Biztosan ez az ügy engem jobban érdekel, mint az átlag magyart. Biztosan nem mozdult ma ettől jelentősen fölfelé az időjárás szürkeségével korreláló magyar közhangulat. Biztosan akadnak, akik felteszik a kissé elhamarkodott kérdés: mit hurrázik itt ez az ember? De mégis: hurrá, hurrá, hurrá, lehet B-s jogsival 125-ös motort vezetni a jövőben!
Amikor szűk egy éve elindult a Kumin szerint blog, az első tartalmi bejegyzésem arról szólt, hogy milyen értelmes népi kezdeményezés indult, amelyhez lelkesen csatlakoztam az aláírásommal. Egész jól indult minden, jöttek a lelkes beszámolók arról, hogy már mennyi helyen gyűlik az aláírás, de sajnos a határidőre nem lett meg a szükséges 50 ezer, és így elég depressziós hangulatban zárult a kampány.
Maradt egy halvány reménysugár persze, mert noha – az egyébként semmiféle garantált végkimenetet nem ígérő – népi kezdeményezés nem volt sikeres, azért ahhoz elég autogram összegyűlt, hogy a döntéshozók elkezdjék vakargatni a tarkójukat. Az ügy ugyanis jó. Nem kerül pénzbe. Sőt, még minimális gazdaságélénkítő, és adóbevétel fokozó hatása is lehet. És akkor még nem is szóltunk a városi közlekedés gyorsításából eredő környezetvédelmi és pszichológiai hasznokról. A döntésben szereplő elméleti és gyakorlati gyorstalpaló pedig a biztonságért aggódóknak (és a piacukat féltő oktatóknak) is adhat némi vigaszt.
Nem tudom, mi billentette át épp most a kapcsolót. Sok a rossz hír, elég ijesztően néz ki a világ is körülöttünk. Felértékelődnek azok a lehetőségek, amelyeknél az államnak csak engednie kell, csak meg kell hallgatnia az értelmes szót, az okos érveket. Engem ez a téma kiemelten foglalkoztatott, mert szeretnék különösebb szívások és csalás nélkül 125-ös motorral járni. Viszont biztos van még tucatszám hasonló ügy, amelyekre nem látok hasonlóan rá. Ha így van, akkor ebben a szellemben gyerünk tovább az úton, le az idejét múlt, idióta, betarthatatlan szabályokkal!
A jó kormányzati döntésekhez ugyanis nem mindig kellenek milliárdok, néha elég egy kis odafigyelés, egy kis empátia, és máris hurrázik egy talán nem túl nagy, de mégiscsak egyszer majd választási döntést is hozó közösség.
