Nathan Barnatt első pillantásra nem egy Adonisz. A fizimiskája és a testalkata részletekbe menő elemzése helyett elég, az előző, róla szóló cikkre kattintva megnézni a táncos rövidfilmjét, majd az alapján belátni e talán sértőnek hangzó tény megállapításának igazát.
Választott szerepei alapján adottságaival teljes mértékben tisztában van, és tehetséges táncos-komikusként még rá is játszik a kinézetére, legyen szó reklámokról, vagy akár saját gyártású videóiról. Aki nem hiszi, vessen egy pillantást az illusztrációul idebiggyesztett fotóra!
Fantasztikus mimikáját és mozgáskultúráját félretéve, az ünnepek közeledtével azonban tökélyre fejlesztett fapofával – aminek köszönhetően egyébként rajongói és a szakmabeliek az új Buster Keatonként emlegetik – szívatott meg néhány polgárt.
Az idétlenkedés lényege, hogy adománygyűjtő karácsonyi énekesként csöngetett be a házakhoz, állított meg járókelőket, stb., ám a minimálszámait hamiskásan kornyikálva vezette fel, miközben a “közönség” reakcióját rejtett kamerával rögzítették.
A legtöbben udvariasan gyengeelméjűként kezelve távozásra szólították fel, úgymint “szerintem ön befejezte”, “én most megyek”, és “énekeljen máshol, igen, biztos vagyok ebben”; de a kifogások között elhangzott a “nem tudom, mi a teendő, külföldi vagyok”, és a “munka közben füldugót viselek, sajnos nem hallom” is.
Emberünket persze nem kellet félteni: minden alkalommal kitartóan kezdett a következő nótába, ha kellett, hangosabban zendített rá, esetleg a Csendes éj első két sorát ismételgetve segítséget kért a szöveghez.
A blődségben Sándor Györgyhöz mérhető énekes egy helyen még új gyertyát is kapott, ha abbahagyja, máshol pedig a Metallica Enter Sandman című slágerét adta elő karácsonyi dalként.
