Bár a valóság leghétköznapibb mozzanatait digitális világba ültető életszimulátorok már évtizedek óta népszerűek (gondoljunk csak a Sims-szériára), de az utóbbi 5-8 évben minden korábbinál nagyobb irántuk az érdeklődés. Ami biztos, hogy valamennyire összefüggésben van azzal, hogy egyre többen igyekeznek kicsit elmenekülni a sokszor negatív valóságtól egy olyan idillikus helyre, ahol teljesen hétköznapi feladatokat kell megoldani, a lehető legnagyobb békében és nyugalomban. Ilyen többek között a 40 milliós eladás felett járó Stardrew Walley, a pandémia alatt az egyik legnépszerűbb Nintendo-játékká váló Animal Crossing: New Horizons, de passzol ide az idén 12 éves Sims 4 is, ami még mindig rengeteg embert ültet le a számítógépeik elé.
Ez persze csak a lista legteteje, hiszen említést érdemel a Spiritfarer, a Disney Dreamlight Valley, vagy akár a My Time at Sandrock is, és nincs hiány olyan alkotásokban sem, amelyek még csak készülőben vannak. Ilyen például a Tomodachi Life: Living the Dream, vagy éppen a boszorkányos tematikára épülő Witchbrook.
Az egyik legfrissebb versenyző pedig jelen tesztünk alanya, a Nintendo istállójában készült, csak a Switch 2-re elérhető Pokémon Pokopia, ami a zsebszörnyek népszerű és összetett világát házasítja a Minecraft és az Animal Crossing játékmenetével. Előbbiből az eltérő típusú blokkokból felépülő játékteret és a jelentős szabadságot, míg az utóbbiból az ártatlan hangulatot és az együttélés fontosságát másolva le.
Pokémon Pokopia
Egy életszimulátor a legegyszerűbben úgy írható le, hogy azt csinálod, amit a való életben, csak valamiért a virtuális változatot jobban élvezed. Hajlék kell a fejed fölé, amit be is kell rendezni, ehhez szükség van pénzre és/vagy nyersanyagra, ezekért meg kell dolgozni, érdemes szocializálódni és figyelni a körülöttünk élőkre, és ahogy a való életben, mindig jön egy újabb feladat vagy cél, amit meg kell oldani vagy el kell érni.
A Pokopia is ugyanerre épít, csak behozza a képbe a pokémonokat, és a játék alapfeltételévé teszi, hogy a sajátunk mellett a rengeteg változatos lény igényeit is kielégítsük, létrehozva egy jól működő utópiát. Ez a cél adja a tesztalanyunk címét is, hiszen a Pokopia a pokémon és utópia szavak keresztezéséből született.
A legtöbb Pokémon-játékkal ellentétben nem egy embert alakítunk, aki zsebszörnyeket gyűjt, edz és mérkőzik meg másokkal a lényeket bevetve, hanem egy alakváltó Ditto bőrébe bújhatunk. Neki az egyik legfontosabb tulajdonsága ugye az, hogy képes bárki alakját és képességeit lemásolni. Hogy játékosként ne érezzük furán magunkat, Ditto emberi formát ölt, és lényegében azt a feladatot kapja, hogy a rendelkezésére álló, kezdetben kissé posztapokaliptikus Kanto régió területein olyan világot alakítson ki, ahol otthonra lelhetnek és jól érzik magukat a különféle pokémonok.
Aki már játszott Pokémon-játékkal, az jól tudja, hogy a zsebszörnyek elég sokrétűek, eltérő képességekkel és igényekkel, és ennek itt is hatalmas a jelentősége. Ahhoz, hogy elérhessük a rövid- és hosszútávú céljainkat, különböző képességekre lesz szükség (pl. Water Gun az öntözéshez), a képességek viszont csak a megfelelő pokémontól tanulhatók meg (az öntözést például Squirtle-től). A Water Gun birtokában be tudjuk nedvesíteni a talajt és a növényeket, ami azt jelenti, hogy életre kelnek a kiszáradt fák és a magas fű, ezek pedig új lényeket vonzanak – például Bulbasaurt. Tőle aztán megtanulható a Leafage képesség, amivel fű növeszthető a megöntözött talajon, így létrehozható olyan terület, ahol az említett lény otthonra lel. És ez csak a kezdet.
Alapvető cél, hogy minél több olyan területet alakítsunk ki, ami bevonzza a különböző pokémonokat, akiktől aztán olyan új képességek tanulhatók, amelyek által további lehetőségek nyílnak meg, vagy új területek válnak elérhetővé – a Hitmonchantól megtanulható Rock Smash-sel például szétüthetjük az utunkba kerülő szikla típusú blokkokat. Ezek a kockák a Minecraft világát idézik, és a működésük is hasonló, tehát a különböző fajták eltérő lehetőségeket/nyersanyagokat biztosítanak, időmilliomosoknak pedig itt is ugyanúgy adott a lehetőség a tereprendezésre, mint a Mojang játékában.
Az is fontos, hogy a folyamatosan gyarapodó közösségünk lényei nemcsak újabb és újabb képességeket biztosítanak számunkra, de abban is segítenek, hogy megoldjuk a ránk váró kihívásokat. Bulbasaur például képes felgyorsítani az elültetett növények fejlődését, Charmander meg tudja gyújtani a tábortüzeket és gyertyákat, Timburr pedig nélkülözhetetlen a különböző építmények felhúzásához. A saját otthonunkhoz, az egyes pokémonok fészkeihez, esetleg a romos Pokémon Center épületekhez.
