Bekötőút építésére vállalkozott a Sapard-program keretében egy mezőgazdasági termelő. El is készítette időre a 3,5 méter széles utat, majd várta a beígért támogatást. Hasztalan. A jóváhagyott projekt ugyanis 4 méter széles útra vonatkozott.
Baráth Etele. Az államtitkár biztos abban, hogy minden időben elindulhat.
A példa a közelmúltban egy, az uniós és magyar támogatási forrásokkal, pályázati lehetőségekkel foglalkozó szemináriumon hangzott el, annak illusztrálására, hogy a közösségi források felhasználása gyökeresen új szemléletmódot igényel. A nyertes pályázat csak kiindulópontot lehet, s nem a végállomás. A szakmai előadók szerint a korábbi viszonyokhoz képest összehasonlíthatatlanul nehezebb lesz „mutyizni”, magyarázgatni a tervmódosításokat, vagy akár politikai szempontok szerint válogatni a projektek között. Az uniós bürokrácia (amelynek májustól a nemzeti ellenőrzés is részéve válik) a határidős és tartalmilag is pontos teljesítések után fizet csak.
ELFOGADÁS ELŐTT. Ahhoz, hogy Magyarország élni tudjon az unió által biztosított lehetőséggel – amely szerint a csatlakozást követően majd visszamenőleg is elfogadják az addig sikeresen kiírt és lefuttatott pályázatokat -, a szakértői konzorciumoknak januártól dolgozniuk kell az Európa Pályázat Előkészítő Alap (PEA) keretében kiválasztott projekteken. Egyelőre azonban nem álltak fel az előkészítő konzorciumok, a tavaly meghatározott ütemezés eszerint csúszik. Pedig a tét óriási: 5 millió híján 2 milliárd eurónyi, strukturális alapokból származó támogatás szerezhető meg 2004-2006 között.
Korán kell kezdeni
Győrffy Gábor, a Nyugat- Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség ügyvezetője 8 évi pályázói múlttal rendelkezik. Tapasztalatai szerint egy 500 millió forint értékű projekt kimunkálása minimum 2-3 évet vesz igénybe. „A 2007-től benyújtható pályázatok kidolgozásához tehát már 2004-ben hozzá kell kezdeni” – figyelmeztet a szakember. Ráadásul a nulláról induló projektötletek közül ötből legfeljebb kettőből lesz pénzügyileg is megvalósítható pályázat. Ez az arány érvényes a Pályázat Előkészítő Alaphoz (PEA) benyújtott fejlesztési ötletekre is. (Ezen pályázatok első eredményeit november végén tették közzé: eszerint humánerőforrás-fejlesztés terén 391, gazdasági versenyképességi témakörben pedig 12 ötletből készülhet komplett projektcsomag, összesen 35,3 milliárd forint értékű fejlesztésre.) Szakértők szerint ugyanakkor nem szolgálja az ország fejlődését, ha a központi programirányító hatóságoknál begyűjtött ötleteket felülről vezérelve mind egy szálig kidolgozzák, csakhogy statisztikailag meglegyen a pályázható forrásokat lefedő szükséges számú projekt. Ezen a helyzeten 2006-ig már nem tudunk változtatni, de a kormány felelőssége, hogy 2007 után ne így legyen. Ehhez azonban már 2005-től biztosítani kell a régióknak a döntési kompeten-ciákat és a forrásokat.
Hasonlóan feszített ütemezéssel állhatnak fel a konzorciumok is. A kiválasztás menetét pályázatírói körökben nem kevés vita és suttogás kísérte, mivel a Phare keretein belül működő konzorciumok létrehozatalakor a brüsszeli Phare-előírások miatt csak a megfelelő éves költségvetéssel rendelkező, nagy nemzetközi szereplők rúghattak labdába. A hivatalos érvelés szerint azért, mert garantálni akarták az európai minőséget, hiszen nagyon nagy volumenű megbízásról van szó. Mindazonáltal a mérnöki-tanácsadói munkának átlagosan a 75 százalékát magyarok végzik majd – ígérik az NFTH-ban. Mindenesetre a vártnál tovább tartott a brüsszeli kérdések megválaszolása és a kiegészítő anyagok beszerzése; igazolni kellett például, hogy nincs összeférhetetlenség a kiírók és a pályázók között. Az államtitkár mindenesetre úgy tudja, ezen a héten már meglesz a végleges brüsszeli jóváhagyás. „Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy január elsejére felállnak a konzorciumok” – jelentette ki Baráth Etele.
TOVÁBBI BUKTATÓK. Ha az intézményi feltételek teljesülnek is, a pályázóknak még számos akadályt kell sikerrel venniük, mielőtt Brüsszelből megérkeznének az első nagyobb kifizetések. A kormányzati oldal ugyan bizakodik abban, hogy a Phare-, a Sapard- és az Ispa-pályáztatás jó előgyakorlatnak bizonyult. Magyarország például a tíz csatlakozó közül a legjobb eredményeket érte el az Ispa-pénzek felszívásában – hangoztatják az NFTH-ban. Eddig felhasználtunk 100 milliárd forintnyi Phare-pénzt, az idén pedig 60 milliárdnyi EU-forrást sikerül lehívni – érvelnek a kormányzati oldalon a mellett, hogy nem kell megrettenni a jövőtől.
Csakhogy a PEA tapasztalatai nem egyértelműek. November végén, első körben, a tavaszszal beérkezett közel 3 ezer ötletből kiválasztottak több mint négyszáz pályázatot, amelyek uniós szintű megírásához és menedzseléséhez az alap a konzorciumok révén szakmai-technikai segítséget biztosít. Ám a pályázatírói szakmai körök értesülése szerint száznál is kevesebb volt azon projektek száma, amelyek minden szempontból megfeleltek, azaz legalább alakilag, formailag hibátlanok voltak. „A pályázatkészítés gyerekcipőben jár Magyarországon” – erősíti meg Légrádi Gergely, a pályáztatással, pályázati felkészítéssel is foglalkozó Oppenheim és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda munkatársa. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a versenyszféránál is megnőtt az igény a pályázati források bevonására, így a pályázatfigyelésre, pályázatkészítésre.
Mindenesetre az NFTH-nál nem számítanak januártól projekt-dömpingre. Az a végül összesen több mint hatszáz ötlet, amelyet a PEA-nál kiválasztottak, illetve még majd kiválasztanak, szinte biztosra mehet: azáltal, hogy a konzorcium „kulcsrakészen” kidolgozza a projektjeiket, úgyszólván automatikusan beépülnek a pályázati rendszerbe. Mindezzel együtt az első hónapokban viszonylag kevés pályázat várható, hiszen még azoknak az önkormányzatoknak is, amelyek pedig már évek óta pontosan tudják, hogy mit akarnak az uniós forrásokra támaszkodva véghezvinni, először majd a konkrét kiírásokhoz kell igazítaniuk a terveiket.
Igaz, beindulhatnak az olyan kisebb összegű, a szociális alaphoz tartozó oktatási, felzárkóztatási, esélyegyenlőségi programok is, amelyekhez még magyar önrész sem kell: valószínűleg számos civil szervezet hónapok alatt élni tud a lehetőségekkel. Ám ezek nem igazán komoly tételek a lehívható keretösszeg egészéhez viszonyítva. Optimális esetben május-júniusig készülhetnek el az első nagyobb beruházások keretjavaslatai, amelyeket így a nyár vége felé bírálnának el, és szeptember-októberben indulhatnának be. „Örülnék nagyon, ha ez így menne” – kommentálja Baráth Etele. „Létrehozunk egy olyan munkacsoportot, amely megvizsgálja, mely pályázatok vannak a legelőrehaladottabb állapotban. Ezekre akár a jövő évi költségvetés terhére is rásegítünk, hogy minél hamarabb elindulhassanak”- teszi hozzá.
Az is probléma ugyanis, hogy amikor egy önkormányzati pályázat zöld utat kap, az önrésznek meg kell lennie, adott esetben a banktól meg kell kapni a szükséges pénzeket. A keretösszeg felhasználására összesen három plusz két év áll rendelkezésre: határidőre át kell adni a beruházást, olyan formában, ahogyan arra az engedély szólt.
Számos kistelepülés és kistérség ötlete azonban el sem juthat az indulásig, mert a projekt beadásához építési engedéllyel kell rendelkezni, ezt viszont csak akkor kapják meg, ha minden más műszaki feltétel – a városrendezési tervtől a környezeti hatástanulmányig – már biztosított. Ehhez viszont ilyen dömpingszerűen nincs meg nálunk a feltételrendszer; százával készülnek ma a tervek, a szükséges engedélyek nélkül mégsem formálódhatnak pályázatokká.
Baráth Etele arra számít, hogy ha 2004 szeptember-októberében valóban beindulnak a projektek, akkor jövőre az unió által rendelkezésre bocsátott 840 millió euró és az átlagosan 30 százalékos magyar hozzájárulás (azaz összesen nagyságrendileg 300 milliárd forint) felénél többet, mintegy 180 milliárd forintot lehet felhasználni. A kormányzati számítások szerint ha az első évben 8-10, majd a másodikban 20-25 százalékot tud Magyarország lehívni az uniós keretből, akkor pozitív lesz a mérleg. Nettó befizető az első két évben elvileg nem lehetne az ország, erről külön megállapodás született Brüsszellel a csatlakozási tárgyalásokon. Ám ez csupán a keretösszegekre jelent garanciát, a magyar „ügyetlenségből” elveszített – azaz megfelelő projektek híján le nem hívott – pénzeket senki sem pótolja. Gajda Tibor, az Aditus Pályázati Tanácsadó Kft. szakértője azokra a számításokra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben a magyar felhasználói, azaz abszorpciós képesség nem éri el az egyes évekre meghatározott kifizetési előirányzatok 40 százalékát, akkor a 2004-2006-os időszakra mégiscsak negatív lehet a szaldó. Ha három év alatt csak a projektek 40 százalékát tudjuk elindítani, akkor ötéves távlatban valóban nettó befizetőkké válhatunk.
ELTÉRŐ STRATÉGIÁK. Az új tagok közül egyébként az eddigi tapasztalatcserék alapján Magyarországon készülhet el a legnagyobb számú pályázat. Míg ugyanis több ország stratégiája arra épül, hogy kevesebb, de jóval nagyobb forrásigényű projektekkel minél több pénzt szívjanak fel, addig a hazai tervezés az egészet úgy fogja fel, mint egy igazi kohéziót. A pályáztatási rendszerben így „a több kisebb” elve érvényesül, bár a jobb pénzfelhasználás érdekében nagyobb önkormányzati és állami beruházásokat is előkészítenek. A Figyelő úgy értesült, hogy ezek között a 4-es metró nem élvez kormányzati támogatást, bár az Európai Bizottság felvetette ennek lehetőségét. Az elutasítás egyik oka a túlzott Budapest-központúság elkerülése. A másik pedig, hogy ha mégsem készülne el a tervezett határidőre a beruházás, elveszne a több mint százmilliárdos európai hozzájárulás.
