1908. június 30-án hatalmas robbanás rázta meg a szibériai Tunguszka régiót a kora reggeli órákban. A tunguszkai esemény az emberiség által eddig látott legnagyobb robbanás volt, amelynek következtében a lökéshullám 2150 négyzetkilométeres körzetben szinte minden fát letarolt, idézi fel a Times of India.
Becsapódási krátert azonban a mai napig nem találtak. Ennek oka a korai expedíciók szerint az, hogy a krátert létrehozni képes objektum elégett, mielőtt elérte volna a Föld felszínét. Az objektum becsült 27 kilométer per szekundumos sebességgel (kb. 100 ezer kilométer per órával) haladt a Föld felé, a légkörrel való kölcsönhatás során fellépő magas nyomás és súrlódás hatására az objektum vélhetően robbanásszerűen széthullott a felsőbb rétegekben, 5–10 kilométerrel a felszín felett.
A világ másik felén is érezték
Az eseményt a világon szinte mindenhol észlelték. Közvetlenül a helyszínen totális volt a pusztulás. Az állatok szénné égtek, 20–40 kilométeres távolságig mintegy nyolcmillió fa dőlt ki. Amelyik állva maradt, annak ágai leégtek, leszakadtak, csak a törzse maradt meg. Egy 65 kilométerre lévő településen, Vanavarában a becsapódás hatására betörtek az ablakok, ajtók szakadtak be, a lökéshullám pedig embereket döntött le a lábukról.
A rengést még az 500 kilométerre haladó transzszibériai vasút utasai is érzékelték, miközben szokatlanul erős fényjelenségről számoltak be. Az esemény jelentős szeizmikus hullámokat is keltett, amelyeket Eurázsia-szerte rögzítettek a szeizmográfok.
A robbanás hatása messze túlmutatott a közvetlen szibériai környezeten. Az eseményt követő napokban törmelékek és aeroszolok töltötték meg a felső légkört, szokatlan, világos éjszakákat okozva Európában és Ázsiában is. A feljegyzések szerint, bár az éjszakai égbolt sötétvörösnek tűnt, mégis olyan világos volt, hogy éjfélkor is lehetett a szabadban olvasni.

