Magyarországon a nemesség 1848-ig ugyan teljes adómentességet élvezett, ezt követően azonban elérte az osztrák birodalom földadórendszere. Befizetési kötelezettségének értéke 1848-ban 4,3 millió, 1857-ben pedig 65,6 milliárd forint volt. Ez pedig már jócskán próbára tette a főúri osztály fizetőképességét. A nagyságrendet érzékelteti, hogy a magyarországi takarékbetétek állománya ugyanebben a két esztendőben 10,5 millió, illetve 36,3 millió forintra rúgott.
SzázadstatisztikaA Központi Statisztikai Hivatal (KSH) A Századok statisztikája című kötetével búcsúztatta az óévet. A statisztikai érdekességek kedvelői sok-sok adatot tudhatnak meg a magyar gazdaságról és társadalomról a honfoglalástól kezdődően.
Jól kifundált adónemek
Az állam sosem szenvedett ötlethiányban, ha bevételeit akarta gyarapítani. Már a múlt században is lehető legkülönbözőbb jogcímen vetettek ki adót, ezzel gyarapítva a büdzsét. A szabadságharc bukása utáni időszakban a földadón kívül sokfajta új adónem jelent meg Magyarországon.
Az egyenes adók közül a föld, a barom, a ház, a jövedelem és a személyi kereset után fizetendő adókötelezettség „érkezett meg”, a közvetett adónemek közül pedig a só- és a dohányjövedék, a jogügyleti illeték, a harmincad, a ser-, a pálinka- és a húsfogyasztási adó, valamint a játékkártyák és naptárak után fizetendő illeték.
Állandó arányok
A monarchia 1867-es létrejöttekor alapjaiban nem változott a szisztéma. Ennek megfelelően a teljes állami adóbevétel 60 százaléka származott egyenes adókból, 20 százaléka a jövedékekből, 10-10 százaléka pedig fogyasztási adóból, valamint díj- és illetékbevételből. Ezen csak az általános kereseti adó bevezetése változtatott az 1870-es években.
A vám elveszítette jelentőségét
A XX. század elején immár kis állammá vált Magyarországon az egyenes adók aránya 1928-ban 24 százalék, 1940-ben pedig 26 százalék volt. A fogyasztási és forgalmi adók súlya ugyanezen időszakban 26 százalékról 38 százalékra nőtt. A vámok aránya viszont drasztikusan csökkent: amíg a húszas évek piacvédő politikája miatt az összes adóbevétel hatodát a vám adta, addig 1940-ben csupán négy százalékát.
Közepesen fejlett csepp a tengerbenMagyarország közepesen fejlett ország – derül ki az adatokból. A magyarországi lakosságszám a világ becsült népességének 17 ezrelékét teszi ki. A bruttó hazai termék (GDP) és az elsődleges energiahordozók fogyasztásában azonban az arány 28 ezrelék. Eszerint a magyar gazdaság termelése és energiafogyasztása kétharmadával meghaladja a világátlagot, az egységnyi GDP-re jutó energiafogyasztás megfelel az átlagos színvonalnak.
Rendszerváltás az adónemek közt
Az utóbbi évtizedben látványos rendszerváltás zajlott az adónemek között is. Az 1988-as adóreform két nagy újdonsága a hozzáadottérték-adó (áfa) és a magánszemélyek jövedelemadózásának bevezetése volt. Az akkor kialakított szisztéma működik ma is.
A büdzsé bevételei között egyre fontosabb a lakossági fogyasztás alakulása. A fogyasztáshoz kapcsolt adók aránya ugyanis folyamatosan nőtt az évtized során. Az 1990-es 45 százalékról indulva – lassan, de biztosan – 2000-re 58 százalékra emelkedett. A fogyasztási adóbevétel kétharmadát az áfa adja. Ennek három kulcsa az 1988-as induláskor 0, 15, illetve 25 százalék volt. Azóta annyi változás történt, hogy a kedvezményes kulcs 12 százalékra szelídült.
Amíg a gazdálkodó szervezetek befizetései 1990-ben a teljes adóbevétel 45 százalékát adták, addig 2000-ben már csupán 16 százalékát. E befizetések túlnyomó többségét ma már a társasági adó teszi ki.
Felértékelődik a lakosság
A lakossági befizetések 1990-es tíz százaléknyi súlya egy évtizeddel később már 26 százalékra rúgott. Ezen adóág legfontosabb adóneme a személyi jövedelemadó (szja). Ennek felső sávja ma 40 százalékos elvonás alá esik. Az adónem bevezetése óta a legmagasabb kulcs 42 százalék volt, 1997-ben.