Emellé jön még a craftolás, a pályán begyűjtött nyersanyagokon alapuló tárgykészítés, ami nemcsak a világ (és a saját otthonunk) kedvünk szerinti kidekorálásában és átalakításában segítség, de abban is, hogy a zsebszörnyek folyamatosan jelentkező igényeit kielégítve olyan otthonokat biztosítsunk számukra, ahol egyre jobban és jobban érzik magukat. Ez az odafigyelés azért rendkívül fontos, mert részben ennek köszönhetően nő az Enviroment Level szintünk, ami ahhoz nélkülözhetetlen, hogy a kezdő terület mellett megnyithassuk újabb, kapukon keresztül elérhető zónákat.
És mindez csak a kezdet, hiszen a játék – nagyon okosan – úgy van felépítve, hogy minél több mindent oldunk meg, minél több pokémon érzi jól magát az általunk menedzselt helyszíneken, úgy nyílnak meg újabb és újabb lehetőségek és tennivalók, mind a zsebszörnyek, mind a képességek, mind a tárgyak és az egymástól sokszor homlokegyenest eltérő, akár különböző klímát és felépítést kínáló, de mindig a közreműködésünket igénylő új területek terén.
A türelem tökéletes világot terem
A fentiek töménynek tűnhetnek, pedig ez még csak egyszerűbb összefoglalása annak, ami a játékosra vár, ráadásul arra érdemes is felkészülni, hogy a Pokémon Pokopia nem olyan komótosan vezet előre, mint például a legutóbbi Animal Crossing.
Itt már a kezdő terület is nagyobbnak érződik, mint az említett játék szigete, sokkal több teendővel, és a program lényegében ötlépésenként zúdítja az információkat és lehetőségeket a játékosra. Kezdetben ezért túl nagy falatnak érződhet, hogy megvalósuljon az áhított utópia. Ha ilyen érzésünk támad, akkor érdemes türelmesnek maradni, magunkkal és a játékkal egyaránt, ne akarjunk mindent azonnal megcsinálni, hagyni kell, hogy a program a maga intenzív módján vezessen be az alapokba, majd ezek elsajátítását követően lehet arra koncentrálni, hogy a minél több boldog lényünk legyen, és a világ is olyan formát öltsön, ami szimpatikus számunkra.
Az első pár óra, illetve az első terület nem feltétlenül az önfeledt, kényelmes szórakozásról szól, hanem a tanulásról és a játékmenet megértéséről. Akkor jöhet némi fellélegzés, illetve a gyűjtögetésnél és a részfeladatok megoldásánál kreatívabb játékélmény, mikor megnyílnak előttünk az első olyan kapuk, amelyek újabb és olykor még nagyobb zónákba vezetnek. Ilyenkor nem érdemes azonnal tovább rohanni, saját tapasztalataim szerint sokkal szórakoztatóbb, ha a rendelkezésünkre álló tudással és lehetőségekkel inkább nekiállunk a már ismert terület teljes benépesítésének és képünkre formálásának, majd egy elégedettséget okozó szintet elérve nekiállni egy újabb „régió” felfedezésének, feltámasztásának és újjáépítésének.
Ha van elég időnk, és kellően kitartóak vagyunk, a Minecraft-szerű felépítésnek hála tényleg csak a fantáziánk szabhat határt annak, hogy mit kezdünk a rendelkezésünkre álló területekkel, adott a lehetőség, hogy építsünk egy számunkra tökéletes, pokémonokkal teli világot. Ez persze rengeteg monotonitást is eredményez, de közben a célok elérése, a feladatok megoldása mindig biztosít annyi sikerélményt, hogy szórakozzunk és motiváltak maradjunk. Ha pedig valakinek mindene az alkotás, tehát a Sims-ben is jobban szerette a ház felépítését, mint aztán élni benne, vagy az Animal Crossingban is rengeteg időt töltött azzal, hogy a saját képére formálja a szigetét, annak a tesztalanyunk tökéletes választás lehet, hiszen itt is több száz óra játékidő eltölthető az utópiánk folyamatos tökéletesítésével, szépítésével.
A legjobban persze akkor fogunk szórakozni, ha az életszimulátoros/városépítős játékmenet mellé ismerjük és szeretjük a Pokémon-univerzumot, hiszen a Pokopia igazi mélységét és különleges megoldásait akkor lehet igazán értékelni és élvezni, ha van valamilyen korábbi kapcsolatunk a zsebszörnyes franchise-zal – akár valamelyik korábbi játék, akár a népszerű animációs sorozatok és filmek kapcsán.
Az pedig már csak hab a tortán, ha vannak hasonló érdeklődésű Nintendo Switch 2-tulajdonos barátaink, hiszen adott a közös játék lehetősége, maximum négy játékos dolgozhat össze, online és offline egyaránt, adott a lehetőség egymás világának meglátogatására, illetve közös építésre is, a közös előrehaladás pedig nemcsak gyorsabb, de szórakoztatóbb is, mint mindent egyedül csinálni.
Korábbi tesztjeink Nintendo Switch 2 játékokról:
- Ennél „ütősebb” játék nem nagyon jelent meg az utóbbi időben
- Új életre kelt a játék, ami megmentett minket a karantén idején
- Az Assassin’s Creed Shadows még a Switch 2-n is meglepően jó élmény
- Kirby Air Riders teszt: létezik, hogy jobb, mint az új Mario Kart?
- Itt a játék, ami rövid időre elfeledtetheti, hogy még mindig nincs új Zelda
- Ezt a játékot keresed, ha életedben először próbálnád ki a rendes Pokémont
- Ez a játék kihagyhatatlan, ha az egész család használja a Nintendo Switch 2-t
