a Gyurcsány-Hiller páros, amit most már a szocialisták népszerűség-növekedése is jelez. Egy hónap alatt – a Szonda Ipsos adatai szerint – 18 százalékpontról 7-re csökkent a két nagy párt szavazótábora közti különbség. Még mindig a Fidesz-MPSZ áll ugyan jobban, de a markáns politizálásba kezdett baloldal rohamléptekkel közelíti meg vetélytársát.
A kommunikációs fordulatot végrehajtó kormányfő és pártelnök színrelépésével véget ért a posztkommunizmus a magyar politika baloldalán. A negyvenes generáció vette át a hatalmat, amelynek beszédmódja már nem emlékeztet a késő Kádár-kori felelőtlenségre, szürkeségre és semmitmondásra. Immár a baloldalon is léteznek célok – a „túlélésen”, a hatalomban és jólétben maradáson kívül -, és ezekért képesek tenni is a szocialista politikusok. Persze a kommunikáció még nem maga a politika (bár része annak), kérdés tehát, hogy a magyar üzleti élet mit remélhet a lendületbe jött baloldaltól.
Nos, egyszerre sokat is, és keveset is. Sokat, mert egyelőre úgy tűnik, a jobboldal vezetője ereje, a Fidesz nem hagy föl a tőkeellenességgel, gazdaságpolitikájának fókuszába a privatizáció leállítását, az egészségügy teljes egészében állami fennhatóság alatt tartását, a „bankárok” és a „piac” erős bírálatát állítja. Ez akkor is rendkívül káros, ha „csak” szavazatszerzésre használják ezt a retorikát, s akkor is, ha a makrogazdasági teljesítménnyel kapcsolatos kritikáik a rossz egyensúlyi mutatók miatt sokszor bizony „ülnek”.
A Fidesz gazdaságideológiája összességében régóta „szocialistább”, mint a szocialistáké. Persze az MSZP is késztetést érez arra, hogy állja a versenyt a nyugati baloldaltól is balra hajló fideszes kiáltványokkal. Elég csak fellapozni a Hiller István által jegyzett programot, amelyben számos antikapitalista kitétel szerepel, miközben a versenyelvű társadalomról nem esik szó. Az elkövetkező időszakban válik majd el, hogy a szocialisták társadalompolitikai dinamizmusa „átterjed-e” gazdaságpolitikájukra.
Legalább két méretes feladattömeg mindenképpen előttük áll. A fenntartható növekedés biztosítása érdekében helyre kell állítani az egyensúlyt a gazdaságban, mindenekelőtt csökkenteni kell az államháztartási hiányt. Nem független ettől a másik – még keményebb – dió: haladéktalanul meg kell kezdeni a közszféra modernizálását, hatékonyabbá, piaci kifejezéssel ügyfélbarátabbá tételét. Ha ezen a téren nem történik semmi, az ország menthetetlenül versenyképtelenné válik. S akkor hiábavalóvá válhat a kormány és az MSZP ma még népszerűséget növelő kommunikációs fordulata.
