Kudarcok is tarkították vállalkozói pályafutásomat – kezdi a feketeleves feltálalásával Rudas László, az Istenhegyi Magánklinika tulajdonosa. Az első, üzleti életben elszenvedett pofont pályafutása hajnalán, számítógép-kereskedőként kapta. Körültekintő piacelemzés után rendelt 1000 darab IBM gépet. „Sajnos csak a negyedén sikerült túladnom” – idézi fel. A nyakán maradt berendezések pedig gyorsan amortizálódni kezdtek. „Nem szívesen mondom, mert a tanulást aknázom alá vele, de üzletkötéseim alkalmával jobban jártam, ha inkább az ösztöneimre hallgattam, mint ha a tudományos prognózisokban bíztam” – mondja a vállalkozó. Ennél nagyobb tragédia is adódott azonban a családjában, például amikor Rudasék vagyona a háborúban elúszott, az édesapa pedig szibériai hadifogságba került, ahonnan hat év elteltével jutott haza. „Tíz évvel apám hazaérkezése után kirándulni mentünk a Balatonra. Zuhogott az eső, ottlétünket tehát látszólag semmi sem indokolta. Anyámmal megadóan cuppogtunk a sárban, amikor apám rámutatott egy telekre, és közölte, összekuporgatta az árát, és megvette, úgyhogy az a miénk.” A terület ma is ugyanazt szimbolizálja, mint akkor: a legnagyobb tragédiából is talpra lehet állni.
LELEMÉNYESEN. Rudas is kikászálódott az eltaktikázott számítógépügyletből. A terminálok egy részét keletre vitte, ott betonvasra cserélte, a betonvasat ingatlanfejlesztésben hasznosította tovább, az ingatlant pedig bérbe adta. A gépek másik részét saját fejlesztésű kórházinformatikai szoftverrel együtt értékesítette egészségügyi intézményeknek. Leleményességben sosem szenvedett hiányt. Amikor harmadikos egyetemistaként apa lett, hogy eltarthassa családját, alkatrészeire szedte ósdi Renault-ját, majd direkt marketinggel hirdette szolgáltatását. Megkérte ismerőseit, akasszák ugyanolyan típusú kocsik szélvédőjére a gépelt cédulákat, amelyeken az állt, Renault Dauphin-alkatrészek eladók. Rudas a cetliket kódolta, majd annak, akinek a hirdetése üzletet hozott, jutalékot adott. „A vállalkozás annyira felfutott, hogy idővel a hirdetésre jelentkezők autóit kezdtem megvásárolni, s azokat árultam alkatrészként” – mondja a vállalkozó, aki a befolyt összeget egy „kocka” Ladába fektette, amellyel utóbb felcsapott taxisnak.
Tanulmányai elvégzése után geológus-technikusként a Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál kezdte pályafutását. Az 5 ezer fős cégben 28 éves korára vezető pozícióba küzdötte fel magát. Igazgatási és szervezési osztályvezetőként őszinte véleményalkotása miatt azonban felettesei jobbnak látták „száműzetésbe” küldeni Németországba, ahol egy magyar bányász brigádot kellett irányítania. „A kétéves kiküldetés nyelvtudást adott, ami nélkül a saját korosztályom ma nehezen boldogul az üzleti életben. Ott tanultam meg azt is, mi az áfa, ami nálunk csak jóval később vált ismertté. Megszerzett tudásomból itthon tőkét kovácsoltam, és jutalék fejében forgalmi adót igényeltem vissza a németeknél dolgozó magyar cégek részére” – meséli.
Szabó András, a GYSEV igazgatóságának elnöke, illetve a Resonator-csoport tulajdonosa is kint ismerkedett meg a víg kedélyű, életigenlő, gyors észjárású Rudassal. A két férfi nemcsak barátságot kötött, de ottlétük alatt hasonló vállalkozási gondolkodást sajátítottak el, ami jó tréningnek bizonyult a rendszerváltás előtt. A barátságból üzletelés lett, de ez utóbbi csupán egy évig tartott. „Győzedelmeskedett a józanság, ami Rudas Lászlót a magánéletben és üzleti környezetében egyébként is jellemzi” – mondja Szabó. A jó viszony védelmében üzleti útjaink különváltak, de a barátság – két évtizede – él.
|
Ilyen volt a zuglói több ezer négyzetméter lapos tető megvásárlásának ötlete is, amelyre tetőtéri lakások épültek akkor, amikor komoly kamatkedvezményekkel lehetett hozzájutni lakásépítési hitelhez. Egy szerencsés szerződéskötés révén utólag fizetett a kivitelezőnek, így folyamatosan tudott áruba fektetni, építkezést finanszírozni, értékesíteni és törleszteni: a cég egy-két éven belül százmilliókkal gazdálkodott. A kórházinformatikára szakosodott vállalkozásával azonban Rudas László másodszor is elszenvedett egy csapást. Egy pályázat beadása előtt pár nappal egy számítástechnikai multi elcsábította szoftveres munkatársait; ennek nyomán üzleti titoksértés miatt egy évtizede pereskedik közel egymilliárd forintért.
Rudas 1994-ben belekóstolt a privatizációba. Először a Chemimas Rt.-t, majd a Villamosipari Kutatóintézetet vette meg irodaház-üzemeltetés céljával. A bérbeadás mindaddig jól jövedelmezett, amíg a multinacionális cégek a kilencvenes évek végén el nem kezdték felhúzni üveg- és márványpalotáikat. Rudas, érezve, hogy ez már nem az ő ideje, profilt váltott. A gyárépületben kollégiumot, a budai ingatlanban pedig magánklinikát hozott létre. „A kórház életre hívásának oka a lányom betegsége volt, ugyanis az orvosok hosszú időn keresztül nem tudták kideríteni, hogy Lyme-kórja van” – mondja a vállalkozó. Lánya szerencsére felépült betegségéből, de Rudas akkor kórházról kórházra járva elviselhetetlennek tartotta, hogy jó minőségű szolgáltatást még paraszolvenciáért sem kap. Saját intézményében tiszta viszonyokat teremtett: előre meghatározott árú, tartalmú és színvonalú szolgáltatás igénybevételéről szerződik a betegekkel. Prevenciós kórházának legkeresettebb szolgáltatása a diagnosztika, a menedzserszűrés, a menedzsergén-analízis, az injekciós zsírszövet-leépítés és a plasztikai sebészet.
|
A hotel és a klinika a folyamatos fejlesztések miatt egyelőre csak viszi a pénzt. A bevételeket az üzletember továbbra is ingatlanbefektetéseiből (Budapesten több tízezer négyzetméternyi irodaterületet ad bérbe) és kórházinformatikai tevékenységéből teremti elő. Rudas László összességében értékeli sikeresnek 12 vállalkozásból álló cégcsoportját, amely képzett már annyi tartalékot, hogy a kórház és a szálloda felfutásáig tudja fedezni azok veszteségeit. A kettő együtt idővel sikeres lehet. Akkor pedig bizonyosan, ha tényleg lesz egészségügyi magánpiac. „Készülök részt venni a privatizációban, s mire az megvalósul, előnyben lehetünk, mert lesz elegendő tapasztalatunk a magánklinika-működtetés terén” – mondja bizakodva.
