Az arisztokrata gyermekekbe születésüktől a kivételezettség tudatát nevelték, felnőttként magától értetődőnek tekintették, hogy mindenből a legmagasabb színvonalú jár neki. Elitizmusuk fontos eleme volt az elzárkózás. Jellemzően többlaki életet éltek, az egyik helyszínt az öröklött – esetleg átépített – barokk vagy klasszicista, illetve historizáló stílusban újonnan emelt kastély biztosította, itt kevesebb formasággal járó életmódot folytathattak – írja Dobszay Tamás történész a Mindennapok története blogon.
Házak, paloták
A vidéki rezidenciák közül egyeseket csak vadászkastélynak használtak, másokban a család felhalmozott értékeit őrizték. Voltak persze olyanok is, amelyeket úgy rendeztek be, hogy huzamos tartózkodás esetén is kényelmes otthont nyújtson a családnak. Díszes, tekintélyt parancsoló kerítés vagy magas kőfal szigetelte el a falu „közönséges” látványától és zajaitól.
A kastélyok azonban az év hosszabb-rövidebb szakában üresen álltak, mert a főrangúak idejük jelentős részét másutt töltötték. A leggazdagabbaknak Budapesten és/vagy Bécsben, illetve a birtokaik közelében fekvő nagyobb városokban is volt lakásuk. A „lakás” jelenthetett saját palotát, vagy – lehetőleg más arisztokratáktól – bérelt lakrészt. A főnemesség nem tagadta meg magától a hegyvidéki és a tengerparti üdülés élményeit sem. Tátralomnicon részben az ő igényeik kiszolgálására épült üdülőövezet, de látogatták Abbázia vagy a távolabbi francia vidékek tengerpartjait is.
Bécsi bál 1900-ban (Wilhelm Gause)
Ruha egy ház árából
A mindennapi élet egyes tevékenységei is külön helyiségeket kaptak. A családtagok mindegyikének külön háló vagy lakosztály járt, a ház urának saját dolgozószoba. A vendégeket hosszabb tartózkodáskor önálló lakosztályban, vendégszobákban, olykor külön szárnyban helyeztek el. A nemzedékek óta halmozódó műtárgyaknak a könyvtár, képtár, gyűjtemény adott helyet. A természettudományos gyűjteményekben egzotikumokat, olykor extrém tárgyakat is őriztek.
Az öltözködésben az igényesség a kitűnő anyagokból, finom kelmékből készült, pazarló méretű ruhatár kialakítását eredményezte. A díszmagyar árából nem egyszer földbirtokot vagy budapesti házat lehetett volna venni. A bőség, a választékosság és a szertartásosság az étkezésben, az otthon is kiöltözve, értékes porcelán és ezüstkészlettel elfogyasztott hat–nyolcfogásos, étel- és italritkaságokkal készült vacsorákban is megnyilvánult.
Az elzárkózás, a kiválóság öntudatának légköre miatt nem volt ritka a személyiség gőgös torzulása. Valószínűleg nem igaz, de jellemzi a kort a pletyka, mely szerint Festetics Tasziló herceget „birtokainak alkalmazottai nem is üdvözölhették, ha kikocsizott keszthelyi kastélyából, hanem előírás szerint földre vetették magukat, hogy ne is lássa őket”.
