Az előző részből kiderült, hogy Hunyadi János győzelmi sorozata egy csapásra véget ért, amint szemben találta magát a szultánnal. A nándorfehérvári diadal 1456 nyarán azonban mérföldkő volt a magyar-török háborúk történetében, miközben egész Európa számára önmagán túlmutató jelzésként szolgált: bizonyította, hogyha nyílt csatában nem is, de egy jól erődített, modern várra támaszkodva a magyarok még mindig képesek ellenállni a szultáni főseregnek. A nagy törökverő meghalt az ostrom után, fiára, az 1458-ban királlyá választott Mátyásra pedig súlyos örökségként nehezedett a török veszély. Mit tett ellene? Kortársai többször számon kérték rajta a déli végek elhanyagolását, míg az utókorban az a képzet él, azért akarta magát német-római császárrá választatni, hogy az oszmánok ellen egyesíthesse a kontinens középső régióját. Ennyire csupasz formájában azonban egyik sem igaz. Mátyás reálpolitikus volt, vérbeli középkori uralkodó, és érzékeny diplomata. Mi történt a Mohács felé vezető úton Hunyadi Mátyás uralkodása alatt? Ezzel folytatjuk a csata 500. évfordulójára indított sorozatunkat, ezúttal Dr. Horváth Richárd történészt, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársát kérdeztük.
