Kerülő úton

Üzleti kapcsolatok ápolása végett Veszprémben vásárolt volna székházat olasz vállalkozók számára Veneto tartomány elnöke. Felajánlotta, hogy a Közép-Dunántúli Régió üzletemberei is működtessenek irodát Velencében – a tartományi székhelyen -, s kölcsönösen „tartsanak ernyőt” a két térség vállalkozásai, önkormányzatai számára. A magyar regionális vezetőnek azonban viszsza kellett utasítania az ajánlatot, mert nem volt felhatalmazása ilyen jellegű kötelezettségvállalásra.

Mikes Éva (Fidesz): jelenleg az önkormányzatok 80 százaléka életképtelen.

ELVÁRÁS. „A jelenlegi regionális fejlesztési tanácsok a törvény alapján nem látnak el semmiféle gazdaságszervező feladatot” – mondja a fenti példát is ismertető Szaló Péter, a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal (NTH) elnökhelyettese. Ilyen technikai feltételeken is múlik tehát az együttműködés, pedig új lendületet adna a gazdaságnak, ha régiós szinten tudnánk részt venni a világpiaci versenyben. Az unió részéről egyébként nem elvárás a régiós önkormányzatok működése. Brüsszel csak azt követeli meg, hogy a fejlesztési célú, tehát a strukturális és kohéziós alapokból származó pénzeket fogadni tudó intézményrendszert működtessünk a NUTS (Nomenclature des unités territoriales statistiques – területi egységek statisztikai rendszere) II-es szintjén (lásd a táblázatot).

Ennek a feltételnek pedig kellő intézményi és szakértői hálózattal eleget tudnak tenni az 1997 óta létező 7 statisztikai-tervezési régióban működő regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, a regionális ügynökségek is. A 2002-es kormányváltást követően azonban több MSZP-s politikus, köztük az államreformtervet kidolgozó IDEA munkacsoport tagjai éppen az uniós tagságra hivatkozva sürgették az önkormányzati rendszer átszabását. Wiener György így fogalmaz: ha 2006 végén régiós szinten tartanának önkormányzati választásokat, a legitimált, szakmai apparátussal és saját bevétellel rendelkező testületek nagyobb eséllyel pályáznának önálló irányító hatóságként közösségi forrásokra. Ez az MSZP-s terv azonban aligha teljesül, mivel a jobboldali pártok két hónappal ezelőtt nemet mondtak az elképzelésre, sőt néhány héttel ezelőtt arra is, hogy kötelező jelleggel jöjjenek létre kistérségi társulások. Ezzel pedig, úgy tűnik, megint parkoló pályára került a közigazgatási reform.

JEGELT PROBLÉMÁK. Fidesz és az MDF szakpolitikusai arra hivatkoztak, hogy a regionális önkormányzatok létrehozásánál előbbre való a finanszírozási rendszer újragondolása. Mikes Éva országgyűlési képviselő (Fidesz), az Orbán kormány területfejlesztési államtitkára azt hangsúlyozza, hogy jelenleg az önkormányzatok 80 százaléka életképtelen. Egy újabb önkormányzati szint beiktatása pedig nem oldaná meg a forráshiányos állapotot, csupán jegelné a problémákat. Jelenleg is 1500, az önkormányzatokra feladatokat rovó törvény van életben, ezek felének végrehajtására évek óta nincs pénzügyi fedezet. Másfelől, akkor lehetne felelősen dönteni az államigazgatási struktúra átalakításáról, ha pontos számok állnának rendelkezésre arról, mennyibe kerül a reform, hogyan oszlanak meg a feladatok az egyes szintek között, s mennyi forrást rendelnek hozzájuk. Ilyen hatásvizsgálat azonban nem készült. A kötelező kistérségi társulási forma – az ellenzék álláspontja szerint – ellenkezik az önkormányzati törvény filozófiájával: a települések autonómiájának elvével. Ha kötelezően kellene öszszefogniuk bizonyos feladatok ellátására, például intézmények működtetésére, akkor sérülne az önállóság – hangzik az érvelés.

De nemcsak a két politikai erő közötti koncepcionális különbségek akadályozzák az államszerkezet átalakítását, hanem a kormányzó pártok megyei vezetői is. Az előző ciklusban a fideszes közgyűlési elnökök, most pedig az MSZP-s megyei önkormányzati vezetők próbálják blokkolni a „megye vagy régió” vita eldöntését. Nyilvánvalóan sértette volna, s sérti most is az érdekeiket, ha a döntési jogkörök és a források tekintélyes hányada a megyéktől a régiókhoz kerül. E tekintetben úgy tűnik, a kormány már döntött, Nagy Sándor területfejlesztési politikai államtitkár ugyanis azt nyilatkozta a Figyelőnek: a jövő mindenképpen a régióké.

Nagy Sándor (MSZP):a jövő mindenképpen a régióké.

STATUS QUO. A koncepció következetes végigvitele azonban nemcsak a nómenklatúrával szemben igényel határozottságot, hanem a végrehajtó hatalom irányában is. A Figyelő információi szerint a minisz-tériumok sem hívei maradéktalanul a decentralizációnak, nem szívesen delegálnak döntési jogosítványokat, különösen nem forráselosztási jogköröket a régiókhoz, mert azzal az adott főosztály léte kérdőjeleződik meg. A politikai konszenzus hiánya a jelek szerint megint kedvez a status quónak, s lehetetlen előre gördíteni a reformot. A Figyelő azonban úgy értesült kormányzati forrásból, hogy a kabinet politikai konszenzus híján is a parlament elé terjeszti a közigazgatási csomag kétharmados többséget igénylő változatát. Minden bizonnyal azonban számít arra, hogy ez a forgatókönyv nem kap zöld utat, s az egyszerű többséget igénylő területfejlesztési törvény módosításával próbál egy minimál-programot megvalósítani. Ennek benyújtása szintén decemberben várható, s az új rendelkezések 2004. július elsején lépnének hatályba. A területfejlesztési törvény nem rendezi át alapjaiban Magyarország közigazgatását, csupán az uniós források fogadása tekintetében erősíti meg a régiókat és a kistérségeket. Nagy Sándor tájékoztatása szerint a kabinet már elfogadta azt a decentralizációs törvénycsomagot, amely arról rendelkezik, hogy az eddig a minisztériumok kezelésében lévő – összesen 150 milliárd forint – területfejlesztési célú forrás egy részéről, egész pontosan 40 milliárd forint felhasználásáról a jövőben a regionális fejlesztési tanácsok döntenek. További 9,5 milliárdot pedig a kistérségi szinten létrehozandó területfejlesztési tanácsok kapnak, hogy szakmailag és pénzügyileg is alkalmasak legyenek területfejlesztési programok menedzselésére.