 |
Építészeti Hirosima lett mára a Kálvin tér, talán nincs még egy olyan „szakrális helye” a városnak, amelyet ennyire tönkretettek volna. Már a rendszerváltás misztikus, ködbe vesző időszakában felhúzott Korona Szálló is olyan érzetet kelt, mintha Gyöngyös főutcáján járnánk, valamikor a nyolcvanas évek panelbarokk időszakában, amikor is a lakótelepi épületeket kis tornyocskákkal ékesítették fel. Ez a historikus panel köszön vissza a Koronán; függőhídjának pihe-puha szőnyegű cukrászdájába német és japán turisták karéjában többek közt Schorbert Norbi és a TV2 produceri csapata ül be egy kis kávékúrára. Úgy tűnik, megszűnt a szemközti Aphrodite bár, amelynek kirakatában króm rudas mutatványokkal hozták ámulatba az ukrán ifjakat a „legendás” kilencvenes évek luxusnői. Az elmúlt években felhúzott irodaházak teljesen hangsúlytanná tették a teret, a Vámház körútról jövet kitakarják a Nemzeti Múzeumot , amelyet három évvel ezelőtt sikerült egyszínűre festeni, (értsd: az oszlopokat is), és ettől olyan lett, mint egy vajas sütemény. Divat volt elsiratni a város utolsó Fabulon-reklámját a tér egyik tűzfaláról, de vajon mikor lesz divat visszasírni a városképi szempontból is kiemelkedő szereppel bíró Danubius-kutat , a tér hajdani identitásának egyik kulcsmotívumát. A háborúban alaposan megsérült kutat helyreállították, és elrejtették az Erzsébet tér meglehetősen elhanyagolt parkjának fái közé. Miért ne lehetne az eredeti helyére visszatenni? Legalább ellenpontozná a tönkretett tér üvegmonolitjait. Az 1951-ben kialakított körforgalomban létrehozható egy sziget, ahol elférne az alkotás. Igaz, az egykori Wenckheim-palotában helyet kapott Szabó Ervin Könyvtár előtti kút sem érvényesül a háttérben magasodó, zöld színű parkolóház és benzinkút miatt. A korhű módon felújított, díszburkolatos téren a palota barokk, rokokó, és romantikus részletei egy percre sem adják meg a múltszázad elejének illúzióját, „hála” a tolakodó benzinkútnak és az közeli irodaházaknak. Olyan, mintha egy díszletvárosrészben sétálnánk.
A Kálvin téren szerencsére vannak menekülési útvonalak. Az egyik irány a Ráday utca , amelynek környékéről eltűnőben van már a Franzstadt kisiparos szellemisége, a környék olyan, mintha Amszterdamban lennénk. Ide csak az költözik, aki bírja a zajt, mert lassan nem marad ház, amelynek előterében ne lenne kávéházi terasz. És ez így van jól, a világ boldogabbik felében is a fegyvernek sem utolsó utcakövek helyett kávézóasztalokkal történik a térfoglalás.
 |
Jóllehet, a belváros szíve a Deák tér, ehhez képest hangsúlytalan, olyan, mintha egy ügyetlen foghíjtelek beépítése lenne az egész környék, az Anker-ház felújítására 30 éve várnak az ott lakók és a város szerelmesei. A galambürülékes villamosmegállóban árválkodó BKV-bódé világvége hangulatot áraszt, mintha csak Záhonynál, egy mellékvágány mellett felejtett ideiglenes bakterbódé lenne. A tér a foszladozó, Mária Valéria telepet idéző, szanálásra ítélt üzletsorral a város egyik szégyenfoltja. Örvendetes viszont, hogy tavalyi renoválták az evangélikus templomot , és hogy a rendőrkapitányság helyett immár a Le Meridien szállónak helyet adó épület is európai arculatot kapott, és hogy a hotel tulajdonosainak arra is kiterjedt a figyelme, hogy visszahelyezzék (újrafaragják?) a homlokzatot egykoron ékesítő szobrokat.
Az viszont még nem jutott a várostervezők eszébe, hogy díszburkolatot és kandelábereket kapjon a tér, ha már mindhárom metróvonal keresztülfut alatta. Miért csak a közeli Szomory Dezső teret újították fel? Meddig tartott volna 100 méterrel tovább felszedni a burkolatot és a Deák teret is bevonni a rekonstrukcióba?
Az Oktogon és a Moszkva tér mellett ez a város egyik legfőbb „találkahelye”. Kérdem alázattal, akkor miért néz ki úgy a környék, mintha elkerülte volna rendszerváltás? Miért nincsenek a környék házainak tornyaira visszahelyezve a fémsüvegek? Kétségtelen, hogy 1945-ben nem a „tornyocskák” voltak a romváros legfontosabb problémái, de közben eltelt hatvan év.
A Deák tér vonzáskörzetében öt süveget lehetne visszatenni. Miért lenne baj, ha Budapest visszanyerné a boldog békeidők „mesevárosi” arculatát? Attól még megnyerhetjük magunknak a világ top 10 építészét, hogy Budapestre is tervezzenek olyan posztmodern csodákat, amelyekért Berlinig és Párizsig kell utaznunk. Ha Londonban jól megférnek egymás mellett a Viktória-korabeli paloták között a hight-tech cukorsüveg épületek, nálunk se vallanának szégyent. De addig meg kellene mentenünk a maradék építészeti értékeinket.
A Nyíri István tervezte Erzsébet téri buszpályaudvar épülete mellé álmodott kulturális létesítmény és park az építészeti mimikri kiváló példája. Kifogástalanul illeszkedik a park a modern magyar építészet első műemléki védettséget kapott objektumához.
A teret máris birtokukba vették a környéken élők. Esély van arra is, hogy új meeting pointja legyen a városnak, és ekkor felsejlik szemünk előtt a párizsi Pompidou központ előtti terület, amely a francia főváros kedvelt találkahelye lett.
Bizarr látványban lehet részünk, ha a Deák térről a közeli Bazilika szerencsétlenül tájolt épülete felé pillantunk, a csendes áhítatot megzavarja a Bazilika emblematikus tornyait kitakaró, TDK-neon.
Aki erre jár, vessen egy pillantást a tér valóban híres neonjára, amely a városi zsánert megragadó videó klipekben és partyk diaporámás vetítésein is közkedvelt motívum: a Gázművek SÜT, FŐZ, FŰT feliratáráról van szó, amelyen sokszor csak ennyi volt látható: ŐZ ÜT. De most tekintsünk az Andrássy út „kapujában” álló Fonciére biztosító épületére!
A Feszty Adolf fő művének tekinthető, gyönyörű ékforma tömbépület a város egyik leghíresebb „amputált” háza. A Merkur szobor és a griffek látványa elvonja a nézelődő figyelmét arról, hogy az eredetileg 63 méter (!) magas háznak obeliszk-szerű kupolája volt, amely a második világháborúban megsérült, és lebontották.
Pedig, ahogy mondani szokás, „feleselt” a Bazilika tornyával. Számos torony hiányzik még a környező házakról, pedig a város főútvonala, az Andrássy út kapuzataként felfogott téren még a szemközti Finta-ház modern tornya is tudatosan reflektál a Bazilikára.
A város lélegzetvisszafojtva várja, hogy mikor jön el a pillanat, amikor végre kicsomagolják a Corvin Áruház épületét. Amely jelenleg úgy néz ki, mint egy magára hagyott külvárosi mozi, amelyben 1993-ben vetítettek utoljára filmet, talán a Jurrasic Parkot. Az alumínium doboznál minden szebb, ezzel az egyszerű indokkal már el is lehetne távolítani a fémdobozt.
Itt van a Népszínház utca sarkán álló McDonald’s, amely a Baross utcai gyorsétteremmel egyetemben régóta bántja a városlakók szemét. Ha már egy ilyen gazdag vállalkozás veszi birtokába a városképi szempontból kiemelt jelentőségű ingatlanok alsó fertályát, igazán kedveskedhetne azzal Budapestnek, hogy felújítja az épület homlokzatát. A teljes renoválási munkálatok bevállalása nélkül nem szabadott volna kiadni a működési engedélyeket. A nemzetközi vállalat ezeket a felújításokat mellényzsebből ki tudná fizetni, és legalább kapnánk valamit cserébe, ha már kénytelenek vagyunk elviselni az édeskés szagot, amely becsavarogja a környéket. Hozzátéve azt, hogy nyilván a McDonad’snak sem mindegy, hogy foszló stukkós, ócska bérházban üzemelteti éttermeit, vagy egy felújított épületben. A Super Size menü lépésmérő ajándéka helyett kedveskedjenek inkább egy teljes épületrekonstrukcióval.
 |
Más. Vajon a Blaha és vonzáskörzete vonzóbbá válik majd, ha átadják a reneszánsz és a barokk elemeit „újrahasznosító”, Hauszmann Alajos tervezte, New York palotát? A Palace felújítása és a Hauer cukrászda megnyitása egyelőre nem hozta meg a kívánt eredményt, a Blahán sétálva az ember ugyanúgy nyugtalan, feszült, mint 25 évvel ezelőtt.
Talán a New York… Igen, az idén 110 éves palota talán változtat valamit az összképen. Ha az évfordulóra nem is lett kész, de a jövő év első felében talán átadják legendás kávézóját a városnak. A pannókat már megtekintettük egy lokálpatrióta csoporttal, „a felújítás jó ütemben halad”.
Jó jel, hogy a napokban befejezték az Erzsébet körút első szakaszának díszkövezését, és jelenleg is tart a metrómegálló felújítása. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy milyen irritálóak a Deák téri metró óriástévéjében látható harsány filmes propaganda-klipek, amelyek a felújítás nagyszerűségére hívják fel a figyelmet. Kissé álságos ez a büszkeség, lévén, hogy a város még mindig csak három szerény metróvonallal büszkélkedhet, szemben mondjuk Párizs hálózatával. A francia fővárosban 14+5 vonal szövi át a várost és az egész agglomerációt. Párizsban nem készül az ‘50-es éveket idéző győzedelmes film arról, ha felújítanak két állomást, ott lematricázzák a szerelvényekben lévő útvonaltérképet, és csókolom.
Ha a Blahán a messzeségbe révedünk, a benzinfelhőből előszüremkedik a Keleti pályaudvar homlokzata. Az épületről most csak ennyit jegyezzünk meg: szomorú, hogy abbamaradt a renoválása. Magyarország egyébként is a félbehagyott építkezések országa. Ez a tendencia a mai napig torzóként álló Népstadionnal kezdődött, amelynek lelátójáról lemaradt többek között a lelátókaréj fele, és ifj. Dávid Károly építész és a sportolók nagy bánatára a 31 méter magasra tervezett öltözőépület is. Aztán: félbe maradt a Szépművészeti Múzeum 2000 körül kezdődött felújítása is, csak hogy teljesebb legyen a városi tabló.
 |
Azon kevés budapesti terek egyike ez, amelyek többé-kevésbé hasonlítanak századfordulós önmagukra, igaz, az Oktogonon 1916 óta működő Vajas sütemények boltján kívül a földszinti üzletek funkciója igencsak megváltozott. Az Abbázia kávéházban bank üzemel, az Edison Caféban a Jackpot és a Cottonfield üzlete található, a Japán Kávéház helyén pedig könyvesbolt működik. Igaz, ez utóbbinak mindenki örül, hisz’ a város talán legfontosabb irodalmi meeting pointjáról van szó (kérdés meddig, küszöbön áll ugyanis az üzlet privatizációja, és sokan már ide is bankfiókot vizionálnak – a szerk.). Milyen kár, hogy az eredeti kávéházból néhány csészén kívül szinte semmi nem maradt meg. És legalább ilyen szomorú, hogy a nyolcszögű tér gyorséttermekkel van kidekorálva. A Wendy’s-lánc megbukott, így a tér sarkai közül csak a McDonald’s és a Burger King „rontja a levegőt” az édeskés zsömlék és plüssállatkák szagával.
A „kisföldalatti” lépcsősora előtti placc az éjszakai élet képzeletbeli startvonala, a város legextrémebb fazonjai adnak itt egymásnak randit, hogy aztán a Liszt Ferenc tér egymásba érő kávézóinak egyikében szürcsöljék a barackos jeges teát.
Már ezen a környéken is találkozhat az ember olyan utcanév táblákkal, amelyek műanyagból készültek. Ez egyelőre „csak” a VI. kerületre jellemző. Ezek a gagyi műanyag lapok már a diplomáciai negyedben is megjelentek, idézőjelbe téve a „műemlékjelleg” kifejezést. Míg Párizs vagy London oly büszke az utcanév tábláira, hogy souvenirként árulják, addig a VI. kerületi polgármester a történelmi városrész arculati elemein spórol. Olyan ez, mintha az Andrássy út kandelábereit lecserélnénk az Obiban kapható lámpákra.
Elképesztő, hogy az Oktogon körzetében egyetlen házat sem újítottak fel az utóbbi években. Ha nem lennének magánberuházások, az egész Andrássy út úgy nézne ki, mint egy ‘56-ban játszódó film díszlete. Néhány ház olyan kormos , mintha csak Tüzép lenne az udvarán, ahová a mai napig szállítják az NDK tojásszenet. Az Oktogon kisföldalatti megállójának „kakasülő korlátjáról” jól látszódnak a kormos házak: a volt Fantom Söröző épülete, az „Írók Boltja-ház”, és a Szabó Ervin fiókkönyvtárának épülete. Ne is soroljuk tovább.
A házak nem változtak, ahogy a téren található fotográfus üzletében is ugyanazok a fotók árválkodnak évek óta, de Laci bácsi lemezboltjának kirakatában is ki tudja, mióta porosodnak a Deep Purple és Cseh Tamás kifakult lemeztasakjai.
