A könyv és képeslapárverések mennyiségi tételszámát figyelmen kívül hagyva idén is megállapítható, hogy a nyár kivételével minden hétfő délután árverést rendező Belvárosi Aukciósház forgalmazta számszerűen a legtöbb „műkincset” hazánkban. Igaz, itt nívós katalógus helyett a vásárló csupán egy fénymásolatot kap az árverést megelőzően, melyen az egymást követő tételek felsorolva, kép és egyéb kiegészítő információ nélkül szerepelnek. Az alacsony színvonal és a túlontúl gyors tempó leginkább a kiskereskedőknek és konkurens árverezőházaknak kedvez, mivel a valódi, tőkeerős vásárlóközönség már nem képes napi munkája mellett figyelemmel követni a hetenként változó kínálatot.
Ez azonban nem elhibázott üzletpolitika. Az alacsonyan tartott színvonal hátterében olyan költségmegtakarító intézkedések állnak – a katalógusok fotó- és nyomdai, valamint a kiállításrendezés és a megnyitó költségei – , melyek révén a beadók árverési költségei is csökkenek, emiatt sokan előszeretettel választják a Belvárosit. Egyre gyakrabban megfigyelhető, hogy olyan nagy árverezőház, mint például a Kieselbach Galéria, itt vásárolja fel olcsón a néhány szezon erejéig „altatott”, majd egy későbbi árverésen indított tételek zömét. (Lásd korábbi cikkünket >>)
Kortárs bukásMindhiába a „futtatás”, az őszi szezon alatt mindenkinél csúfos bukást produkáltak a kortárs magyar festmények. Az elvérzettek között találjuk Hencze Tamást, Fajó Jánost, Haász Istvánt, de a már elhunyt Vajda Júliát (1913-1982) is. Az egyik legsikertelenebb a nemrég nyitott MEO november végi árverése volt. Hosszú hónapokra elvehette a kortás képek iránt érdeklődők befektetési kedvét. Jó hír azonban, hogy megőrizte, sőt megerősítette pozícióját – igaz az alacsonyabb árfekvésben – Schéner Mihály, Ef Zámbó István, valamint a szobrász Búza Barna.
Járjunk nyitott szemmel!
Olvasóinknak a fentiek alapján azt ajánljuk, hogy figyeljenek oda ezekre az árverésekre, tételekre, hiszen ilyenkor a már befutott festők képei mellett az elkövetkező szezonok „nagy vagy újra felfedezett” mestereinek névsorát is megtudhatják. Az idei év kissé hihetetlen felfedezése például a giccs határát súroló Peske Géza (őszi aukció, Kieselbach, 142. Tétel). Képei az elmúlt években szó szerint a „kutyának sem kellettek”, idén viszont 650 ezer forintos kikiáltási és egyben leütési árával felhívta magára a kereskedők és befektetők figyelmét.
Ezzel szemben és a várakozásnak megfelelően, hatalmas szakmai érdeklődés előzte meg a tavaly a safir pályázaton még beazonosításra váró, fiatalon elhunyt festőnk, Hegedűs Endre (Budapest 1913 – Mauthausen 1945) idén nagy számban előkerült vásznait. Az eddig méltatlanul elfeledett művész és korai halála miatt csonkán maradt hagyatéka most végre méltó környezetbe és értő közönségre talált. A Kieselbach Galéria „tálalásában” megérdemelt elismerést vívott ki magának, magas árakat ért el mind az őszi (Kieselbach, őszi árverés, 120. tétel – 1.6 milliót adtak érte), mind a téli árverésükön.
Idén érte el és lépte túl az egymillió forintos lélektani határt, véglegesítve ezzel művészeti és befektetési értékét, Tóth Menyhért (1904-1980) festői munkássága. Szintén ebbe a kategóriába iratkozott fel Schönberger Armand (1885-1976) és a még kortársunkként tisztelt Gyarmathy Tihamér is. Ellenben az aukciósházak együttes nyomásával sem sikerült ezt elérniük K. Spányi Béla festményeinek.
