Putyin orosz elnöknek nyilván mások az ambíciói, de akár a földkerekség leggazdagabb tőzsdeügynöke is lehetne. Rengeteg „belső információja” van, amelyek dollár milliárdokat érnek. Ezt a cinikusnak is tekinthető reagálást az a hír váltotta ki belőlem, hogy múlt szombaton az elnök kijelentette: nincs szándékában csődbe kergetni a Yukos olajcéget, amelynek tulajdonosa, Mihail Hodorkovszkij, bírósági tárgyalására várva, október óta börtönben ül. Ez a nyilatkozat elég volt ahhoz, hogy a béka feneke alá zuhant Yukos-árfolyam 35 százalékkal emelkedjen.
A Yukos-ügy nemcsak gazdasági súlya okán, hanem politikailag is rendkívül kényes. A nemzetközi gazdasági és politikai elit máig nem fogadja el Putyin állítását, amely szerint „egyszerű gazdasági bűntényről” és adócsalásról van szó: 3,4 milliárd dollárnyi be nem fizetett adót követel az orosz állam a Yukostól. Ennek az összegnek azonnali és egy összegben történő behajtása csődbe kergetné az olajcéget. A fej nélkül maradt menedzsment ijedt ajánlatát (moratórium és részletfizetés) eddig a hatóságok válaszra se méltatták. Ebből vonta le a piac azt a következtetést, hogy a kormány visszaállamosítási stratégiája rejlik a vád hátterében. Merészebb kombinációk szerint a Yukos csődbe kergetése csak egy hadjárat első csatája lenne, és Putyin az oligarchák kasztját létrehozó – valóban visszaélésekkel terhelt – privatizáció szelektív felülvizsgálatát akarja kikényszeríteni. A puszta feltételezés elég volt ahhoz, hogy a nemzetközi beruházók gyanakodóvá és tartózkodóvá váljanak, számolva azzal, hogy az oroszországi invesztíciók kockázata megnő.
FÜGGETLEN-E a BÍRÓSÁG? A per így mindennapi értelemben is „sokba kerülhet” a putyini orosz államnak. Az igazán nagy árat azonban akkor kell majd megfizetnie Moszkvának, ha beigazolódik egy nagyon indokolt gyanú. Az, hogy politikai bosszú is keveredik a formailag gazdasági ügybe, és az orosz bírósági szisztéma ma sem tud (mert nem is hagyják) függetlenül cselekedni. Hagyományait követve így továbbra is kiszolgálja a végrehajtó hatalmat. A bírálatok ezért valójában nem a Yukosról szólnak, és nem is a vádlott oligarcha személyes sorsáról.
A New York Times minapi vezércikke szerint: „Az orosz jogállam sorsa dől el ebben a perben. Az igazságszolgáltatásra Putyin nyomást gyakorol, hogy leszámoljon egy olyan oligarchával, aki elnöki figyelmeztetés ellenére politikai tevékenységet merészelt kifejteni, és két liberális pártot támogatott a legutóbbi választáson.”
Az ügy kezelése emellett azt is mutatja, hogy a Kreml változatlanul sajátos módon szabja meg politikai prioritásait. Ami a jogállam sorsát illeti, folytatódik a média megregulázása. Gyakorlatilag eltűntek a független televízióállomások. Néhány kis példányszámú lapra zsugorították a kritikus sajtót. A múlt héten az orosz belügy a British Counciltól pénzügyi adatainak átadását követelte, burkoltan megkérdőjelezve a félhivatalos brit intézmény oroszországi jelenlétét is.
ELNÖKI KÁRTYÁK. Kérdés, miért viselkedik így a Kreml, amikor Putyin mindenkinél jobban tudja, hogy a Yukos-ügy és a per komoly károkat okoz az orosz érdekeknek. Tovább nehezíti például Moszkva bejutását a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO). Az adható válasz részben közhely: Putyin számára semmi sem lehet fontosabb hatalma megszilárdításánál. Ő azonban nagyobb játékos annál, semhogy (amerikaias kifejezéssel élve) „ne legyen néhány eldugott ász az inge ujjában”.
Most váratlanul elő is rántott egyet. Közölte, hogy az iraki háború előtt az orosz titkosszolgálat „megsúgta” a Fehér Háznak: Szaddam terrortámadásra készül Amerika és/vagy amerikai érdekek ellen. Erről eddig egyetlen hangot sem hallottunk. Pillanatnyilag olyan a helyzet, mintha Putyin egy háromfenekű bőröndöt ajándékozott volna Bushnak. Ami ma közvetlenül látható: látványos segítség a szorongatott elnöknek egy olyan pillanatban, amikor saját kongresszusa – durván szólva – a közvélemény becsapásával vádolta. Hogy mi van e „bőrönd” alsóbb rekeszeiben, azt senki nem tudja. Mégis, számíthatunk arra, hogy Putyin ezért a gesztusért ellenszolgáltatást vár. A meglepő orosz lépés sokszorosan túlnő a Yukos-ügy határain. Ám a Putyin által elvárt amerikai válaszgesztusok sorában megbújhat (amúgy mellékesen) a Yukos-per miatt az orosz jogállam létét megkérdőjelező hivatalos bírálatok enyhítése.
Ez persze csak a meglepetés – és időzítése – által kiváltott első kombináció. A „háromfenekű bőröndről” még hallani fogunk.
