Nagyvilág

Mindenki nyugodtan vegyen tartós tejet, nem lesz atomháború

Tetiana DZHAFAROVA / AFP
Egy kijevi metróállomás légicsapás riasztása alatt 2024. november 21-én.
Tetiana DZHAFAROVA / AFP
Egy kijevi metróállomás légicsapás riasztása alatt 2024. november 21-én.
Az ukránok először lőttek nagy hatótávolságú rakétákkal orosz területet, amire válaszul Moszkva módosított a nukleáris doktrínáján, a nukleáris válaszcsapással való fenyegetőzés azonban inkább a gyengeség, mintsem az erő jele a szakértő szerint.

Az ezer napja dúló háború során először fordult elő, hogy az ukránok nagy hatótávolságú rakétával támadták Oroszországot. Erre azután volt lehetőségük, hogy az Egyesült Államok leköszönő elnöke, Joe Biden magyar idő szerint vasárnap engedélyt adott rá, hogy amerikai gyártmányú ATACMS rakétákkal direkt támadjanak egyes orosz területeket. Válaszul Moszkva szigorított a nukleáris doktrínáján, és az ukrán csapással arányos támadást helyezett kilátásba.

Nem sokkal később egybehangzó sajtóértesülések szerint Ukrajna Storm Shadow rakétákat is bevetett az oroszországi Kurszk régióban, ám az egyelőre nem világos, hogy erre a rakétákat gyártó Nagy-Britannia kormánya is áldását adta-e.

Az események után sokan ismét a konfliktus kiszélesedésétől tartanak: Orbán Viktor szerint a háború legveszélyesebb hónapjai jönnek.

Arról, hogy ezek a fejlemények, milyen hatással lehetnek a háborúra, Csiki Varga Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársát kérdeztük.

Nem ezek a rakéták fordítják meg a háború menetét

Minden támadó tevékenységhez alapvetőek az úgynevezett mögöttes hadműveleti területek, ahol a logisztika, a csapatok felvonulása, összevonása zajlik. Amennyiben ezt nagyobb mélységben tudják megzavarni, az ellenség csak messzebbről, kisebb csomagokban tudja ellátni a támadó egységeit, ami megkönnyíti a védekező fél dolgát, magyarázta Csiki Varga Tamás. Az olyan infrastruktúraelemek, mint a repülőterek esetében az oroszok már korábban messzebbre telepítették a csapásmérő erőiket, de a helikopterek alkalmazása terén – melyeknél nem több száz kilométer a hatékony bevetési távolság – a mostani fejlemények okozhatnak zavarokat. Az ukránok egyrészt

  • harcászati eszközöket, logisztikai hátteret, létesítményeket tudnak pusztítani,
  • valamint az orosz védelmi ipar gyártókapacitásait és adott esetben a kritikus infrastruktúra elemeit is elérhetik.

A Háborús Tanulmányok Intézete (ISW) nevű amerikai agytröszt nemrég 245, orosz területen levő katonai objektumot azonosított, melyeket elméletileg Ukrajna el tud érni az ATACMS-szal – ezeket az alábbi térképen lehet böngészni.

Ukrajna már több mint egy éve alkalmazza az ATACMS-t orosz célpontok ellen a megszállt ukrán területeken, amerikai lőszereket pedig már a kurszki határvidékén is bevetettek. Néhány napja a – szintén Ukrajnával határos – brjanszki régióban található karacsovi lőszerraktárra mérhettek csapást velük. A moszkvai védelmi minisztérium szerint a légvédelmi rendszereik öt rakétát lelőttek, a hatodikat pedig megrongálták. A lövedék darabjai a katonai létesítmény műszaki területére hullottak le, ami tüzet okozott, de azt azonnal eloltották.

Csiki Varga szerint a támadás körülményeiről kevés hitelesített információ áll rendelkezésre: nem tudjuk, hogy milyen célpont ellen, milyen robbanófejjel ellátott rakétákat vetettek be.

Nem sokkal később sajtóértesülések szerint Ukrajna brit gyártmányú Storm Shadow-kat is használt az oroszországi Kurszk elleni támadásban. Ezekkel a szubszonikus sebességű, alacsonyan repülő, de közben manőverező robotrepülőkkel 200–300 kilométeres harcászati mélységet lehet támadni – a fegyverről ebben a cikkünkben írtunk bővebben. A célpont állítólag egy földalatti parancsnoki állás volt, melyet a Kurszk térségében állomásozó orosz és észak-koreai csapatok parancsnoksága használt. Keir Starmer brit miniszterelnök szóvivője a Guardiannek azt mondta, hogy hivatala nem kommentálja a rakéták bevetéséről szóló értesüléseket, ahogy műveleti kérdésekről egyébként sem nyilatkozik.

Az ukránok sokáig lobbiztak a ballisztikus rakétákért. Egyrészt azért, mert ezeket az eszközöket az ukrán hátországból el tudják indítani, így nem kell közel menni a frontra, ahol ellentűznek tennék ki az indítóeszközöket, másrészt nagyon nehéz a légvédelemnek kilőni őket.

Ugyanakkor Csiki Varga szerint az ATACMS rakéták sem olyan eszközök, amelyekkel Oroszország területén belül bárhol, bármit el lehet pusztítani. Ezek 300 kilométeres lőtávolságú rakéták, amelyekből ráadásul kis mennyiség áll az ukránok rendelkezésére. „Becslések szerint kevesebb, mint száz darabot kaptak tokkal-vonóval. A napokban arról is cikkeztek, hogy ezek csúcstechnológiás eszközök, holott 1986-ban fejlesztették ki őket, és 1991-ben, az Öböl-háborúban próbálták ki először. Ezekkel a fegyverekkel nem lehet a háborút eldönteni, és a zajló hadműveletek kimenetelére sem lesznek döntő hatással” – mondta Csiki Varga, hozzátéve, hogy 2022-ben vagy 2023-ban, a kudarccal végződő ukrán ellentámadás alatt az ukránok talán nagyobb hatást tudtak volna elérni velük.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik