Belföld

Magyar Péter oda akarja adni Tiborcz István és Matolcsy Ádám pénzét, de mit akar Kamala Harris?

Ez heti hírlevelünk, a 24/7 beköszönője.

Ó, micsoda hét ez! A színjózan Gyurcsány Ferenc az emberi minőségről prédikál, Orbán Viktor rácsúszott a kettlebellre (óvatosan kell), és az ember, aki azt az ígéretet hordozza, hogy a következő húsz év már szólhat másról is, mint az iménti két férfi egymásba fonódó egotripje – hiszen az máris kiegészült az övével – belengette az egymillió forintos minimálbért. Mármint bruttóban és biztonságos távolságra, 2030-ra, a Tisza remélt első kormányzati ciklusa végére, de akkor is.

A levezetés nagyjából az, hogy rommá adóztatjuk a neres magántőkealapokat, és csökkentjük belőle a kisvállalatok adóterheit, hogy ne haljanak bele a magas fizetésekbe, a további részletekért pedig mindenki nézze meg a Robin Hoodot diafilmen.

Egyébként a szépen csengő és jól szlogenesíthető ígéret valójában egészen mértéktartó: a nettó 660 ezer környéki összeg a jelenlegi szlovén kezdő tanárfizetéssel egyenlő, ahogy az sem biztos, hogy 2030-ban sokkal többet fog jelenteni ezer eurónál.

A nagyra törő párt perspektíváira nézve közben baljós ómen, hogy a névadó folyóból hiányzik a víz – mármint nem szubjektíve kevés van benne, hanem jó lenne, ha lenne benne egyáltalán. Még pár ciklus, és csak kisarjad a szikből egy kis zöld populizmus is a többi mellé. Úgy mégiscsak színesebb volna a paletta, ami a friss kutatásokban egyébként kezd kétszereplősre szűkülni, már ha 5 százalékos küszöbbel és azzal számolunk, hogy a kormánypártnak nem jut eszébe néhány furfangos fordulat a választási rendszerrel kapcsolatban, de eszükbe fog.

Hogy otthonosabbnak tűnjék a hazai örvénylés, készítettünk egy 18 perces, feliratozott válogatást a másfél órás amerikai elnökjelölti vitából, ami az első és alighanem az utolsó is volt. Az ember ott is csak kapkodja a fejét: Donald Trump szerint Chicago-külsőn macskákat és kutyákat esznek a bevándorlók, ráadásul másokét, és hogy a helyi kormányhivatal nem tud erről, az mellékes körülmény, hiszen az információ forrása a televízió. Ellenfele pedig szerinte marxista, ami már csak azért is nagyon bátor vád, mert szakpolitikák vagy egyáltalán állítások szintjén ezúttal sem derült ki semmi érdemi Kamala Harris terveiről.

Maradt az, hogy a demokrata jelölt rokonszenvesen veri vissza a fényt, nem egy hetven fölötti vénember, és kétségkívül istenáldotta tehetségű államügyész, aki fölényes mosollyal rántja be Trumpot az egójánál fogva egy csapdába, ahol az a választók helyett a saját népszerűségéről és gyűléseinek csodás voltáról beszélhet. Hogy az ügyészi rutin, mondjuk, Netanjahuval, Putyinnal vagy Hszi-Csin Pinggel az asztal túlvégén vagy éppen a gazdaság lassulásakor mire lesz elég, az majd – ha úgy lesz – élesben elválik.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még szórakoztató olvasmányokat, elmélyülős interjúkat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, és összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már neked is küldhetjük!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik