Fehérvári üzem. Vészjósló jelek.
Hitelbe szállítják a tejet a termelők a fizetésképtelen székesfehérvári Parmalat Hungária Rt.-nek, s van, aki már fel is mondta a szerződését. A cég sorsa teljesen bizonytalan. Február végéig kell az olasz multi vezetésének elkészíteni a római kormány számára a cégcsoport rendezési tervét, ami azt is jelenti, hogy a külföldi leányvállalatok előre bejelentett értékesítése csak ezután kezdődhet. A kelet-európai Parmalat-cégek, benne az orosz és a magyar vállalat eladása az év második felére, vagy 2005-re tolódik.
Kérdés persze, hogy itt akkor lesz-e még mit eladni. A magyar tejpiaci válság miatt valamennyi feldolgozó nehéz helyzetben van, és a Tej Terméktanácsnak 350 millió forinttal, a termelőknek több mint 720 millió forinttal adós székesfehérvári cég rohamosan veszít 4-7 milliárd forintra becsült piaci értékéből. Az elmúlt három évet mintegy 17 milliárd forintos árbevétel mellett milliárdos veszteségekkel záró társaság kötelezettsége 2002-ben már meghaladta az 5 milliárd forintot, miközben saját tőkéje 2 milliárdra rúgott. A 2003 tavaszán 32 százalékban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tulajdonába került Parmalat Hungária puszta működése is a csodával határos, hiszen a mindennapi tevékenységéhez nem tud fizetni a nyersanyagért.
Tisztátalan kezek
Hol a pénz? Azt én is szeretném tudni – mondja Calisto Tanzi, a Parmalat olasz élelmiszer-ipari óriás többségi tulajdonos elnöke. Márpedig a pénzt vitték számolatlanul. Fausto Tonna volt pénzügyi igazgató szerint az elmúlt tíz évben Tanzi legalább 2 milliárd eurónyi összeget síbolt ki a kasszából.
Az egyik oldalon van Tanzi, a mindenki által tisztelt helyi hatalmasság, a Parma futballcsapatának tulajdonosa, ráadásul ájtatos keresztény mivoltát fatimai zarándokutakkal bizonyító családapa, aki ez utóbbit a következőhöz hasonló kijelentésekkel igyekszik igazolni: “Aki tiszteli önmagát, feleségét és gyermekeit, nemigen lehet rossz ember. Mert amikor otthon ránéz szeretteire, szemeinek tisztán kell csillogniuk.” A másik oldalon pedig ott vannak a bankok, amelyek versengtek a Parmalatért. Óvatlanul. “Egy olyan ügyféltől, mint a Parmalat, akkora bevétellel, és annyi érdekeltséggel szerte a világban, az ember nem kéri el a számlakönyvét” – nyilatkozta az azóta ugyancsak pórul járni látszó Bank of America egyik olaszországi vezetője. Csakhogy közben a vállalat székhelyén a legközönségesebb csalások, könyv- és eredményhamisítások történtek. Tonna az internetről nézett ki vállalatokat és azok által kibocsátott kötvényeket, amelyeket, mintha a Parmalat tulajdonában lettek volna, egyszerűen beírtak mérlegük pozitív oldalára. Ugyanígy tettek nem létező váltókkal. Fiktív vállalatokat talált ki, amelyek soha meg nem történt vásárlásaik miatt tartoztak a Parmalatnak. Mindezt még dokumentumokkal is követték, irreálissá téve a vállalat eredménykimutatását.
A krach méretei miatt (legalább 15 milliárd eurós hiány, és 145 ezer pórul járt befektető) a nemzetközi finanszírozási rendszer szinte minden eleme megkérdőjeleződik. A jövőjükért aggódó adóparadicsomok önként és rohanva kutatják fel és jelentik be a nyomozóknak a Parmalattal és a Tanzi-családdal kapcsolatban lévő off-shore cégeket és számlákat. Sokan a bankok felelőtlenségét hangsú-lyozzák. Mi több, nemcsak az olaszokét, a legnagyobb amerikai és európai pénzintézetek ugyanis olasz társaikhoz hasonlóan segítették a Parmalat kötvénykibocsátásait, és ajánlották ezeket a fedezetlen papírokat a biztos megtakarítási formákat kereső – főként kispénzű – klienseiknek.
A pénzintézetek persze azt állítják, hogy ők csupán jóhiszemű áldozatok voltak. Vannak azonban jelek, amelyek szerint közülük egyesek – eddig a Morgan Stanley-nél és a Nextránál volt házkutatás – minden bizonnyal mégiscsak sejtettek valamit, sőt kisebb zsarolás árán igyekeztek is az utolsó pillanatban a Parmalattal visszavásároltatni a birtokukban lévő kötvényeket. December közepén éppen ennek köszönhetően derült fény a cég likviditási problémáira. Hol voltak mindeközben a Parmalattal foglalkozó, ugyancsak nem olasz hitelminősítő és könyvvizsgáló cégek? És akkor még nem is beszéltünk a pénzügyi műveletek átláthatóságát biztosítani hivatott ellenőrző intézményrendszer által elkövetett hibákról. Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter némi joggal kérdezte a parlamentben Antonio Fazio jegybankelnököt, hogy a sokasodó negatív jelek és Tremonti kifejezett kérései, levelei ellenére, miért nem vizsgálták meg alaposabban a Parmalat-kötvény forgalmát.
PETŐCZ GYÖRGY
Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács termelői alelnöke – maga is a Parmalat beszállító-ja/hitelezője – a részben a tartozás fejében a magyar Parmalat esetleges kivásárlására formálódó konzorcium lehetőségéről tárgyalt is már a szaktárca illetékesével. Az üzlethez azonban pénz is kell, de a termelőknek nincs tartalékuk, és valószínűtlen, hogy meg tudnának nyerni egy kereskedelmi bankot finanszírozóként. Az állam elvben kedvezményes hitellel, garanciával, támogatással segíthetné a termelőket a cég megvásárlásában, de a tejágazatban is égető szükség lenne támogatásra az EU-csatlakozás előtt, nem várható tehát, hogy a pénz egy része egy megkülönböztetett szűk csoportnak jusson.
KINEK KELL? A közvetlenül érdekelt termelőket leszámítva csekély az érdeklődés az évi mintegy 100 millió literes tejfeldolgozó tevékenységével 5,5 százalékos piaci részesedésű cég iránt. (Igaz, a Raiffeisen anyavállalata bejelentette, érdekelnék a Parmalat kelet-európai leánycégei.) Kiss Pál István, az itthon piacvezető Friesland Hungária regionális igazgatója csak annyit mondott, hogy majd megvizsgálják a lehetőséget, ha szóba kerül. A Sole Hungária marketingigaz-gatója, Nagygyörgy Éva közölte, a cég inkább magyar és szlovák érdekeltségének összecsiszo-lásával lesz elfoglalva az idén, így nem tervez akvizíciót.
Az évek során a nagyobb uniós termelési kvóta érdekében mesterségesen felduzzasztott hazai tejtermelés a becslések szerint 20-25 százalékkal nagyobb a fogyasztásnál. A piacnak éppenséggel jól is jönne, ha az egyik szereplő kiesésével csökkenne a folyamatosan képződő felesleg. Szakértők szerint a hamarosan szaporodó kínálat is apasztja majd a fehérvári cég üzleti értékét, ugyanis a piaci válság következtében több, nagyobb súlyú, értékesebb tejipari cég is eladóvá válhat, de sok kicsi is bedobja majd a törölközőt.
