Talán korábban mint szerette volna, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nyilvánosságra hozott egy elemzést a gyógyszerpiac helyzetéről. A Gyógyszerész Kamara tiltakozott, és felbujtót – fantomot – lát az akció mögött.
A GVH tanulmánya szerénységre törekvő címe ellenére – “A gyógyszerpiac szabályozásának versenypolitikai kérdését vizsgáló szakmai anyag tervezetéről” – valójában nagyon alapos versenyjogi elemzés.
DEZSŐ ATTILA ügyvéd, a Dezső, Réti és Antall LANDWELL iroda partnere
TABUK. A cikk nyilván nem tabumegdöntési szándékkal készült, de hatása azzal egyenlő. A főbb megállapítások szerint a gyógyszer-kiskereskedelem alacsony intenzitású versenye az ágazat valamennyi szereplőjének – gyártók, nagykereskedők, gyógyszertárak – kényelmes helyzetet idéz elő. Világosan látható, hogy egy bármilyen csekély mértékű kiskereskedelmi nyitás (akár a patikaalapítás felszabadítása, akár a korlátozott árverseny megjelenése) a vertikum többi szintjén is ellenállást vált ki. A kamaránál valószínűleg azok a megállapítások keltettek aggodalmat, amelyek a gyógyszer-kiskereskedelem meglévő kötöttségeit sorolják fel. A végkövetkeztetések szerint a rendszer részben versenykorlátozó, amely növeli a költségeket, és végső soron a fogyasztó, azaz a beteg jár rosszul. Némely esetben a gyógyszer beszerzése a fogyasztónak a betegség elviseléséhez hasonló tortúrát jelent. Képzeljük csak el: nincs futárszolgálat, nincs postai továbbítás, nincs 24 órás nyitva tartás…
A jelenleg hatályos gyógyszer-kiskereskedelmi törvény alapvetően az “egy gyógyszertár – egy egyéni vállalkozás, vagy társaság” elvén nyugszik, amelynek feladását teszi megfontolandóvá a versenyhivatal anyaga. A Gyógyszerész Kamara tiltakozása ellenére sem nehéz elképzelni, hogy a független kis patikák készletezésben, költséghatékonyságban nem képesek felvenni a versenyt az optimális üzemnagyságot elért társaikkal.
A kamara tiltakozása egyből a napilapok első oldalára került, miszerint keresik a patikák fantomjait, s bizonyos hírek is vannak a kilétükről. A kamara reakciója érthető, hiszen a gyógyszerészek érdekvédelmi szervezetéről van szó. Hangja azonban leginkább nem a gyógyszerész-társadalom, hanem a gyógyszertár-tulajdonosok hangja; ők a patikusoknak csupán a töredékét képviselik.
Az érdekérvényesítés minden legális módja mellett célszerű lenne a GVH tanulmányának legfőbb üzenetét megérteni, ami pedig nem más, mint a versenyhez fűződő közérdek nyomatékos megjelenítése. A legfőbb mérce az, hogy a fogyasztó jól vagy jobban járjon. Az elemzés utal rá, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátások a versenytörvény alkalmazási körén kívül eső területek, ugyanakkor a gyógyszer-kiskereskedelemben a versenyjogi megközelítés egyre nagyobb teret nyer.
A versenyközpontú szemlélet nemcsak a patikarendszert érintheti. Angliában 2001-ben az ottani versenyhivatal az angol bírósági és jogi képviseleti rendszer egyes elemeit találta versenykorlátozónak, és egy év haladékot adott a kormánynak a megfelelő jogszabályi környezet kialakítására. Kritika tárgyává lett a – némi túlzással – Hódító Vilmos óta működő jogrendszer, amelyben egy peres ügy megbízója csupán egy általános jogtanácsos (solicitor) bevonásával értekezhet a saját peres ügyének képviselőjével (barrister); mindezt egy-kétszáz fontos óradíj fejében. A rendszer drága és nem felhasználóbarát, tehát átalakításra szorul – hangzott a verdikt.
ESÉLYEGYENLŐSÉGET! Az Európai Uniót alapító Római Szerződés versenyfejezete olyan mechanizmusokat tartalmaz, amely a szabad versenyt korlátozó akadályokat a gazdasági élet minden területén megkérdőjelezi. A brüsszeli versenyhivatal olyan hatásköröket kapott, amelyek a jogalkalmazási funkción messze túl, a jogalkotás irányába mutatnak.
Az idézett itthoni GVH-tanulmány ráirányítja a figyelmet a gyógyszer-kiskereskedelmi törvény szükséges módosítására. A hivatal feltételezhetően nincs rászorulva fogadatlan prókátorokra, mivel színvonalas elemzése minden bizonnyal nem fantomok megrendelésére készült. Kétségtelen, hogy “növelni kell a betegek esélyegyenlőségét a gyógyszerhez való hozzájutásra, árban, földrajzi területen, időben, választékban”, és “biztosítani a kutatás-fejlesztési beruházások megtérülését annak érdekében, hogy lehetővé tegyük az innovatív gyógyszerek előállításának folyamatosságát”.
