A hazai vas- és acélhulladék felhasználóinak elsőbbségi joguk van a magyar alapanyag vásárlásánál. Csakis lemondó nyilatkozatuk birtokában mérlegelheti az ipari tárcánál hetente ülésező bizottság, hogy engedélyezi-e a nemes hulladékszállítmány kivitelét vagy sem. A szakemberek figyelembe veszik a szállítmány összetételét, minőségét, árát. Mindezt azért fontos tudni, mert még tavaly év elején is kérdéses volt, hogy az új diósgyőri technológia, az elektrokemence minőségi vashulladékkal való ellátását a feldolgozó gyors létrehozásával, esetleg az export átmeneti korlátozásával teszik lehetővé. Erről beszélt annak idején az Állami Vagyonkezelő Rt. illetékese.
Mivel a feldolgozó még ma is csak elképzelés, marad a korlátozás. De vajon szükség van-e a jelenleginél is nagyobb korlátozásra?
Ha a közeljövőben a vashulladékok hazai piacán is a külhoniakhoz hasonlóak lesznek az árak, lesz-e egyáltalán értelme az egésznek? Hiszen azonos áraknál a felhasználó két dolog szerint tesz különbséget: melyik szállító dolgozik kisebb fuvarköltséggel, és melyik a megbízhatóbb partner. A helyzet olyan, mint Karinthy közmondásos álma, amelyben az író két egymással játszadozó macskának képzelte magát. A vashulladékok esetén sem más a helyzet: ma már csak úgy tűnik, mintha a kül- és a belpiac egymástól függetlenül létezne. Mindenesetre 1997 végén megszűnik a hazai felhasználók közvetett védelme.