Valószínű azonban, hogy ha az árverezők továbbra sem hagynak fel az erőltetéssel, a közeljövőben mégis eléri az 1 milliót. Érdemes tehát kivárniuk azoknak, akiknek van a tulajdonukban a művész által a népi romantika modorában festett, mocsaras tájban gólyát ábrázoló képük.
10 millió felettA rekordokon kívül akadtak bőven még tízmillió feletti leütések a Mű-Terem Galéria árverésén, így például: Rippl-Rónai József több műve, Vaszary János, Czigány Dezső és Aba-Novák Vilmos alkotásai, de érdekességképp ebbe a sorba iratkozott még fel egy eredeti Tiffany asztali lámpa 12 millió forintos leütési árával. Szinyei Merse Pál két vászna 22, illetve 34 milliós leütést eredményezett. A kisebb házaknál csak elvétve akadtak rekordhoz közeli árak. Így meglepetést okozott a rangsor végén kullogó BÁV legutóbbi festményárverése, ahol 20 millióért kelt el Czigány Dezső Gyümölcscsendélete.
Idei nagy rekordok
Tavasszal, talán a Trilógia sorsa körüli hercehurca hatására, eddig elképzelhetetlen magasságba, 44 millió forintig szárnyalt a licit Munkácsy Mihály virágcsendéletének árverésekor. A Mű-terem Galéria aukcióján elért eredmény jótékonyan hatott mind Munkácsy, mind az akadémikus festészet megítélésére és árképzésére. Ennek köszönhetően a tél folyamán már Köpülő asszonyt ábrázoló vázlatáért is hajlandók voltak 34 millió forintot fizetni. Az árverésen eddig ritkán felbukkanó Farkas István (1887-1944) képekért az ősz folyamán a Kieselbach Galéria árverésén 8 millióról 26 millió forintig tartott a küzdelem, míg a téli árverésén 12 millióról 28 millióra tornázták fel a licitet.
Szintén ezen az aukción került kalapács alá Vaszary János feleségét kalapban ábrázoló képe. 2,6 milliós kikiáltási árát végül 20 millióra módosították. Egy aktot műtermében ábrázoló vásznáért pedig 22 milliót fizettek. Kevéssel húszmillió alatt végeztek még Berény Róbert, Mattis-Teutsch János, Boromisza Tibor, Szinyei Merse Pál és Bernáth Aurél vásznai.
Ezzel szemben a konkurencia a tavaszi szezon rekordleütése utána a téli szezon rekordjáért járó elismerést is besöpörhette. Vaszary János kései Dinnyés csendéletének 60 millió forintos leütési árát senki épeszű ember nem jósolhatta meg előre!
A gyors kimutatásból is jól látszik, hogy az évek során a „Magyarország Vezető Aukciósháza” címet magáénak tudó Kieselbach Galéria mellé felnőtt a Virág Judit nevével fémjelzett Mű-terem Galéria. Sőt néhány szempontból le is körözte, ám vezető és mértékadó szerepét idén még nem sikerült elhódítania.
Jövőre is pörög
Mindezeken túl megállapítható, hogy bár egyre csökken az árveréseken szereplő művek kvalitása, a hazai tőkeerős vásárlók, illetve külföldi befektetők továbbra is fenntartják a hazai műkereskedelem rendszerváltás óta megfigyelhető felívelését. A titkos összejátszások és a vevőkkel szembeni etikátlan cselek ellenére sem várható a következő szezonban a műkincsek iránti érdeklődés hanyatlása.
A gazdasági konjunktúra mérséklődése azonban hátráltathatja a kortárs művek felértékelődését, a kortárs képzőművészet köré csoportosuló elit kialakulását. A vásárlók zöme továbbra is a biztos befektetésnek számító klasszikus műveket részesíti előnyben. A bolti kereskedelembe került rengeteg hamis műtárgy pedig megbénítja az árverezéssel nem foglalkozó galériákat, bekényszerítve a műpártoló közönséget a „nagyobb biztonságot” ígérő aukciósházakba.
