Nem csak habostorta

Vasárnap Hauer nap – ezt már hároméves korában tudta Fehér Miklós, akit nagymamája minden hétvégén felöltöztetett és elvitt a neves belvárosi cukrászdába. Részben azért is döntött a cukrászda felújítása és üzemeltetése mellett, hogy újra ünneppé, eseménnyé tegye a Hauerbe járást. Ezen kívül számára nem sok maradt abból a polgári életből, amelyet szülei a háború előtt élveztek, ugyanis 1944-ben, amikor a világra jött, szinte mindent elvettek a családjától. Amit nem a zsidótörvények vittek el, arra később a németek, a nyilasok vagy a szovjetek tették rá a kezüket. Édesapja a háború után, hároméves korában emigrált, édesanyjára és nagyanyjára hagyva a nevelést. A könyvek, a kultúra, a művészetek szeretete és a valódi polgári értékek viszont megmaradtak – igaz, ezekből nehéz volt megélni.

A hagyományos értékek tisztelete mellett tehát szükség volt végzettségre is, így Fehér Miklós kijárta a vegyipari technikumot, s egy gumigyárban helyezkedett el. Néhány év múltán azonban otthagyta munkahelyét. A hivatásos előadótól a reklámfotósig terjedő skálán gyakorlatilag mindent kipróbált, volt például lemezlovas, rádióriporter, textilipari munkás és ügynök is, míg végül az élelmiszeriparban találta meg a számítását. Mint mondja, mindig igyekezett olyan dolgokba belevágni, amelyek kihívást jelentettek. Jelenleg azonban úgy látja, az élelmiszeripar lesz a végállomás, igaz, ebben a szegmensben még nem merített ki minden lehetőséget.

TÉSZTAALAP. Fehér Miklós 1991-ben alapította meg a Friss Gyorsfagyasztott Pékáru Gyártó és Forgalmazó Kft.-t. Telephelyül a diszkózásból összespórolt családi ház szolgált, az induláshoz szükséges 6 millió forintot pedig kölcsönökből sikerült összegyűjteni. Az alapgondolat az volt, hogy olyasmit kell árulni, ami teljesen szokatlan, új, és amit az átlagemberek szívesen megvesznek, s helyben sütött pékárut akkor még nem forgalmaztak. A Friss Kft.-nek kezdetben nem volt egyszerű megkedveltetnie a félkész mélyhűtött alapanyagból készülő friss pékárut. „Az első igazi nagy áttörést a Privát Expo hozta – emlékszik vissza Fehér Miklós -, ahol az energetikai cégek között volt a stand.” Az energetikától fáradt szakemberek pedig mindig szívesen megálltak egy-egy jó falatra, így az ismertség és az érdeklődés megugrott.

Mivel az ilyen típusú élelmiszer-forgalmazásnak egyáltalán nem voltak gyökerei nálunk, a cég nem csupán a félkész termékek árusításával, hanem az üzlethelyiségek kialakításával, a berendezések gyártásával és üzembe helyezésével is foglalkozott. A cég kapacitását rögtön a kiállítás után lekötötték a megrendelések, amelyek elsősorban Kelet-Magyarországról érkeztek. Számos magánvállalkozóval, valamint az Áfésszel sikerült megállapodást kötni.

Fehér Miklós szerint nagyon sokat segített cégének a sajátos pékbüszkeség. Emiatt ugyanis konkurencia évekig nem létezett: a legtöbb szakember meg volt győződve arról, hogy egy ilyen cég eleve halálra van ítélve. Így sikerült nagy és jól működő vállalkozást felépíteni. Az indításnál úgy számolt, nagyjából tíz évig tart, amíg a magyar piac telítődik, s ezért a forgalmazás nem állhat meg a határoknál. A Friss Kft. elsősorban az orosz piacra kezdte exportálni termékeit. Ezzel párhuzamosan a termelés kikerült a családi házból egy felújított csepeli gyárépületbe.

