Belföld

A halottnak hitt fiú és a rohadt alma esete

buszbaleset (buszbaleset)
buszbaleset (buszbaleset)

Az operatőr szerint „okkal tűnt el" a felvétel a balesetről. Az is kiderült, Noel a véletlennek és egy tűzoltónak köszönheti az életét, valamint, hogy a hazugságok mindennaposak a Mentőszolgálatnál. (6. rész.)

Cikkünk korábbi részei komoly indulatokat kavartak olvasóink körében, és váratlanul több egykori mentődolgozó is reagált az írásokra. Köztük Juhász János, az OMSZ egykori – a buszbaleset helyszínén forgató – operatőre, aki kommentjében azt írta: számára furcsa, hogy az ő filmje „érthetetlen módon eltűnt”, nem érti, ez miként fordulhatott elő. Húsz évet húzott le az Országos Mentőszolgálatnál, az utolsó két évben videósként. Ez idő alatt, több száz felvételt készített. Ez volt azonban az egyetlen olyan eset, amikor azt érezte, a filmnek nem véletlenül „kelt lába”.

Séta vs. harc az életért

Juhász János 2008. november 26-án – a MOK, egy mentő- és egy tűzoltóegység kiérkezését követően – az elsők között ért a baleset helyszínére. Mint lapunknak elmondta, már az első pillanatban látszott, hogy nincs sok sérült, és, hogy a mentők egyetlen kisgyermeken próbálnak segíteni. Az, hogy az autóbusz melletti pléd alatt egy másik súlyos sérült kisfiú is fekszik – az operatőr elmondása szerint – csak az után derült ki, hogy kiérkeztek a további egységek. Köztük a tűzoltódoktorral.


Fotók: Füzesi Ferenc / MTI

Az egyik tűzoltó felemelte a takarót és felkiáltott, hogy: „Itt egy gyerek!”. A tűzoltók és a pár perccel később kiérkezett gyerekroham azonnal nekiállt újraéleszteni a kisfiút. Mindenki érezte, hogy meg kell menteni őt, én pedig azt éreztem, hogy rögzítenem kell a történéseket, mert sok itt a furcsaság” – emlékszik vissza a négy évvel ezelőtti balesetre az operatőr. Kérdésünkre elmondta: a kárhely parancsnoka (aki korábban klinikai halottnak nyilvánította Noelt, és aki jelenleg az ország egyik legkiemeltebb kórházának egyik vezetője – a szerk.) ez idő alatt a két kisgyerek között sétált – ez látszik egyébként azon a szerkesztőségünkhöz eljuttatott felvételen is, amely Juhász szerint hiteles, és megfelel a valóságnak.

Abba, hogy mi történt volna akkor, ha az adott tűzoltó nem vagy csak jóval később veszi észre a magára hagyott, letakart Noelt, a filmes szakember szerint jobb bele sem gondolni. „Borzasztó volt látni, hogy a pokróc csak úgy gyűrötten rá volt dobva az eszméletlen kisfiúra. Le a kalappal azona tűzoltók és mentők előtt, akik az ellátását végezték. Minden erejükkel azon dolgoztak, hogy valahogy megmentsék a gyermeket. Hangsúlyozom, hogy orvosetikai kérdésekbe nem kívánok belefolyni, mert sem jogom, sem tisztségem felülbírálni a döntéseket. A magánvéleményem ugyanakkor – a 20 év tapasztalata alapján – az, hogy amennyiben bárki időben nekiáll a gyermek újraélesztésének, nagyobb eséllyel indult volna a baleset után.”

„Okkal tűnt el!”

Az operatőr, miután végzett a helyszínen, a filmet teljes terjedelmében archiválta, és négy-öt másik esettel együtt egy számozott DVD-re mentette, végül pedig páncélszekrénybe zárta – csakúgy, mint ahogyan korábban a többi felvételnél is tette. Három héttel a baleset után azonban az OMSZ bekérette a filmet.

„Kimásoltam egy másik lemezre, majd leadtam. Évekkel később végül az eredetit is megkapta az OMSZ, mert miután nyugdíjba vonultam, a két év termését egy listán összesítve bevittem az Oktatási Módszertani Központba. 2011 januárjában azonban a rendőrség egy másik eset kapcsán hivatalból kikérte azt a DVD-t, amin a buszbaleset felvétele is volt. Ekkor derült ki, hogy a leadott lemez érthetetlen módon eltűnt” – magyarázta Juhász.

