Gazdasági ambivalenciaRománia gazdaságát egyszerre jellemzi a magas, 30 százalék körüli éves infláció, és az igen lassan javuló gazdasági helyzet. Igaz, az elmúlt évek csökkenése után tavaly szerény, 1,6 százalékos GDP-növekedést mértek, a kormány optimista előrejelzése pedig az idén 4,2 százalékos bővüléssel számol. Az akadozó, a politikai csatározások miatt újra és újra leálló privatizáció miatt viszont még mindig erős az állami jelenlét a gazdaságban. A kereslet eközben még mindig nagyon gyenge, a minimálbér Romániában 15 ezer forintnak megfelelő összeg, és az átlagbér sem nagyságrendekkel magasabb, a statisztikai hivatal jelentése szerint 29-30 ezer forintnak megfelelő lej. Ráadásul a kilencvenes évek hiperinflációs környezetében, a strukturális válsággal küszködő, jelentősen zsugorodó gazdaságban még lakossági hitelek is alig léteztek.
Az egyik legnagyobb magyar, tőzsdén is jegyzett szállodacég, a Danubius – igaz, csak egy befektetőcég kisebbségi részvényeseként – megjelent Erdélyben, a fürdőjéről nevezetes Szovátán. Sokan azt remélik, hogy ez a lépés áttörést hozhat, kedvező tapasztalatok esetén további befektetőket csalogatva a turizmusba.
Szováta magyar szakértők szerint még 15 évvel ezelőtt is híresebb és jobban eladható volt a nyugati piacokon, mint a nyugat-magyarországi Hévíz. A sós vizéről ismert fürdőtelep Marosvásárhelytől mintegy 50 kilométerre, a Székelyföld határán, az úgynevezett parajdi sóvidéken található. A fürdő központja a Medve-tó, valószínűleg az alul lévő sórétegek kimosódása következtében fellépő hőforrásokat, hegyi patakokat eltorlaszoló hegyomlással keletkezett. Érdekessége és gyógyhatásának egyik titka, hogy felszínén a sósvíz normál hőmérsékletű, mélyebben azonban sótartalma egyre nagyobb, hőmérséklete egyre magasabb lesz, kétméteres mélységben már a 40-50 fokot is eléri. A fürdőtelep a XIX. század második felében épült, stílusa az akkori Magyarországon épült fürdőkével – talán Hévízzel – egyezik leginkább.
Szovátán még ma is érezhető valami a Monarchia patinás fürdőtelepeinek hangulatából, igaz, építészeti stílusa jelentősen eltér a csehországi fürdővárosokétól. A síkvidéki Hévízzel szemben a Medve-tó és a kisebb Fekete-tó 500-600 méter magas hegyek között, erdők közepén fekszik, a múlt századi, fából épült villák elegánsan húzódnak meg az erdős domboldalban. Persze a hetvenes évek szocialista állama itt is jelentős fejlesztéseket hajtott végre, modern szállodákkal jócskán megnövelve a fürdőhely kapacitását. Az elmúlt közel 20 évben azonban nemhogy fejlesztések, de még karbantartások sem igen történtek – panaszkodnak a helybéliek, a leromlott állagú Szovátát ma jobbára csak Romániából érkező vendégek látogatják. (Egy-két éve rengetegen érkeztek Moldáviából, amíg a két ország közötti forgalomban nem kellett útlevél, ma azonban kevesebben jönnek.)
Magyar lobbi
Szováta megszerzéséért híreink szerint már évek óta lobbizik egy magyar befektetői csoport, a Danubius néhány hónappal ezelőtti megjelenéséig vajmi kevés eredménnyel. Nem tudni, hogy annak ellenére, vagy talán éppen azért sikertelenül, mert a csoport a magyar kormány támogatását is élvezte, hiszen tagjai között volt 35 százalékos részesedéssel a külföldi magyar befektetések támogatására létrehozott Corvinus Rt. és számos magánbefektetők kezén lévő társaság.
Salina InvestA Salina Invest alapítói – a Corvinus Rt. mellett – a Kurkó János tulajdonában álló csíkszeredai, szállodákat üzemeltető és üzemanyag-kereskedelemmel foglalkozó Öcsi Fuel Srl., az Alfa Terv 2000 tervező cég, a debreceni MRP-szervezet és a menedzsment tulajdonában lévő Civis Hotels, az Aktív Konferencia Rt. és a Vegyépszer egyik leánycége, a Véber Kft. voltak.
A Szovátán hallott hírt – mely szerint évek óta húzódó tárgyalásokról van szó – nem erősítette meg Kurkó János, a Marosvásárhelyen tavaly novemberében bejegyzett Salina Invest Srl. ügyvezetője. A csíkszeredai vállalkozó szerint a privatizációról csak 2000 végén kezdtek el tárgyalásokat folytatni a román vagyonügynökséggel, az APAPS-szal. Állítólag a Danubius csak a privatizációs tender beadása előtti héten csatlakozott a konzorciumhoz. A Danubius részesedése a Salina Investben ekkor 10 százalékos volt, a vételár májusi kifizetését követően azonban tulajdoni hányada már 20 százalékra nőtt.
Kurkó János szerint cége, az Öcsi Fuel továbbra is tulajdonos a Szováta Fürdő Vállalat 87 százalékát megvásárló társaságban, pedig híreink szerint a vételár kifizetése óta a Salina tulajdonosi struktúrája jelentősen átrendeződött. Várady Zoltán a Corvinus Rt. vezérigazgatója elmondta, hogy a vételár kifizetésével kapcsolatos tőkeemelést a Danubiuson és a Corvinuson kívül csak az Alfa Terv 2000 és a Véber Kft. vállalta, így most ez a négy cég rendelkezik jelentős tulajdoni hányaddal a Salinában.
Turizmus ErdélybenNekünk nem segélyek és anyagi támogatások kellenek Magyarországról, hanem minél több turista – fogalmaztak vendéglátóink, az Antal-család Zetelakán, a Hargita-hegység lábánál. A Küküllő folyó partján fekvő településen ma már 43 család foglalkozik falusi turizmussal. Az első vendégfogadót még 1993-ban Sándor Olga nyitotta a faluban, aki eszperantós kapcsolatait felhasználva tudott vendégeket csalogatni Erdélybe. A falusi turizmusnak később a Romániai Magyar Gazdák Szövetsége adott szervezeti keretet. Sándor Olga példája Zetelakán számos követőre talált, a vállalkozó kedvet növelték a testvérvárosi kapcsolatokból eredő tapasztalatok és ezzel összefüggésben a magyarországi balatoni utazások is. A faluban nemcsak szállást és étkezést, de programokat is kínálnak: a látogatók megismerkedhetnek a népi mesterségekkel – a kenyérsütéstől a fafaragásig -, de felviszik őket a hargitai havasi legelőkre is, ha a sajtkészítésre kíváncsiak.
Az induló konstrukció mindenesetre meglehetősen furcsa. Mi lehetett a célja a 4-5 részvényesnek a minden fél által a szakma legjobbjaként elismert és tőkével is jól ellátott Danubius mellett? Vajon könnyítette, vagy nehezítette a privatizációt, hogy abban a magyar állami tulajdonban lévő és bevallottan a határon túli magyar tőkebefektetéseket támogató Corvinus Rt. is részt vett? Egyáltalán, miért indult a jó néhány – köztük határon túli – akvizíciót is lebonyolító Danubius egy ilyen sok tagot tömörítő befektetői csoport részeként a profiljába amúgy jól illő Szováta Fürdő megszerzéséért? Mint emlékezetes, a csehországi Marienbadban (Figyelő, 2000/20. szám) az ottani fürdővállalat felvásárlását, hosszas előkészítés után ugyan, de egyedül hajtotta végre a gyógyszállók üzemeltetésére szakosodott, angol tulajdonosi hátterű, de magyar irányítású társaság. Igaz, egyetlen forrásunk sem vállalta nevével a nyilatkozatot, de többen tudni vélték, hogy a Danubius részvételének feltétele volt az Öcsi Fuel és több magyarországi cég távozása a Salinából.
