Mint azt hűséges olvasóink korábban már olvashatták, a vonatozást, mint kiváló tömegközlekedési formát teljes vállszélességgel támogatom és annak ellenére amilyen (jelenleg), ebben látom a megoldást sok problémára. Vonatozni így is jó, de néhány kisebb változtatással, amelyek egyébként többnyire pénzbe sem kerülnek, még tovább népszerűsíthető ez a közlekedési forma. Ha pedig egyéb alternatív megoldásokkal kombináljuk, az életünket – a közlekedési részét legalábbis – megoldhatjuk könnyedén.
Ilyen alternatíva a kerékpár kombinálása a vonattal. Esetemben egy 62 kilométeres távolság Budapest és környéke közti viszonylatban utazva, háztól házig autóval másfél óra reggelente (a budapesti dugókban araszolással) és havi szinten két főnek 60-80 ezres üzemanyag és az autó karbantartására fordított összegekkel kombinálva bőven 100 ezres fölött van. Az autó ráadásul rohamos sebességgel kezd amortizálódni és egyre gyakrabban produkál egyre nagyobb hibákat, amelyek mélyen a zsebbe nyúlós javításokat igényelnek. Így az éves átlagot tekintve azt mondhatjuk, hogy autóval járni minden költséget összeadva havonta 150 darab magyar ezresbe kerül.
A mérleg másik serpenyőjében ott a vonat és kerékpár kombó, amely lehet dinamikus és az előbb említett költségeknél sokkal kisebb ráfordítással is megvalósítható. Dinamikus azért, mert ugyanezen a távolságon másfél óra helyett 1 óra alatt is célba érhetünk, az átlagos vasúti késésekkel számolva ez legyen mondjuk 1 óra 10 perc. Naponta tehát 40 percet spórol a vonat. Olcsó azért, mert ha az ember vonatra vesz bérletet ebben a 62 kilométeres viszonylatban, az 49900 forintba fog kerülni személyenként. A kerékpár-bérlet további 11200 forint, így két fő havi közlekedése bizony 122.200,- forint. Nem hangzik túl jó, mert ez csak 27.800 forinttal kevesebb havonta, mint autózni és ennyiért legtöbben nem vállaljuk a kellemetlenségeket, amelyek a vonatozással járnak és amelyekről később még írok.
De – és a lényeg mindig ebben a kétbetűs magyar kötőszócskában bújik meg – lehet ezt olcsóbban is. A havi bérletünket kiválthatjuk MÁV-START Klub kártyára, amelynek éves ára 250.000,- forint. Ez a kártya teljes Magyarországon nyújt díjmentes utazást vonattal, azaz nem csak a lakhely és a munkahely között használhatjuk, hanem kirándulásra, nyaralásra is. Ha ezt leosztjuk havi összegekre, akkor azt fogjuk látni, hogy 21.000,- forint alatt megússza egy személy a közlekedést. Azaz két főnek ez már csak (20.833×2=41.666) nagyjából 42 ezres. Ha a vasúti szállítás feltételeit átböngésszük, azt fogjuk látni, hogy a 20 col, vagy annál kisebb kerekű kerékpár ingyen szállítható. Ha összecsukható biciklit vásárolunk, azt a vonatpótló buszra is felvihetjük és nem kell a lerobbant vonat mellett álldogálnunk órákat, mint egy normál biciklivel.
Így a bicikli szállítási költségét megúszhatjuk, amiben az a jó, hogy kerékpárt részletre is lehet vásárolni és egy nagyon extra összecsukható (folding) bringa havi részlete nagy tízpróbás áruházakban például éppen 2 ezressel kevesebb, mint a havi kerékpárbérlet. Az első 10 hónapban tehát a bringa havonta 4 ezrest spórol kettőnknek, a részletek lejárta után pedig havonta 11.200 forintot. Ha megelégszünk egy egyszerűbb bringával, olyat már ennek a feléért is vásárolhatunk, így a költségek még felezhetőek.
Ha tehát a vonatozást választjuk és kihasználjuk a rendszer nyújtotta előnyöket, a havi közlekedés megoldható 41.666,- forintból. 150000-41666=108.334 forintot spórolva havonta. Ennyivel kevesebb tehát két főnek a közlekedése. Nem vagyunk egymáshoz kötve, ha egyikünk korábban végez akkor hazautazik. Nem kell budapesti bérletet vásárolni. Ezért jó dolog tehát kombinálni a bringázást a vonatozással még akkor is, ha vannak benne rejtett rizikófaktorok. Ilyen rizikó az például, hogy a MÁV-START Zrt. a vonatokat nem a meghirdetett feltételek mellett közlekedteti, és itt most nem a késésekre gondolok.