Úgy emlékszik, a filmeket akkor a központban egy lemezszekrényben őrizték, amihez tulajdonképpen bárki hozzáférhetett. Szerinte annak, aki elvitte a 2008-as baleset filmes dokumentációját, „pontosan tudnia kellett, hogy a felvétel létezik, ott van, és esetleg később sok kellemetlenséget okozhat. Nyilvánvaló, hogy okkal tűnt el. Nagyon sok minden látszott a filmen”.

Juhász elmondása szerint soha nem volt célja, hogy a felvételekkel bárkit lebuktasson vagy ártson esetleges haragosainak. A fontos számára mindig az volt, hogy hitelesen rögzítse az ellátást, hiszen később a videókból nemcsak okulni lehetett, hanem sok esetben a mentőket is megvédte a bíróságon peres eljárás esetén. Az OMSZ Kommunikációs Osztálya azonban idővel teljesen ellehetetlenítette a munkáját: elvették az autóját, a felszerelését, és egy másik osztályra helyezték. Tavaly év elején végül megelégelte a szélmalomharcot, és miután Mártai István főigazgató közölte vele, hogy a videós szolgálatra a jövőben nincs szükség, és egyébként pénz sincsen rá, nem várta meg, míg kirúgják, maga állt fel.

Házon belül

A balesetkor egy szintén a helyszínen lévő, neve elhallgatását kérő mentődolgozó szerint „házon belül” mindenki sejtette, hogy valami nem stimmelt a 2008-as buszbaleset mentésénél, és hogy a kárhely parancsnoka, Burány Béla feltehetően súlyosan hibázott. A triázsoláskor (betegosztályozás) mindenképpen, hiszen „szó nem volt tömeges kárhelyről”.

„Évekkel az eset után is téma volt a kollégák között az óvodások tragédiája. Óriási visszhangja volt az esetnek, többször összesúgtak Burány háta mögött. Ráadásul voltak más esetek is, amelyeknél szintén felmerült a neve. Nem ez volt az első. És nem ez volt az első olyan baleset sem, amit nem úgy kommentáltak a nyilvánosság felé, ahogy az valójában történt” – mondta informátorunk, aki szerint az eltussolt ügyek szinte mindennaposak a mentőszolgálatnál.

Félnek beszélni

„Arcunkba hazudnak, és egy idő után hozzászokik az ember a hazugságokhoz, a vetítésekhez. Tudjuk, hogy mi az igazság, de hivatalosan mégsem az. Máshogy adják le a tévékben, és máshogy kerülnek be a híradókba is. Elég csak visszanézni Győrfi Pál megszólalásait. Soha olyan még nem hangzott el a részéről, hogy: „Sajnáljuk, hibáztunk”. Soha, egyetlen esetnél sem. A dolgozók pedig nem mernek beszélni, egyrészt meg vannak félemlítve, másrészt féltik az állásukat. Számlákat és hiteleket fizetnek, és még az a 96 ezer forint is számít, amit fizetés gyanánt kapnak. Ez mindig is így volt, és ebbe sajnos bele kell törődni. Az OMSZ olyan, mint egy sérült alma. Kívülről szép piros, de belülről mélyen rohad” – tette hozzá.

A mentődolgozó szerint ez egészen addig nem is fog változni, amíg szakmán belül nem lesz kellő összefogás, és amíg nem váltja le a mostanit egy olyan menedzsment, aki(k) a „bajtársak és bajtársnők” érdekeit nézi(k) majd.

Információink szerint az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) dolgozói valóban félnek. Attól is, hogy hozzászóljanak cikkeinkhez, hiszen főigazgatói utasításra él a Félszbuk-törvény, amely szerint szükség esetén betekintenek a közösségi oldalakon („facebook, iwiw, mentőállomások honlapjai, nyilvános fórumok stb.”) közzétett véleményekbe, megosztott egyéb médiatartalmába.

Az FN24 a kommentek helyett – az anonimitás jegyében és a retorzió elkerülése érdekében – az info@24.hu e-mail címre várja a továbbiakban azon volt/jelenlegi mentődolgozók jelentkezését, akik elmondanák véleményüket a 2008-as buszbalesettel, illetve egyéb „kétes” esetekkel kapcsolatban.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik