Amerika vs. Irán 2.0 – jegyzet a jemeni offenzíváról

A helyzet akkor sem volt rózsásnak mondható. A Szalah-kormányzat, melyet 2011-ben elmozdított az Arab tavasz, már akkor is hadat viselt az északi huti törzsekkel, akik egyébként az ország királyait adták egészen a ’60-as évekig. Azért nem tudtunk felmenni Szadába, a hutik fővárosába, mert éppen elraboltak és meggyilkoltak néhány külföldi humanitárius munkást, a szanái nemzetbiztonsági hivatal pedig biztonsági okokból senkit sem engedett fel északra. Azért a fővárosi hírekből képet tudtunk alkotni arról, mi zajlik a huti területeken: a szaúdi szövetséges kormányzat vadászgépei a szart is kibombázták a hutik városaiból, sem ivóvíz, sem élelem, sem gyógyszer nem volt. Elfoglalni és a földdel egyenlővé tenni azért nem tudták, mert az egész ország olyan, mint a Mars bolygó felszíne. A vörös hegyekbe beásott rosszul felszerelt huti lázadókkal nem tudott mit kezdeni a rosszul felszerelt kormányzati hadsereg.

Mint nagyjából minden arab országot azonban, Jement is átrajzolta a 2011-es Arab tavasz. Az évtizedek óta tejhatalommal- és elképesztő korrupciós apparátussal uralkodó Ali Abdullah Száleh elnököt elmozdította pozíciójából a népharag és új választásokat írtak ki – elvetve az anarchia magvait.

Fotók: Jászberényi Sándor

Ha ugyanis mindenképpen hasonlítani szeretnénk, Jemen leginkább Líbiára hasonlít. Jelenleg éppen olyan állapotban is van. Törzsi, etnikai- és vallási törések rajzolják ezt a társadalmat, melyet egyedül hadsereggel lehet kormányozni. Legalábbis egy részét: azt, amelyikkel vallásilag egy állásponton vagyunk. Ebbe a képbe nem fértek bele sohasem a hutik, akik az ország 55 százalékát kitevő szunnitákkal ellentétben az iszlám síita ágának zajdi irányzatát követik.

Míg a főváros és az országgal 1990-ben, a Szovjetunió gyengülésének hatására egyesült Dél-Jemeni Népi Demokratikus Köztársassággal főleg szunnitákból áll, ez már nem mondható el a nevető északról, a hutik természetes területeiről. A sors fintora, hogy a „kutya hutiktól” pont az egyiptomiak szabadították meg 1967-ben a fővárost, illetve nyújtottak segédkezet a szunnita felkelésben. Rend persze sosem volt az „egységes Jemenben”, a kormányzat háborúzott északon és délen, ellenben a szunnita dominancia kikezdhetetlennek bizonyult egészen 2011-ig.

Figyelő szemetek Jemenre vessétek

Az Arab tavasz két dolgot hozott Jemennek. Először is, elmozdította a ’79 óta (hivatalosan 1990) tejhatalommal rendelkező Száleh elnököt, másrészt erősen kikezdte az Obama elnök által amúgy is csökkenteni akart amerikai befolyást a térségben. A Jemenben állomásozó amerikai csapatok tétlenségre lettek kárhoztatva, hiába a jemeni Al-Kaida-fiók, a franciaországi merényletekkel is összefüggésbe hozható Al-Kaida az arab félszigeten az egyik legaktívabb terrorszervezet a világon, a terror elleni harc szépen lassan elsorvadt.

Ennek az oka az volt, hogy a szaúdiak támogatását élvező, és a 2011-es választásokat valószínűleg tényleg elcsaló új szunnita elnök, Abed-Rabbo Manszúr Hádi azzal szembesült, hogy hutikon és déli szeparatista tábornokokon kívül gyakorlatilag minden egyes törzzsel és frakcióval is harcba kényszerül – vagyis kicsit sem élvezi az 55 százalékos szunnita többség támogatását.

Míg az elnök próbálta megszilárdítani a hatalmát a fővárosban, addig Irán sem tétlenkedett. A hagyományosan síita hutikat szépen felfegyverezte, mindenben támogatni kezdte őket a „királyság visszaállításáért. Egy síita királyság (vagy egy ehhez nagyon hasonló politikai képződmény) pedig nem jelentett volna mást Jemenben, mint totális hegemóniát.

Bár a Washington-Tel-Aviv-Szaná-tengely számtalanszor bégetett, hogy Irán szektariánus háborút tüzel fel és pénzel Észak-Jemenben, a hatalmak figyelmét lekötötte a líbiai konfliktus, később pedig az Iszlám Állam. Egészen a múlt hétig, amikor is az előrenyomuló huti csapatok miatt az elnök úrnak a nem túl baráti, de legalább szunnita Ádenbe kellett menekülnie. Az amerikai csapatokat is kivonták az országból.

Nem érdekel a genfi konvenció, mert nem beszélek németül

Ekkor lépett fel Szaúd-Arábia és koalíciója a csapataival a jemeni határon. Washington áldásával megkezdték a hutik bombázást és e sorok írásakor még az sem elképzelhetetlen, hogy a szunnita államokból álló koalíció, melyek egyébként éppen úgy be vannak szarva Irántól, mint az USA vagy Izrael, még szárazföldi csapatokat is be fog vetni az országban.

Az, hogy ez az akció, melyet egyébként Washingtonban hoztak tető alá, sárba tapossa a nemzetközi egyezményeket (mivel, hogy Jemen nem támadott meg senkit), a kutyát sem érdekli. Szaúd-Arábia nem szeretne a határain egy Irán által kézi vezérelt államot, az USA nem szeretne egy Szomáliához hasonló anarchiát, mely a terrorszervezetek keltetője lehet, a balhéhoz csatlakozó szunnita országok pedig nem szeretik Iránt vallási okok miatt.

A légitámadások azért precedens értékűek a térségben, mert először csap össze direkt szunnita- és síita hivatalos „hadsereg” az évtizedben, innentől kezdve pedig szektariánus háborúról, „fitnáról” beszélhetünk. A proxikon keresztül szemben álló két fél persze Irán és az Egyesült Államok.

Az Al-Kaida, mint USA-szövetséges

A sors fintora, hogy a hutik elleni hadjáratban (akiket, jól jellemezve a totális hatalmi káoszt az országban a megbuktatott Szalah elnök is támogat) a szunnita koalíció és az USA természetes szövetségese a jemeni Al-Kaida, ami már meg is kezdte a fővárosban a síiták bombamerényletekkel történő ritkítását, olyan szintű az ellentét a síiták és a szunniták között.

Hádi elnök mindent elkövet, hogy meggyőzze a déli törzseket és azokat az ezredeseket, hogy szövetkezzenek vele, ami a jelek szerint be is fog következni. Ez a konfliktus már deklaráltan szektariánus.

Nem dicsérni, temetni

A jelenleg zajló koalíciós légicsapások szinte egészen biztosan meg fogják állítani a hutik előrenyomulását, de kiverni nem fogják őket Szanából. Ehhez a helyi szunnita többség együttműködése szükséges, ami kijátszva a fitna kártyát, elképzelhető.

Ha fel is áll azonban egy helyi jemeni koalíció, az addig tart majd, míg a hutikat vissza nem tolják északra, és abban a pillanatban egymásnak is fog esni. Az USA, Szaúd-Arábiával karöltve mindent megtesz majd annak érdekében, hogy felerősítse az elnököt annyira, hogy le tudjon számolni az ellenzékével és meg tudja szilárdítani hatalmát, feltéve, ha Irán nem száll be teljes erejével a konfliktusba, feladva álcáját.

Ebben az esetben a tűzijáték akár Szaúd-Arábiára is kiterjedhet, azon keresztül pedig az egész Közel-Keletre.