Valahányszor katonai rezesbanda muzsikál, képtelenek vagyunk szabadulni az illetlen asszociációtól, hogy az Egér a Marson című klasszik német rajzfilm zárójelenetébe csöppentünk. Pedig az ementálinál komolyabb dologról van itt szó: a három régi felsőoktatási intézmény összevonásából született új közszolgálati gigaegyetem első tanévének megnyitója zajlik hétfő délelőtt a sokat látott Ludovikán.
A képekre kattintva galéria nyílik a tanévnyitóról! – Fotók: kummer János
Külön pikáns, hogy ez a cintányéros katonai föl-levonulással, vigyázzmenettel, zászlóhordozással, nyalka huszárokkal egybekötött szeánsz pár nappal a baltabalhé után kerül színre. A hétvégén egyre lestük, hogyan dönt az Azeri Baltás Kiengedése Következtében Létrejött Helyzet Válságstábja, hogy most akkor elnézést kérünk Jerevántól vagy hadat üzenünk, kirúgják Navracsicsot, netán a közigminiszter kihasználja az adódó lehetőséget, s a felelősséget magára rántva lelép a színről. De persze nem a nemzeti szabadságharc kormánya lenne a mienk, ha megfutamodna ilyes helyzetektől. (Mint később kiderül, Orbán Viktor sem teszi.)
Placc
A reggeli hírekben már hallhattuk, ahogy Giró-Szász miniszterelnöki szóvivő kifejti: hazánk mindenben helyesen járt el, mivel a bitang azeriek azt ígérték, Safarov leüli a maradék huszonkét évet, nem tehettünk másként, mint hogy kiadjuk ezt az ideggyenge, korlátolt, gyáva tetűt a hazájának. Ja, hogy pont nyolc év után, pont pár hónappal a miniszterelnök bakui tárgyalásait követően, pont, amikor azerbajdzsán két-három milliárd dollárért magyar államkötvényt venne? Igen, pont most. Van ilyen.
De hiába külpolitikai patália, egyetlen mondat, egyetlen mozdulat sem utal a kínos helyzetre, hacsak azt nem vesszük rejtett reakciónak, hogy a huszárlovak egyike a szemünk láttára adja vissza a természetnek az emésztőrendszere által átstrukturált zabot a díszpáholy mögötti füves placcon. Szóval szar a helyzet a külpolitikában, viszont a bizakodásra is egyre több ok ad okot.
Itt van például ez a közszolgálati egyetem.
Puncs
Nagy a meleg, s mi nem tudjuk eldönteni, mitől dőlnek ki sorra alakzataikból az egyenruhás hallgatók: a tar tarkójukat szúró napfénytől, vagy Patyi András rektor puncsos nyitóbeszédétől. Bárhogy is, leszögezhetjük, a tanárnak és oktatási menedzsernek bizonyára kiváló Patyi doktor rettentően meg akart felelni, s ez kétségkívül sikerült is neki. Csillagos ötösre. Az Orbán Viktornak hálálkodó mondatait szemérmességből nem idézzük, inkább álljon itt pár példa az irodalminak szánt szófüzérekből: „vendégeink jelenléte nem protokolláris, hanem spirituális”, „egyetemi honfoglalás zajlik”, „az új egyetem nemcsak beton, malter és tégla… hanem szellemi kútfej”.
A lényeg ma persze nem Patyi, hanem egyrészt az eskü, melyet egyebek mellett az új alaptörvényre tesznek a hallgatók, másrészt Orbán Viktor beszéde.
Orbán Viktor és Navracsics Tibor, mellettük Patyi András az egyetem rektora
A miniszterelnök azon morfondírozik, vajon ő annak idején képes lett volna-e egy ilyen komoly esküt betartani. Dicséri a csodálatos helyszínt, a Ludovikát, ami „a kommunista álom alatt elveszítette hivatását, és pusztulásnak indult”, s „csoda, hogy nem jutott a Nemzeti Színház és a Corvin Áruház sorsára”. (Mármint arra, hogy lebontsák.)
Örömmel közli, az épületet végre „visszaadjuk” a haza védelmére felesküdött fiataloknak, ezáltal csatlakozva az 1998 és 2002 között „felívelő időhöz”, mely során annak idején Budapesten megépült az új Nemzeti Színház, a Millenáris és a Sportaréna. Aztán ugyan jött a fővárost „vakondtúrásokká” változtató ballib nyolc év, de 2010 óta „Magyarországnak ismét van ereje fejleszteni Budapestet”. Örvendj, Józsefváros, örvendj, Orczy-park, örvendj, Ludovika!
A miniszterelnök beszél „a kommunizmus utáni húsz év zavaros állampárti kísérletéről”, „elbukott liberális állam- és nemzetépítésről… az államról, amely képtelen érvényt szerezni saját érdekeinek”. Többször is összecsomózza a fasizmust és a kommunizmust, amikor elmondja, „fajok és osztályok” mentén nem építhető igazságos állam.
Képnélküli
A Ludovika, mondja a kormányfő, „kiválóan példázza államépítő törekvéseinket”. Teljesítményen alapuló, kiszámítható életpályamodellt, átjárható köztisztviselői pályát ígér a fiataloknak. Küldetésül azt szabja az alant vigyázban állóknak, hogy „folyamatosan megújítsák a magyar államiságot… képesek legyenek megvédeni a magyar embereket”, mindezt annak érdekében, hogy „sikeresek lehessünk a saját hazánkban”.
A Ludovika név hirdesse nemzethez való vonzalmunk emlékét – Olvasható a szobor falán
Szép kép is jut a napra: „Szeretném, ha látnák, az önök odaadása, szorgalma, tisztessége és tudása nélkül az újjáalakított magyar államszervezet csupán egy üzemanyag nélküli gépezet, vérkeringés nélküli test, kép nélküli keret.”
De ami a legesleglényeg a Ludovika vakolatvesztett fala alatt: az egyetem fejlesztéséhez az állam „nem sajnálja majd a szellemi és az anyagi befektetést”.
Most értjük meg Patyit.
