Még az Európai Unió legutóbbi bővítésekor, 1995-ben taggá vált országok is meglepődtek azon, hogy „zöldfülű” létükre milyen felelősségteljes tárcákat kaptak az Európai Bizottságban. A kicsik közé sorolt Ausztria egyenesen a közös agrárpolitikát halászta el mások orra elől az alkudozások során, a szintén fajsúlyos bel- és igazságügyi portfólió Svédországnak, míg a költségvetési és a személyzeti politika a harmadik újoncnak, Finnországnak jutott. „Kellemesen meglepődtünk a választáson” – idézi fel egy már akkor is Brüsszelben dolgozó finn diplomata. Az akkori három új biztos közül ketten – az osztrák Franz Fischler és a finn Erkki Liikanen – ma is tagjai a bizottságnak, mintegy visszaigazolva a korábbi választást.
SZEKUNDÁNSOK. Kilenc évvel később, jövő májusban merőben más helyzet várja majd az új tagorszá-gokból érkező biztosokat. Ahelyett, hogy önálló tárcát kapnának, a jelenlegi testület hivatali idejének végéig, 2004. november elsejéig tapasztalt kollégáik szekundánsai lesznek. A megkülönböztetésnek Romano Prodi elnök szerint kizárólag praktikus okai vannak: ilyen rövid időre – hat hónapra – egyszerűen nem lenne értelme a felelősségi területek újraelosztásának.
Prodi ennek ellenére, részben pedagógiai okokból, ugyanolyan körültekintéssel kívánja kiválasztani „kollégiumának” 10 új tagját, mint 1999-es „kezdőcsapatát”. Az egykori olasz kormányfő néhány napja levelet írt az újonnan csatlakozó országok miniszterelnökeinek, ismertetve a jövendőbeli bizottsági tagokkal szemben támasztott elvárásait. A bizottsági elnök a jelenlegi csapat tagjaihoz hasonlóan olyan új munkatársakat keres, akiknek megfelelő politikai súlyuk van, minden szempontból feddhetetlenek, továbbá elkötelezettek az európai integrációs folyamat mellett.
Bár a tagállamok az idők folyamán sokszor politikai ejtőernyősöket küldtek Brüsszelbe, az Európai Parlament, a sajtó, a közvélemény – és nem utolsósorban maga a feladat is – egyre magasabb mércét állít a bizottsági tagok elé. A biztosoknak tisztségüknél fogva közösségi érdekeket kell ugyan képviselniük, ám teljesítményük országuk unión belüli megítélésére is közvetlenül kihat. Ez az új tagokra, ha lehet, még fokozottabban érvényes. Medgyessy Péter magyar kormányfő még nem fedte fel a lapjait, annyit viszont elárult, hogy olyan személyben gondolkozik, aki felkészültsége és személyes kvalitásai alapján is hozzá tud majd járulni Magyarország EU-n belüli pozíciójának erősítéséhez, és „nem csak átszállójegyet vált” Brüsszelbe.
A jól hangzó kijelentés értékét relativizálhatja, ha a majdani magyar biztosnak esetleg olyan részterület jut, ahol a feladatok ellátása során meglehetősen nehéz tündökölni. Megfigyelők szerint ezért is különösen fontos, hogy egy ország lehetőleg ismert és fajsúlyos jelöltet állítson. A már említett Franz Fischler például anno karizmatikus mezőgazdasági miniszterként vétette észre magát a csatlakozási tárgyalásokon. Finn kollegája pedig országa brüsszeli misszióvezetői székéből emelkedett a biztosi posztra, amelyet azóta is stabilan őriz.
Romano Prodi finoman azt is a tagjelölt országok tudomására hozta: ne vegyék készpénznek, hogy az általuk jelölt személy foglalja majd el az uniós biztosi bársonyszéket valamikor május elején. „Nem akarok 10 pszichiátert” – jelentette ki félig-meddig viccesen az Európai Bizottság elnöke, arra célozva, hogy a különböző országokból befutó jelöltek kiválasztásakor az „egyéni játéktudás” mellett a „csapat” általános érdekeit is szem előtt kell tartania. Prodi abból az elvből sem kíván engedni, hogy a 10 új biztos között legalább 3 nőnek kell lennie. Sokak szerint a hölgyeknek fenntartott egyik helyre biztos befutónak tekinthető Danuta Hübner, a jelenlegi lengyel európai miniszter, aki ha saját hazájában nem is próféta, Brüsszelben széles körű elismertségnek örvend.
FÉRFIFÖLÉNY. A többi országban – a nagy valószínűséggel Sandra Kalniete jelenlegi külügyminisztert jelölő Lettország kivételével – szinte kizárólag férfiak tülekednek a nagy presztízzsel járó, és anyagi szempontból is vonzó állásért. Szlovákiában például Jan Figel, korábbi szlovák főtárgyaló a nagy esélyes, akinek azonban egy technokrata politikus személyében komoly ellenfele is akadt: az állítólag Mikulás Dzurinda kormányfő által is támogatott Ivan Stefanec, a Coca-Cola szlovákiai leányvállalatának korábbi vezetője. Szlovéniában, Lengyelországhoz hasonlóan, a jelenlegi európai miniszter, Janez Potocnik Brüszszelbe küldése a legvalószínűbb. Csehországban csak annyi bizonyos, hogy Vladimir Spidla kormányfő egy volt vagy jelenlegi minisztert jelöl – a találgatásokban legtöbbször Cyrill Svoboda, a hivatalban lévő külügyminiszter neve hangzik el -, míg Észtországban Siim Kallas korábbi kormányfő és jegybankelnök esélyei a legjobbak.
Bár hazánkban mostanáig jószerivel találgatások szintjén sem foglalkozott a sajtó a kérdéssel, informális beszélgetések során leggyakrabban három potenciális jelölt nevét hallani: Juhász Endre uniós ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszterét, Balázs Péterét, a brüsszeli EU-képviselet jelenlegi vezetőjéét, valamint Fazakas Szabolcs volt németországi nagykövetét, a Horn-kormány ipari miniszteréét. Hivatalosan ugyanakkor egyikük sem számít jelöltnek, és nem is jelezték ezt a szándékukat. Ez akkor is igaz, ha Juhász Endre miniszteri kinevezését egyes megfigyelők olyan ugródeszkának tekintették, amely hozzásegíti a biztosi poszthoz nélkülözhetetlen kormányzati tapasztalat megszerzéséhez, ráadásul lapinterjúkban maga sem zárta ki (de nem is erősítette meg) az uniós megbízatás lehetőségét.
Akárhogy is lesz, a magyar kormánynak egy hónapon belül meg kell hoznia a döntést, hogy kit küld a brüsszeli testületbe. Ha az illető neve időközben nem szivárogna ki, Romano Prodi lesz az első, aki a kilétéről értesül. Az Európai Bizottság elnöke január közepére tervezett budapesti látogatásakor kaphatja meg a kért nevet, amit akkor még az eljárás diszkréciójára hivatkozva nem kíván nyilvánosságra hozni. Prodi január végéig szeretné befejezni az egyeztetést az új bizottsági tagokról, hogy aztán február végéig elkészíthesse és a tagállamok elé terjeszthesse a véglegesnek szánt listát. A jelöltek első nagy vizsgája az európai parlamenti meghallgatás lesz április utolsó hetében, ahol várhatóan nagy érdeklődés kíséri majd az újoncok bemutatkozását.