Számos esetben fordult elő ugyanis az, hogy reggel a vonathoz érve a kerékpár-kocsinak se híre, se hamva nem volt. A menetrendet megnézve azt láttuk, hogy abban ez a járat úgy szerepel, mint kerékpár szállítását korlátozott számban biztosító járat. Ez azt jelenti, hogy a vonaton egy többcélú kocsit biztosíta(ná)nak, amiben az ember kulturáltan elhelyezheti kerékpárját. Akár 16 ember is. Ehelyett 2-2 biciklit lehet feltuszkolni az első és az utolsó peronra, és ez nem éppen az, amire számít az ember, amikor nekiindul reggel.
És következzék a mai írásom lényege, nevezetesen az, mit lehet ilyenkor tenni! Egyet semmiképpen sem szabad tenni: nem szabad szó nélkül hagyni a dolgokat. A MÁV-START Zrt. ügyfélszolgálatot üzemeltet, amely ügyfélszolgálatnak szóban és írásban is tehetünk bejelentést. A vonaton ülve van mindkettőre időnk. Nem kell udvariatlankodni, nem kell káromkodni, ehelyett higgadt hangon megtehetjük a bejelentést, amelyet kötelesek vizsgálni.
Ha minden reggel, akkor minden reggel. A betelefonálást a MÁVdirekt számán, a +36 40 494949-es számon tehetjük meg. Válaszolni fognak, bár többnyire formalevelet kapunk, amelyben nem válasz, hanem magyarázkodás, lerázás található. Meg kell tegyük ezeket a bejelentéseket, mert ez az első lépés a megoldáshoz. A Nemzeti Közlekedési Hatósághoz (NKH) ugyanis csak akkor nyújthatunk be panaszt, ha előzőleg igénybe vettük a szolgáltató (esetünkben a MÁV) panaszkezelési eljárását és az nem vezetett eredményre.
A hatóság, mint vasút-felügyeleti szerv kérni is fogja tőlünk az erre vonatkozó kiegészítéseket. És ezekből a szavakból az olvasó talán sejtheti is, miről szól ez az írás. Igen, ha az igazunkban biztosak vagyunk, akkor azt a legvégsőkig el kell vinni. Esetünkben a legvégső szereplő az NKH Vasúti Igazgatási Főosztálya, amely mint hatóság, hivatalból jár el a panaszunk ügyében. És ha azt hisszük, hogy a magyar közigazgatás nem működik, hát örömmel jelentem, hogy nincs igazunk. Vannak még felkészült, lelkiismeretes, segíteni akaró állami tisztviselők, akik arra tették fel az életüket, hogy a miénket javítsák. Az NKH Vasúti Igazgatási Főosztálya például 6 oldalas, mindenre kiterjedő magyarázattal ellátott határozatban szólítja fel a MÁV-START Vasúti Személyszállító Zrt-t, hogy a menetrendet és a ténylegesen közlekedő vonatokat hozzák összhangba. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy nekünk van igazunk és ez segít elviselni a mindennapos szívásokat, amelyekből vasúton utazva van elég. Az erkölcsi győzelem tehát már most a miénk. És emellett az ilyen alapos, cizellált, veretes határozatokból az ember teljes körűen értesül a jogairól és a szolgáltató kötelezettségeiről. Jogszabályi helyekkel, megtámadhatatlanul és vitathatatlanul fejti ki azt, miben hibázott a MÁV és hogy ezen hibákkal hol sértette meg a részben maga által létrehozott utazási szabályzatot. Felvérteznek tehát minket és fegyvert adnak a kezünkbe. Amikor tehát legközelebb hasonló konfliktusra kerül sor és megint be kell telefonáljunk, vagy be kell írjunk az ügyfélszolgálatnak, már konkrét jogszabályi hivatkozásokkal tehetjük azt. Ha pedig látják az emberen, hogy tudja miről is beszél, egészen máshogy állnak hozzá.
Mit javaslok tehát? Először is azt (továbbra is), hogy járjunk vonattal! Teremtsünk keresletet és megjön hozzá a kínálat is. Aztán azt javaslom, hogy ne hagyjuk annyiban, ha valami zavar minket. Ha kell, naponta telefonáljunk, írjunk az ügyfélszolgálatnak. Ha leráznak minket, vigyük tovább az ügyet a felettes szervhez. A levelezéseink, telefonálásaink során legyünk udvariasak és éreztessük az ügyintézőkkel, hogy a célunk a jobbítás. Nem ártani, segíteni akarunk. Nagyon lényeges ám ez a hozzáállásbéli különbség.
Ha mindezt sokan tesszük, a dolgok szépen lassan megváltoznak. A saját esetemben annyit már most jelenthetek, hogy minden vonaton van kerékpár-kocsi és a vonatok a peron mellett állnak meg. Ezek kis dolgok, de én örülök ezeknek is.
Tetszett a cikk? Olvassa el ezeket is:
