Segítségkérő levelek sora olvasható manapság a Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) honlapjának azon a fórumán, ahol a külföldön tanulni vágyó magyarok és a nálunk tanuló külföldiek cserélnek információt az ösztöndíj-lehetőségekről. „Külföldi állampolgárként nem vagyok jogosult hitelre, de dolgozom, és munkahely mellett tanulok, költségtérítéses képzésben. A tandíj befizetéséhez szükségem lenne kölcsönre, de sem diákhitelt, sem egyéb kölcsönt nem kaphatok!” – panaszkodik az egyik hozzászóló.
Diákhitel-felvétel. Külföldiek egyelőre nem érdeklődtek.
A névtelen levélírónak – ha például szlovák, tehát uniós állam polgára – most esélye nyílhat arra, hogy a magyar államtól diákhitelt, esetleg ösztöndíjat és egyéb támogatást igényeljen. A luxemburgi székhelyű Európai Bíróság (EB) ugyanis a minap egy Nagy-Britanniában tanuló francia egyetemi hallgató keresetére reagálva olyan ítéletet hozott, amely az Európai Unión belüli jogtalan diszkriminációnak minősítette, következésképpen törvénytelennek mondta ki az ösztöndíjakra és diákhitelre való jogosultság nemzeti alapon történő megállapítását (lásd keretes írásunkat). Más kérdés, hogy a luxemburgi ítélet még túl friss, ráadásul több ponton további értelmezésre is szorul, ezért az adott szlovákiai diáknak számítania kell arra, hogy a magyarországi hivatalok továbbra is tanácstalanul fogadják majd az igényét.
ELHÁRÍTOTT AKADÁLY. Az Európai Bizottság adatai szerint jelenleg mintegy 450 ezer EU-állampolgár diák tanul valamelyik másik tagállamban. Brüsszelben nem tartják elegendőnek ezt a szintet, éppen ezért melegen üdvözölték a luxemburgi döntést, amely újabb akadályt hárít el a diákok külföldi tanulása elől. Tény, az EB formailag „csupán” egyetlen, Londonban tanuló francia egyetemi hallgató panaszát találta jogosnak, ám a verdikt minden olyan, uniós országból származó diák számára messzemenő következményekkel járhat, aki valamely másik tagállamban szeretné folytatni a tanulmányait.
Precedens értékűnek tartja az EB ítéletét Medgyes Péter, az Oktatási Minisztérium nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkára is, ám azonnal hozzáteszi: a döntést „óvatosan kell értelmezni”. Automatikusan ugyanis ezután sem jár az uniós országok polgárainak a helyi állami támogatás – például a diákhitel, a szociálisjuttatás-csomag, a tanulmányi ösztöndíj vagy a kollégiumi elhelyezés -, amikor egy másik tagállam felsőoktatási intézményében tanulnak. Mostantól, ha például egy magyar állampolgár néhány éve már Franciaországban dolgozik, amikor gyermeke felvételt nyer valamelyik ottani egyetemre, akkor ő már kérheti a helyieket megillető diák-juttatásokat. Ám éppen az a bökkenő, hogy mennyi is az a néhány év. Az EB március közepén nyilvánosságra hozott ítélete ugyanis nagyon tágan értelmezhető: a nemzeti kormányok felhatalmazást kaptak arra, hogy csak azoknak a diákoknak nyújtsanak támogatást, akik „bizonyos mértékig már beilleszkedtek” a fogadó ország társadalmába. Azt pedig minden tagállam maga dönti el, miként határozza meg a beilleszkedés fogalmát és mértékét.
Magyarországon egyelőre nincs minderről kiforrott vélemény – ami alig néhány héttel a luxemburgi ítélet után persze érthető. Most a hazai illetékesek Brüsszelnek a bírósági döntést értelmező ajánlására várnak. Bizonyos, hogy még hónapokra lesz szükség, mire áttekintik, és ahol szükséges, módosítják a hatályos jogszabályokat. Az Oktatási Minisztérium szakemberei úgy vélik: a „beilleszkedés” értelmezését a Belügyminisztérium hivatott jogszabályban rögzíteni, hiszen a bevándorláshoz kapcsolódó fogalomtárat kell alkalmazni. Zilahi László, az oktatási tárca határon túli magyarok főosztályának vezetője még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy akár három-öt éves tartózkodás is lehet a feltétel. A felsőoktatási törvénynek a kormány által már elfogadott – és a parlament elé nyár elején kerülő – módosító javaslata mindenesetre tervezi a „mobil diákhitel” bevezetését. Ezt a magyar egyetemisták külföldre is magukkal vihetnék, továbbá „fizetős” képzésben tanulók magasabb összeget igényelhetnének, mint az államilag finanszírozott képzésben részt vevők.
Egyelőre azonban a törvény szerint „kizárólag a magyar állampolgárok jogosultak diákhitelre” – figyelmeztet Őri András, a Diákhitel Központ (DK) Rt. kommunikációs igazgatója. A luxemburgi határozat hírére még nem mozdultak meg a hazánkban tanuló uniós diákok, azaz ilyen kéréssel eddig senki nem fordult a DK-hoz. Egyelőre tehát megjósolhatatlan, e körből milyen igény támad majd a következő időszakban a magyar diákhitel iránt.
