Egy jól menő magyar középvállalat nagytulajdonos-vezetője pár hónapja hallott először arról, hogy cége új működési formát vehet fel, s európai részvénytársaságként (Societas Europaea, azaz SE) név alatt is működhet. Első látásra ennek nem sok hasznát lehet venni – vélte a menedzser, de azután gondolkodóba esett. A szabályok révén ugyanis egyszerű bejegyzési procedúrává válik a cég egészének áttelepítése Budapestről Pozsonyba, Bécsbe, Párizsba, vagy bármely más uniós tagállamba. Ekkor pattant ki az isteni szikra: az elmúlt években a viszonylag alacsony hazai társasági adókulccsal megtermelt nyereséget talán valamely szomszédos országban, teljesen legálisan, alacsonyabb osztalékadó mellett lehetne felvenni. Emellett talán jó pár adminisztrációs feladatot is érdemes kiszervezni például Pozsonyba. Ráadásul a hazai cég a sokkal jobban csengő SE név alatt működhetne tovább, így a lépésnek még marketing szempontból is lehet hozadéka.
MEGSPÓROLHATÓ LÉPÉSEK. Kreatív menedzserünknek minderre meg is lesz a lehetősége, hiszen október 8-án hatályba lép az európai részvénytársaságról szóló uniós rendelet és az Országgyűlés által már májusban elfogadott törvény is. „Nagyobb, legalább két vagy több európai országban jelen lévő cégnek, vagy a regionális ambíciókat dédelgető magyar közép- és nagyvállalatoknak érdemes lehet számba venni az új részvénytársasági forma kínálta lehetőségeket, amikor stratégiai terveiket készítik” – mondja Márkus Csaba, a Deloitte EU Tanácsadási üzletágának menedzsere. A szakértő szerint a legnagyobb előnye az új szabályozásnak, hogy amennyiben egy cég teljes tevékenységének áthelyezéséről születik döntés, ebben az esetben nem kell az egyik tagállamban költséges és időigényes végelszámoláson és egy másik tagállamban új cég alapításán átesnie a cégnek. A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy előkészületben van a székhelyáthelyezés szabadságát növelő irányelv, amelynek alapján az egyik országban mindössze a cégbírósági törlést kell kérni, majd a másik tagállamban a cégbírósági bejegyzést, így nem csak a vagyonfelosztási procedúra, hanem az új cég alapításának, a részvényesek összehívásának körülményes lépései is megspórolhatók. Mindez pedig – a brüsszeli döntéshozók reményei szerint – jelentősen meggyorsítja a cégek reakcióidejét, javítja azok mobilitását. Ezzel áttételesen növeli az európai vállalatok versenyképességét az amerikai, a japán és a kínai nagy konkurensekkel szemben.
„Egyáltalán nem áttételes viszont a brüsszeli bizottság által kalkulált, évente 30 milliárd euróra, azaz közel 7500 milliárd forintra tehető megtakarítás, amely a cégeknél marad az adminisztrációs terhek csökkentésének és a várható adózási előnyöknek köszönhetően” – húzza alá Márkus Csaba. Minthogy azonban a kezdeményezés úttörő jellegű, az első hónapokban valószínűleg nagyon kevés cég lesz, amely mindjárt él is a lehetőséggel, a legtöbben megvárják az első tapasztalatokat.
SZÉP LASSAN. Ellene hat az intézmény népszerűségének, hogy a jelenlegi leányvállalati rendszer eléggé jól működik, s az adó-optimalizálással foglalkozó tanácsadók tarsolyában számtalan elem van, bár ez a forma kétségtelenül bővíti a legális adótervezési és adócsökkentési lehetőségek körét.Gyors áttörés egyébiránt azért sem várható, mert számos kérdésben az adott tagállamok szabályozása (esetünkben a gazdasági társaságokról szóló törvény) marad érvényben az SE tekintetében is, viszonylag kevés az egységesülő regula. Ez elég meglepő annak ismeretében, hogy az SE ideája először 1970-ben merült fel az unióban, s az eltelt három és fél évtized alatt is csupán egy kompromisszumoktól terhes, meglehetősen kilúgozott kezdeményezést sikerült tető alá hozni.
