„Úgy ahogy van, felejtsük el a Nemzeti hitvallást a történelemtanításban” – idézte a hétvégén megtartott Történelemtanárok Országos Konferenciájának főszervezője több előadó véleményét az fn.hu kérdésére. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) elnöke szerint különböző módon, de erre hívta fel a figyelmet többek között Sólyom László, Paczolay Péter és Tölgyessy Péter is.
A volt köztársasági elnök (és az Alkotmánybíróság első elnöke) három dolgot emelt ki, amit viszont minden történelemtanárnak érdemes figyelembe vennie a jövőben, amikor az új alaptörvény szóba kerül az iskolában – emlékeztet Miklósi az elhangzottakra. Egyrészt Sólyom szerint figyelni kell arra, hogy jelentősen eltérhet a jövőben az alkotmányos elv és az alkotmányos gyakorlat. (Ez a rendszerváltás óta ugyan nem jellemző, de volt már rá példa: az 1949-es alkotmány elvei szöges ellentétben voltak annak alkalmazásával.) A volt köztársasági elnök azt is kiemelte, hogy fontos volna tanítani az alkotmányosság történetét, és az alkotmánybíróság működését is.
A tudomány szempontjából nem értelmezhető
A Nemzeti hitvallás történészi és történelemtanári szempontból nem értelmezhető – magyarázza az fn.hu-nak Miklósi. Úgy véli, a Preambulum inkább egy mítoszteremtési kísérlet, s mint ilyen már csak bizonyos metszeteiben a történelemtanár feladata, hogy megítélje. Abban egyes deklarációk történelmi pontatlanságokat tartalmaznak, más helyeken kizárólag a szakma egy részének álláspontját képviselik (például a kereszténység szerepéről, a Szent Korona által megtestesített alkotmányról, vagy a magyar nyelv egyedülállóságáról szóló passzusok).
Dilettáns akció volt például az is, hogy az iskolában 10 éveseknek osztogatták a Nemzeti hitvallás szövegét október 6-án az oktatási államtitkárság szervezésében – véli Sólyom László, mint ahogy ez a véleménye az alaptörvény asztalával és más mű-mítoszgyártással együtt.
Ne a politika döntsön a történelemről
A konferencia ajánlása szerint minden tanárnak feltétlen joga, hogy a saját meggyőződése szerint tanítson, s ez érvényes az alaptörvény bevezetőjére is. Érdekes ellentmondásban van ugyanakkor a hitvallás a rendelkező résszel. Annak kilencedik cikkelye második pontja ugyanis úgy szól, hogy „Tudományos kutatások értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak. Tudományos igazságok kérdésében az állam nem jogosult dönteni.” A Preambulumban azonban egy állam által leírt történelemtudományi szemlélet jelenik meg. Aminek történelmi képéből például hiányzik az 1848-as forradalom és szabadságharc, vagy a Rákóczi-kor. Nyilván nem képzelhető el ezek nélkül a nemzeti önazonosság – hívja fel a figyelmet a TTE-elnök, aki szerint történelemtanári szempontból hosszasan lehetne még sorolni az aggályokat.
A legtöbb iskolában nyolcadik, illetve középiskola negyedik évfolyamban kerül elő az alkotmány kérdése, de annak történeti fejlődése – mindig az adott kor kontextusában – felmerül. „Voltak olyan korok, amikor ténylegesen a korona testesítette meg az alkotmányozást, de ezt előre vagy visszavetíteni, enyhén szólva kétséges.”
Miklósi László – a konferencia ajánlásával összhangban – azt emeli ki végül, hogy szakmai szempontból mindig is sérelmezték, ha a politika akarja meghatározni a történelemi kérdések értelmezését.
Mint korábban beszámoltunk róla, szombaton tartották meg a Történelemtanárok Országos Konferenciáját, Alkotmány és történelem címmel. A rendezvényen számos bírálat érte az új alaptörvény készítésének módját, az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentését, valamint a Preambulum történelemszemléletét.
2. A tanárok tanítási és a diákok tanulási szabadságát az Alaptörvény iskolai értelmezése során is meg kell őrizni.
3. Kívánatosnak tartjuk, hogy a történelemtanítás méltó módon és terjedelemben foglalkozzon a magyar alkotmányosság történetének oktatásával. Törekedni kell az alkotmánytörténeti fogalmak, jelenségek (például rendi alkotmány, polgári alkotmány) megismertetésére.
4. Az oktatásban és a nevelésben egyaránt fordítsunk kiemelt figyelmet az alkotmányos alapjogok tiszteletben tartásának fontosságára.
5. Megítélésünk szerint az Alkotmánybíróság tevékenysége nem, illetve alig jelenik meg a történelemtanítás folyamatában. Váljék a tananyag részévé az Alkotmánybíróság szerepe az alkotmányos kultúra 1990 utáni kibontakozásában, a demokrácia intézményrendszerének megszilárdításában és védelmezésében.