Képzeljünk el egy nehezen megközelíthető kenyai helyszínt, ahová a száraz évszakban vízforrás után kutató, tömegesen vándorló zebrák érkeznek: több ménes verődik össze, sűrűn, tucatjával, akár százával jelennek meg az állatok a területen. Szakember legyen a talpán, aki ilyenkor, a csíkok kavargó tengerében képes megkülönböztetni a példányokat, márpedig kutatási vagy természetvédelmi szempontból igencsak hasznos lenne az egyedi beazonosítás.
A vadvilág vizsgálata az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül: ma már nemcsak fajokat, élőhelyeket vagy ökoszisztémákat óvunk, hanem egyre pontosabban próbáljuk nyomon követni az egyes egyedek életét is. Ez sokáig rendkívül időigényes, fáradságos munka volt, hiszen például a zebrák felismerése kizárólag sajátos mintázatok, csíkok gondos vizsgálatával, összevetésével történhetett. A kutatók gyakran több ezer fotót böngésztek át manuálisan, hogy egy-egy állat sorsát dokumentálni tudják.
