdonította bukását.

KÉTSÉGES DEFICITTERV. Márciusban pedig, miután az érdekelt tagállamoknak sikerült elérniük a stabilitási és növekedési paktum módosítását, az új számítás szerint Magyarország 3,6 százalékos célt tűzött ki az idei évre (ez is némi módosítás: decemberben 3,8 százalékról volt szó), míg a nyugdíjreform költségeivel együtt számolva 4,5 százalékra kell levinni a deficitet a tavalyi 5,3-ról. Az első negyedév eredményei alapján erősen kétséges, hogy ez sikerül (a GDP-arányos deficitet ráadásul hátrányosan alakíthatja a vártnál alacsonyabb infláció és az előrejelzettől elmaradó GDP-növekedés is).

Draskovics Tibornak ugyan – elődjével ellentétben – nem a költségvetési tervezés tarthatatlansága miatt kellett távoznia, hiszen a pénzügyminiszter egész pályafutása alatt rezgett a léc, és folyamatos célkitűzés-módosítások „biztosították” az amúgy valóban szoros költségvetési előirányzatok betartását. A szociálliberális koalíció harmadik pénzügyminiszterének, Veres Jánosnak azonban az évkezdet pontosan behatárolja a mozgásterét a jövő évi választásokig.