Kellyt a BBC használta fel névtelen informátorként annak bizonyítására, hogy Tony Blair az iraki háborúban való brit részvételt is úgy készítette elő, mint saját választási kampányát: kommunikációs mágusokkal, úgynevezett „spin doctorokkal” dolgozta meg a közvéleményt. Kicsit feltupírozták a hírszerzői jelentéseket, úgyhogy végül Szaddam Huszein rezsimje oly veszélyes erőként tudatosult a britekben, amely 45 perc alatt képes tömegpusztító fegyverek bevetésére.
David Kelly, aki maga is fegyverzetellenőrként tevékenykedett Irakban, a jelek szerint inkább Hans Blixszel, az ENSZ-szakértők főnökével érthetett egyet, aki nyilvánosan is megkérdőjelezte a közvetlen fenyegetés realitását. Mivel azonban Kelly brit köztisztviselőként dolgozott, önnön kételyeinek csak a színfalak mögött, a BBC tudósítójával folytatott, szigorúan háttérjellegű beszélgetéseken adhatott hangot.
Ha a közszolgálati tájékoztatás egyenértékesének tekintett brit médium mindezt önnön szakmai szabályait és az arányokat korrektül betartva dolgozta volna fel, Blair valószínűleg akkor is kutyaszorítóba kerül. Hiszen tömegpusztító fegyvereknek nyoma sincs Irakban, s a közvélemény egyre inkább kétségbe vonja a kormányfő szavahihetőségét.
A BBC csavart egyet a dolgokon. Így lett a talán óvatlan mikrobiológusból és kormányzati szakértőből „vezető titkosszolgálati személy”, tudatos kiszivárogtató, aki, miután a védelmi minisztérium felfedte kilétét, nem tudta elviselni a ránehezedő nyomást.
Valószínű, hogy Blair elsőszámú spin doctora belebukik az ügybe, s a kormányfőnek is még jó ideig Washingtonba kell majd utaznia, ha meg akarja magát tapsoltatni valamely törvényhozásban. De azért kissé a BBC nimbusza is sérült; az, amely a tények pártatlan közreadására, az információk legalább két, egymástól független forrásból való ellenőrzésére épült.