A kilencvenes évek közepén a konkurencia már erősödött, a Friss Kft. pedig az exportra koncentrált, elhanyagolva a magyar marketinget. „Most visszagondolva, ez hiba volt” – vélekedik Fehér Miklós, hiszen az orosz pénzügyi válság drámaian visszavetette az exportot, a hazai eladások pedig már egyébként is gyengültek. A kivitel visszaesése mellett a Friss Kft. kiszorult a kisebb falvakból, illetve az ország távolabbi helyeiről. Megkezdődött a kemény konkurenciaharc, ahol a hazai igényekhez képest háromszoros kapacitással dolgoztak a vállalkozók. A túlélés lett a cél.

Manapság a Friss Kft. a vevőkör megtartásáért dolgozik, s Fehér Miklós már nem remél komoly nyereséget a cégből, annak ellenére, hogy tavaly 380 millió forintos árbevételt ért el. Nehezíti a helyzetet az uniós csatlakozás is: ha az árak elérik a közösségi szintet, megjelenhetnek a multik, azok pedig lényegesen jobb technológiával, olcsóbb árut képesek előállítani. A jórészt elavult, nyugaton leselejtezett gépekkel dolgozó kis- és középvállalkozók eltűnhetnek, csakúgy, mint azok, akik nem lesznek hajlandóak pénzt befektetni, vagy esetenként a veszteséget vállalni.

LÉPÉSVÁLTÁS. Ilyen körülmények között a Friss Kft. tulajdonosa úgy döntött, hogy kipróbálja magát egy hagyományosan élőmunkára építő iparágban, a cukrászatban is. A cégvezető jól hangzó nevet és bejáratott helyet keresett. Így esett választása a gyermekkori emlékeket is felidéző Hauer cukrászdára. Az akkor még önkormányzati tulajdon volt, amire pályázni lehetett. A céggel együtt a név is állami tulajdonba került az államosítások során, és erre külön kellett pályázni. A névhasználat megszerzésével együtt Fehér Miklós tulajdonrészt juttatott az egyik Hauer örökösnek is, aki így részese lehet a nagyszülei által egykor alapított üzletnek. A gesztus nem véletlen, hiszen Fehérék jó barátságot ápoltak a Hauer családdal, sőt még üzleti tevékenységük is rokon volt egymással: Fehér Miklós anyai nagyapja cukorkagyáros volt, apai nagyapja pedig díszcsomagolásokkal foglalkozott.

Sajnos, később rá kellett döbbennie, hogy a Rákóczi út ma már nem az a frekventált hely, ami egykor volt. A Blaha Lujza tér környékén éppen akkor kezdték el felújítani a szállodákat, amikor a Hauer újjáépítéséről is döntöttek, ám a vásárlói roham elmaradt. A cégvezető ma már kénytelen belátni, a vendégek nem képesek eltartani a cukrászdát, és az idegenforgalom visszaesésével a bevételek a leginkább borúlátó várakozásoknak is alatta maradnak.

A problémát Fehér Miklós a kulturális élet fellendítésével szeretné megoldani. Már ma is rendszeresen rendeznek felolvasásokat, dedikálásokat, kiállításokat a Hauerban, és a cukrászdához tartozó koncertterem átépítésével később komolyzenei estek rendezésére is lehetőség nyílik. A bevételek növelése mellett egyfajta misszió is ez, Fehér Miklós lehetőséget nyújt fiatal művészeknek a bemutatkozásra. Persze a kultúra mellett ismét megjelenik a józan emberi számítás: a cégvezető távlati tervei között szerepel egy Hauer franchise hálózat beindítása, üzemeltetése, valamint a Hauer név márkanévvé tétele. Így elképzelhető, hogy megjelenik majd a Hauer bonbon, sütemény és torta az üzletekben.

A cukrászda felújítását, üzemeltetését Fehér Miklós mégsem kudarcként éli meg. Mint mondja, eleve nullszaldósra tervezte az üzletet, és a cukrászda a mai napig kitermeli a fenntartásához szükséges összeget, igaz, a bankhitelek fedezésére ebből már nem futja. Emellett egy régi és komoly hibát kell még korrigálnia. Tudatában van annak, hogy egy ekkora cégnél az egyszemélyes vezetés már hátrány, és a sikeresség érdekében igyekszik változtatni kisvállalkozói hozzáállásán. Ezért a franchise rendszer kialakításának, megszervezésének irányítására már profi partnert keres.