Az önkormányzati választási rendszer településspecifikus, azaz a 10 ezer főnél alacsonyabb lakosságszámú településeknél más szabályok érvényesülnek, mint az efölöttieknél. Ez azért fontos, mert jelentős különbségek figyelhetőek meg a két településtípus között választási szempontból. Az egyik legfontosabb talán, hogy a 10 ezer alattiak esetében (ez egyébként az összes település fele) jórészt nem pártok küldöttei, hanem független jelöltek méretik meg magukat. A 20 százalékot alkotó nagyobb települések esetében már megjelennek a pártok, ám a választásokat igazán csak a megyeszékhelyeken és a fővárosban tartják kezükben.
A 10 ezer fő alatti településeken 1994 óta egyfordulós rendszerben választják meg az önkormányzati testületek tagjait. A 10 ezernél több lakossal rendelkező az egyéni választókerületi jelöltekre és listákra is szavazunk. Az egyéni választókerületekben fejenként egy szavazatot lehet leadni, és a legtöbb voksot kapott jelölt győz, hiszen a választás egyfordulós. Ezeken a településeken nemcsak pártok, hanem nem ritkán társadalmi szervezetek is listát állítanak. Az ezekre felcsúszó töredékszavazatokból pedig újabb mandátumokat tudnak szerezni.
Budapesten egyfordulós, egyszavazatos, arányos választási rendszerrel töltik fel a képviselőtestületi helyeket. A fővárosban azonban az egyes kerületek is önálló képviselőtestülettel rendelkeznek. Itt a 10 ezer főnél nagyobb településekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a választáskor. A megyei közgyűlést egyfordulós, arányos választási rendszerrel választják, egy olyan szorzó alapján, amely a kis pártoknak kedvez.
A települési valamint a 23 kerületi polgármestert és a főpolgármestert is a választók közvetlenül választják meg. A szavazás egyfordulós, a legtöbb szavazatot szerző jelölt győz, függetlenül attól, megszerezte-e az abszolút többséget (azaz az 50 százalék plusz egy szavazatot).