A konstrukcióra kétféle magyarázatot is kaptunk: Várady Zoltán szerint a neves szállodacég az ügylet kockázatát akarta így csökkenteni. A néhány millió dolláros vételár mellett ugyanis 5 millió dolláros befektetést és a szállodák háromcsillagosra emelését is vállalták. Ráadásul az intézmény gyógyközpontja műszaki okok miatt 6 éve zárva van, e nélkül pedig a gyógyfürdő színvonalasan nem működtethető. Várady Zoltán a teljes rekonstrukció költségét 15 millió dollárra becsülte. Igaz, ez a Danubius számára egyedül sem lenne elviselhetetlen megterhelés, de a befektetők úgy vélik, Szovátát újból be kell vezetni a piacra, ami a megtérülést 15 évre is kitolhatja, tájékoztatott Várady Zoltán.
Azt többen megerősítették, hogy a Danubius a részesedésével együtt a menedzsment-jogokat is megszerezte, kérdés, hogy kisebb tőkeerejű és szakmailag kevésbé kompetens partnerek bevonásával mérsékelhető-e egy ügylet kockázata. Ellentmond ennek az érvelésnek az is, hogy híreink szerint a felújításokhoz szükséges és a privatizációs szerződésben vállalt beruházásokat a Danubius finanszírozza. Kérdés, miként alakul a jövőben a Salina Invest tulajdonosi szerkezete.
Egy másik magyarázat szerint a magyar kormányhoz közelálló, a Salinát megalapító befektetők akkor vonták be a Danubiust az ügyletbe, amikor világossá vált, hogy a jó nevű és tapasztalt cég nélkül nem nyerhetnek a privatizációs pályázaton. Egyesek tudni vélik: a Danubius korábban azt is fontolgatta, hogy önállóan indul a Szováta privatizációjára kiírt tenderen, amitől csak a romániai közállapotok ismerete tartotta vissza.
Kockázatos üzlet
A tranzakció a Danubius szempontjából abban az esetben sem tűnik kockázatmentesnek, ha a szállodacég esetleg tőkeemelésekkel és háttérszerződésekkel biztosítja magának a többséget, illetve a menedzsment-jogokat, ugyanis a Fürdő Vállalat tulajdonában álló egyes ingatlanok tulajdonviszonyai sem minden esetben tisztázottak. A Romániában lezajlott reprivatizáció keretében ugyanis néhány villát – amelyek jogilag a Fürdő Vállalatéi – visszaadtak eredeti, államosítás előtti tulajdonosának. Ezeknél is jelentősebb azonban azoknak a száma, akik a létesítmények bérlőiként az elmúlt években hajtottak végre beruházásokat az ingatlanokon. Jó részük az idei évre, mivel szerződése lejárt már, nem is fizet bérleti díjat a Fürdő Vállalatnak. Az új tulajdonosok – úgy tűnik – békés megegyezésre törekednek, amit az is mutat, hogy a Salina által kilátásba helyezett felújítási munkálatok csak az idei szezon után kezdődnek, tehát a nyári hónapok bevétele még a bérlőket illeti.
A Fekete-tavat bérlő Gerghe Ordas örül annak, hogy végre történik valami Szovátán. A vállalkozó szerint ahhoz, hogy Szováta a nemzetközi turizmusban az őt megillető helyre kerüljön, jelentős befektetésekre van szükség, és erre csak egy nagy cég képes. Hasonló véleményen van az egyik villa bérlője, Szász Piroska is, igaz, az általa bérelt ingatlant az ortodox egyház is perli, szerintük ugyanis az épület az államosítás előtt az egyházé volt. Ezek a bérlők minden bizonnyal abban bíznak, hogy a nagybefektető beruházásainak köszönhetően olyan mértékben emelkedik a fürdőváros színvonala és kihasználtsága, hogy abból a jövőben valamilyen formában, ha másik ingatlant üzemeltetve is, de még ők is profitálhatnak.
