Épp angolórán volt, amikor jött az értesítés: a miniszterelnök várja. Horn Gyula a korábbi hírekkel ellentétben nem az Állami Számvevőszék (ÁSZ), hanem az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatóságának elnöki posztját ajánlotta fel neki. Kovács Árpád igent mondott, feltételeket nem szabott.
Rossznyelvek szerint Ön azért vállalta el ezt a funkciót, mert ráébredt, hogy ÁSZ-elnökként már nem jöhet számításba. Ha mindkét széket egyszerre ajánlják fel, miként döntött volna?
– Valószínűleg a számvevőszékit választottam volna, eddigi pályámnak ez lett volna a szerves folytatása. Hozzá kell tennem azonban, hogy az ÁSZ-elnöki jelölésemről szóló információk mindig is a híresztelések szintjén maradtak.
Nem tart-e attól, hogy a privatizáció Önt is kikezdi, támadások érik majd?
– Ez benne van a pakliban. Egy számvevő, pláne, ha kifejezetten nagy ügyekkel foglalkozik, nincs kitéve komoly kísértéseknek – nem volt nehéz tisztának maradni. Mostani posztomon sár fröccsenhet rám, s az sem zárható ki, hogy a legnagyobb jószándék mellett is hibákat követek majd el.
Ön sokszor kritizálta a privatizáció gyakorlatát. Most olyasféle helyzet állt elő, mintha egy házaspárnak adott volna házassági tanácsokat, s a kapcsolat tönkrementével az asszonyka megkeresné: ha már ennyire képben van, legyen Ön az új hitves.
– Hát igen. Persze, az elvárások alapján egy ilyen tanácsadónak szuperférfinak kellene lennie. Nekem a privatizációval kapcsolatban legfeljebb jobbító tippjeim voltak… Döntésemben azonban kétségkívül fontos szerepet játszott, hogy bárki szememre vetheti: nézze uram, maga eddig éveken át olyan okosan elmondta, mit, s hogyan kéne csinálni – hát rajta! Hozzá kell tennem: sem szent, sem purifikátor nem vagyok, mint ahogy azt sokan feltételezik rólam.
Eleddig kisebb csapatokat mozgatott, most egy viszonylag átláthatatlan, bonyolult struktúrájú szervezet élére került. Nem fél attól, hogy az apparátus a fejére nő?
– Az ÁPV Rt. igazgatósági ülésein eddig alkalmanként 35-40 ügyben döntöttek – ez a hihetetlen gyorsaság nem feltétlenül csak jót tett a privatizációnak. Azt szeretném, ha az igazgatóság a döntéselőkészítésben is részt vehetne. Nekem egyébként nincs különbségtétel nélküli rossz véleményem a privatizáció apparátusáról.
Az ÁPV Rt.-s botrány egyik tanulsága, hogy a titkosság a privatizációt az emberek szemében gyanússá tette.
– Ez így igaz. Látni kell azonban, hogy a privatizációt mindenütt a világon egyfajta cinizmus hatja át – miközben a globális célok üdvözítőek, a mindennapok valósága ennek ellenkezőjéről árulkodik. Ezt a kettősséget a közvélemény előtt nem lehet és nem is szabad eltitkolni. Nem is szólva a költségvetési szempontokról: nem szép dolog, hogy rövid távú érdekek miatt sietve kell privatizálni, s nincs idő a kellő mérlegelésre.
A sokféle érdek figyelembevételekor azonban be kell tartani a törvényeket.
– Ezzel egyetértek. De ebben az országban hosszú időn át nem a törvény és a szabály volt a helyénvaló, hanem az egyes személyekhez való igazodás, ami az egzisztencia megvédésére is garanciát ad. Ezen a reflexen változtatni sokkal nehezebb, mint jogszabályokat alkotni, hiszen generációk egész sora viselkedett így.
Az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának tagjai súlyos hibának tartják, hogy a korábbi vezetés hátráltatta munkájukat.
– Nagyon fura lenne, ha egy ellenőrző szervezetből érkező vezető nem támogatna egy másik ellenőrző szervezetet – praktikus és elvi okokból egyaránt szeretném a felügyelőbizottságot komolyabban bevonni a munkába.
Puskás Sándort, az FB elnökét az ÁSZ jelölte a testületbe. Mi lesz az ő további sorsa?
– Puskás Sándor az ÁSZ létrehozásában meghatározó szerepet játszott, jómagam kiváló szakembernek tartom, jó viszonyban vagyunk. Kétségtelen azonban, hogy az ominózus döntéseknél ott volt – hogy a felelőssége mekkora, azt a most folyó vizsgálatok döntik majd el. Ez nem az én hatásköröm, az ÁSZ vezetése bizonyára bölcsen dönt majd.
Kiss Elemér államtitkár a múlt heti kormányülés után elmondta: Kocsis István vezérigazgató leváltása nem jelenti azt, hogy távoznia kell az ÁPV Rt.-től.
– A vizsgálatok nincsenek lezárva. Kocsis István szakmai tudásáról jó véleményem van, az intézmény életében ő a folyamatosságot biztosítja. Ha a körülmények úgy diktálják, szívesen dolgoznék vele, akár vezérigazgató-helyettesként is.
Még az interjú előtt említette, hogy a szobájában lévő vasmacskát és a falon függő képet magával viszi a Pozsonyi útra is…
– Bizonyára sokakat meg fog lepni, de művészetszerető családból származom, s magam is festegetek, írogatok. Fiammal pedig ma is versenyszerűen vitorlázunk.
A szóban forgó festményen, hatalmas víz közepén, egy ember látható. Úszó lenne, vagy inkább fuldokló?
– A képnek sok értelmezése lehet. Egyaránt szól a magányosságról, a felszabadultságról, de benne van az ember kiszolgáltatottsága is.
A 48 éves Kovács Árpád eredeti szakmája építőmérnök. Pályáját az Uvaterv Autópálya irodáján kezdte tervezőként, majd a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumhoz került. Ott tagja volt az egykori Útépítő Tröszt felügyelőbizottságának, így került kapcsolatba az ellenőrzéssel. 1979-ben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) szakértője lett, 1986-ban a KNEB Építési és Közlekedési Főosztályának vezetőjévé nevezték ki. Három évvel később lehetőséget kapott arra, hogy az Egyesült Államok számvevőszékénél tanulhasson. Washingtoni tartózkodása alatt szűnt meg a népi ellenőrzés, és alakult meg az Állami Számvevőszék. E szervezetnek 1990-től munkatársa. Legutóbb igazgatóként az állami vagyon kezelésével, privatizációval, bankokkal, tb-vel, a nemzetközi segélyek, hitelek felhasználásával, valamint a politikai pártok pénzügyeivel összefüggő vizsgálati egységek vezetője volt.
