Keanu Reevesnek nem jutott szerencsés gyerekkor, hároméves volt, amikor apja a Bejrútban élő családot az egyik napról a másikra elhagyta. Gyerekkori traumáiról – ahogy magánéletéről úgy általánosságban – meglehetősen ritkán nyilatkozik, ám van, hogy kivételt tesz.
Az utolsó napon kint ültünk a verandán, és a sötét eget bámultuk. Alig szólt valamit, majd másnap kivitt minket a reptérre. Tíz évig nem hallottunk felőle
– mesélte egy régebbi beszélgetésben. Édesapjával akkor, tizenhárom évesen találkozott újra, egyben utoljára.
Később, 1991-ben a testvérénél, Kimnél leukémiát diagnosztizáltak, tíz éven át küzdött a betegséggel, amelyből végül kigyógyult. Reeves volt az egyik legnagyobb támasza, a színész ápolta.
Amikor aztán a karrierje felívelőben volt az ezredfordulón, a magánélete is álomszerűen alakult: barátnőjével, a David Lynch asszisztenseként dolgozó Jennifer Syme-mal 2000 januárjára várták kislányukat, ám egy hónappal a kiírt időpont előtt mindkettejük élete összeomlott. A gyermek halva született, a tragédiára pedig ráment nemcsak a kapcsolatuk, de Syme mentális egészsége is: a kislány elvesztése miatt súlyos depresszióba süllyedő nőről később kiderült, hogy nyugtatókon élt, és zaklatottsága kicsapongó életvitelbe sodorta. Mindez akkor csúcsosodott ki, amikor az akkor 28 éves Syme Marilyn Manson bulijáról tartott haza hajnalban, és a dzsipjével belehajtott egy autósorba. A kocsiból kizuhanó nő azonnal meghalt, a későbbi vizsgálatok egyértelműsítették, hogy ittasan vezetett, autójában kábítószert is találtak. Reevesszel éppen akkor rendezték a kapcsolatukat, és újra találkozgatni kezdtek. Végül kislánya mellé temették.
A kettős gyász nyilvánvalóan Reevesre is óriási hatással volt, de a róla a nyilvánosság által alkotott képet is átformálta: együttérzést, szimpátiát és sajnálatot váltott ki az emberekben a rendkívüli nehézségekkel küzdő színész, nem véletlen, hogy a róla összeállított portrécikkekben nagy hangsúlyt kapnak az őt ért tragédiák.
A gyász alakot vált, de sosem ér véget. Az emberekben él egy olyan félreértés, hogy ezt le lehet küzdeni, vége lesz, és majd azt mondhatják: »Elmúlt, jobban vagyok«. De tévednek
– nyilatkozta a tragédiákat firtató kérdésre 2006-ban a Parade magazinnak.