Elkaptuk – jelentette be vasárnap esti sajtóértekezletén az Egyesült Államok iraki „helytartója”. Ezzel megvalósíthatóbbá vált az a korábbi amerikai döntés, hogy jövő júniusban (amikor az amerikai választási harc éppen a célegyenesbe fordul) átadják a szuverenitást az irakiaknak. Vasárnap óta Bush elnök így éppen a novemberi választások előtti utolsó hónapokban könnyebben szabadulhat meg Irak terhétől.
Elkapták. Amikor az amerikai hadsereg egyik leghíresebb elit hadosztályának emberei előkaparták egy nyolcméteres lyuk mélyéről Irak hajdani diktátorát, megváltoztak az amerikai belpolitika erővonalai. És valószínűleg gyökeresen megjavultak Bush elnök újraválasztásának lehetőségei.
Anélkül, hogy akárcsak napokkal előre meg lehetne jósolni a legfontosabb változásokat, annyi bizonyos hogy a Szaddam letartóztatása utáni első 24 órában a dollár már megerősödött a világtőzsdéken, a kötvények, az olaj és az arany ára esett. A hét első napjaiban mindenesetre a gazdasági elemzők még óvatosak maradtak. Lényegében egyetértettek abban, hogy a világpiaci szilárdulás mértéke és tartóssága attól függ, ritkulnak-e a merényletek és stabilizálódhat-e Irak belső helyzete Szaddam letartóztatása után.
ELÉGEDETTEBB AMERIKAIAK. Visszatérve az amerikai belső helyzetre, jellemző hogy a New York Times vezércikke szerint „Szaddam Huszein elfogásával az Egyesült Államok a legfontosabb katonai célkitűzését érte el Bagdad elfoglalása óta”. Közvetlenül a diktátor kézrekerítése után, hétfőn már az első közvélemény- kutatások azt mutatták, hogy az amerikai elnöknek az utóbbi hónapokban erősen csökkent népszerűsége hirtelen megugrott. A BBC tudósítója ezt a helyszínen így fogalmazta meg: „Washingtonban az általános vélemény az, hogy a Fehér Ház ismét kézben tartja a helyzetet.” A Washington Post és az ABC televízió első közvélemény-kutatása már azt mutatta, hogy a megkérdezettek 58 százaléka egyetértett azzal a módszerrel, ahogyan Bush az iraki válságot kezeli, elégedetlennek már csak 38 százalék bizonyult (egy hónappal ezelőtt ugyanez a két arány 48-48 százalék volt).
Bush helyzetének megszilárdulásával párhuzamosan természetesen újra megjelent a bizonytalanság és fellobbantak a belső ellentétek a demokrata párt táborában. A leglényegesebb változás a néhány nappal korábban még legesélyesebbnek tartott Howard Dean kormányzó helyzetében mutatkozott. Dean ugyanis egész kampányát az iraki háború bírálatára építette fel, s egy héttel korábban a Clinton korszak alelnöke, Al Gore is látványosan támogatta Dean jelöltségét. Most két, a háborút egyébként támogató demokrata párti szenátor, egyben elnökaspiráns (Lieberman és Kerry) éles támadást intézett Dean ellen. Lieberman szerint „ha Dean irányította volna a dolgokat, Szaddam még mindig hatalmon lenne”. Kerry pedig így fogalmazott: „Iraki problémáinkat nem egy ember okozta”. E bírálatok hangvétele arra mutat, hogy némely demokrata párti pályázók voltaképpen megvédik Bush elnököt.
A vezető demokrata jelöltek közül Wesley Clark tábornok volt az egyetlen, aki üdvözölte Szaddam kézrekerítését, de fenntartotta azt a véleményét, hogy Bush a nemzetet „szükségtelen háborúba vezette”, miután Irak „nem jelentett közvetlen fenyegetést” az Egyesült Államok biztonságára.
BÍRÓSÁGI KÉRDŐJELEK. A világ, és különösen annak vezető politikusai néhány nap alatt még nem dolgozhatták fel azt a váratlan fordulatot, amelyet Szaddam elfogása az amerikai politikai életre és Bush helyzetének módosulására gyakorolt. Egyelőre a brit Blairtól a francia Chiracon és a német Schröderen keresztül Ivanov orosz külügyminiszterig a világot most, közvetlenül a letartóztatás után még leginkább az foglalkoztatja, hogy mi lesz Szaddam Huszein személyes sorsa. Általános az a vélemény hogy bíróság elé kell állítani és szabályos, elfogulatlan eljárás során elítélni. Ezen belül az okozza a nézeteltéréseket, hogy elvileg helyes lenne, ha iraki bíróság elé kerülne. Sokak szerint azonban úgy nem teljesülnének a fenti feltételek, ezért valamilyen nemzetközi bíróság felállítását javasolják.
Csak néhány napja, hogy szülővárosában, Tikritben a diktátort elfogták utolsó, nyomorúságos (de többszázezer dollárral kibélelt) rejtekhelyén. A bizonytalanságban pillanatnyilag az egyetlen igazi haszonélvező Bush elnök, aki előtt a következő ciklusra ismét szélesebbre tárult a Fehér Ház már-már bezáruló kapuja.