Francia győzelem Anglia felett
Dany Bidar beteg édesanyját kísérte el még 1998-ban gyógykezelésre Nagy-Britanniába. Ott három éven át egy középiskola padját koptatta, majd 2001 szeptemberében felvették az University College Londonba, ahol brit társaihoz hasonlóan London Borough of Ealing önkormányzatához fordult pénzügyi támogatásért. Az ösztöndíjat annak rendje és módja szerint meg is kapta, ám a kisváros hatósága a helyi törvényekre hivatkozva a diákhitelt megtagadta tőle. Angliában és Walesben az állam a piaciaknál kedvezőbb kamatokkal nyújt kölcsönt az egyetemistáknak, akiknek diákéveik leteltével csak akkor kell megkezdeniük a törlesztést, ha elhelyezkedtek, és már legalább évi 10 ezer fontot (14,5 ezer eurót) keresnek.
University College London. Fizethetnek. Külföldi diákok akkor vehetik igénybe a kölcsönt, ha Nagy-Britanniában telepedtek le és a tanulmányaik megkezdése előtt már legalább három évig helyi lakosnak számítottak. Igen ám, csakhogy az angol törvények alapján nem kaphatja meg a letelepült státust az, aki kizárólag tanulmányi célból lakik a királyságban. Dany Bidar ezt látva gondolt egyet és beperelte Ealing önkormányzatát, valamint a brit oktatási minisztert egy helyi bíróságon, arra hivatkozva, hogy az önkormányzat elutasító döntése megsérti az európai közösségi szerződés azon cikkelyét, amely tiltja a nemzeti alapon történő diszkriminációt. Az angol bíróság az Európai Bíróság elé utalta az ügyet, amely márciusban kelt határozatában jogosnak mondta a francia diák panaszait.
A bíróság emlékeztetett arra, hogy az uniós szerződésben semmi nincs, ami azt sugallná, hogy az unió állampolgárának számító diákok elveszítik a szerződés által a polgárokra ruházott jogokat, ha egy másik tagállamban folytatják tanulmányaikat. Az EB döntése külön is kitér arra a brit törvényre, amely egy másik tagország állampolgárától megvonja azt a jogot, hogy diákként letelepedhessen. Ez a jogszabály olyan feltételeket támaszt, amelyeket a brit állampolgárok könnyebben teljesítenek, ezért hátrányos helyzetbe hozza más tagországok polgárait – ennélfogva összeegyeztethetetlen a közösségi joggal.
Az Európai Bíróság ugyanakkor megengedhetőnek mondta, ha egy ország biztosítani kívánja, hogy a más tagállamokból érkezett diákoknak nyújtott támogatások ne okozzanak túlzott terhet az állam számára, ami esetleg következményekkel járna a támogatás általános szintjére. A fogadó országnak ezért jogában áll csak azokat a diákokat támogatni, akik „bizonyos mértékig” beilleszkedtek az adott állam társadalmába. Dany Bidar esetében ez a feltétel mindenképpen teljesült.
Németországban kiterjedt diákmunka-hálózat segít az egyetemistáknak – és nem csak a helyi állampolgároknak. Gantner Brigitta jelenleg a berlini Humbold-Universität PhD-hallgatója. Tanulmányi eredménye alapján legutóbb a Zöldek pártja alapítványától nyert doktori ösztöndíjat. A tanulás feltételeit azonban Németországban nem csak állami juttatások és egyéb magánösztöndíjak segítségével lehet megteremteni. Arrafelé az egyetemeken profi munkaközvetítő ügynökség működik a hallgatók számára, amelyek szolgáltatásait a külföldi diákok is igénybe vehetik. „Németországban mindenkinek természetes, hogy tanulás mellett dolgozik. Én éveken keresztül takarítottam lépcsőházat, irodát, gyárban csomagoltam, fotólaboránsként dolgoztam, filmben statisztáltam – rugalmas munkaidőben megkerestem annyit, amennyire az alapvető megélhetéshez szükségem volt” – idézi fel Gantner Brigitta.
HATÁRON TÚLI MAGYAROK. Visszatérve Magyarországra, kétségtelen, hogy elsősorban a szlovákiai (illetve az unió következő bővítési köre után várhatóan majd a romániai) magyaroknak jelent új távlatot az, ha egy itteni egyetemen tanulva hozzájuthatnak a helyi állami támogatásokhoz. „Nagy segítség lenne a szlovákiai magyar fiatalok számára, ha itteni tanulmányaikhoz igényelhetnék a diákhitelt” – állítja Fehér Péter, a Szegedi Tudományegyetem Budapest Média Intézetének (SZTE BMI) Pozsonyból érkezett kommunikáció szakos hallgatója. „Ismerőseim közül sok kitűnő tanuló anyagi okból nem engedheti meg magának, hogy Magyarországon, az anyanyelvén tanuljon” – teszi hozzá. Az oktatási tárca szerint az elmúlt tanévben 2447 szlovák állampolgár tanult magyar egyetemen. Fehér Péter négy évvel ezelőtt az SZTE BMI határon túli magyarok számára kiírt pályázatán a sikeres felvételi vizsga után tandíjmentességet nyert. Ám amint lehetősége nyílik rá, igénybe veszi a diákhitelt, hiszen tanulmányaiból az utolsó év még hátravan.
Mindez azonban Medgyes Péter szerint távolról sem jelenti azt, hogy a diákhitel-lehetőségekben bízva esetleg tanulni vágyók tömegei lepnék el az országot. Egyfelől a külföldről beadott ösztöndíj- és diákhitel-pályázatokat nyilván elutasítják, másrészt azok a külhoni állampolgárok sincsenek sokan, akik nálunk már bármilyen mértékben beilleszkedtek.
