Belföld

Pottyondy Edina: Felmérhetetlen, milyen roncsolást okozott a NER a magyarok lelkében

Pottyondy Edina egy pódium mögött beszél egy színpadon.
Varga Jennifer / 24.hu
Pottyondy Edina egy pódium mögött beszél egy színpadon.
Varga Jennifer / 24.hu

Személyes történetet osztott meg Facebook-bejegyzésben Pottyondy Edina a kormány háborús narratívájával és annak hatásaival kapcsolatban.

Ismerősöm a húsvéti ünnepekre látogatott haza a háborúpárti, éhező, fázó nyugatról. Szokásos menetrend: rokonlátogatás, vásárlás, kirándulás. Esténként kíváncsiságból megnézte a híradókat. M1, RTL, TV2. Semmi extra. A harmadik nap, fektetéskor a nyolcéves kislánya felült az ágyban, nagy, komoly szemekkel ránézett, és azt mondta: »Apa, azonnal menjünk haza, mert itt háború lesz.«

– áll a bejegyzés elején.

Nem egyedi eset

A posztban Pottyondy azt is leírja, hogy több olyan gyerekről is hallott az ismerősi köreiből, akikből intenzív szorongást váltott ki a kormány háborús propagandája – volt, akinek az óvónő pszichológust javasolt emiatt. Az influenszer ezután hozzátette, hogy nem a gyerekek az egyetlen elszenvedői ennek a kommunikációnak.

Felmérhetetlen, hogy milyen roncsolást okozott a NER a magyarok lelkében. Minket, az influenszer-tüntetés szervezőit azért kergettek szorongásba, álmatlan éjszakákba, valakit majdnem a halálba, mert YouTube-videókat készítettünk, és politikusi ambíció nélkül felszólaltunk valami ellen, ami baszta a csőrünket. Másokat még kevesebbért próbáltak megnyomorítani

– fogalmaz.

Valaki már ebben nőtt fel

Pottyondy felhívja arra is a figyelmet, hogy vannak olyan huszonévesek Magyarországon, akik nem is ismerték már azt az országot, ahol „nem bámul minden utcasarkról valami gyilkos fenyegetés”, és ahol ellenőrizhető a politikai hatalom.

Különösen fájlalja a magyarok közt érezhető pattanásig feszült hozzáállást, ami miatt a magukétól különb politikai és világnézetekből kifolyólag gyűlölik egymást az emberek.

Most itt a lehetőség véget vetni az őrületnek. Hajrá!

– zárja a bejegyzést.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik