Első találkozásom a Transformers-franchise-zal a ‘80-as évek legvégére tehető: ekkor már Gyöngyösre is begyűrűztek a műholdas adások, így a tévén nálunk is megjelent a Sky Channel, ami új világot nyitott meg a hozzám hasonló lurkók számára.
A brit tévécsatornának hála megtudtam, hogy az ekkor már itthonra is beszivárgó G. I. Joe akciófiguráknak saját animációs sorozata van, de ennél is jobban lenyűgözött a járművekből és repülőkből robotokká alakuló karaktereket felsorakoztató Transformers című rajzfilmszéria. Az alakváltókat annak ellenére imádtam, hogy alsó tagozatos gyerkőcként még egyetlen szót sem értettem idegen nyelven.
Az persze világos volt, hogy vannak a jó gépek, akik próbálják megvédeni a Földet a gonosz robotoktól, és ennyi elég volt ahhoz, hogy élénk fantáziájú kölyökként teljesen rácsavarodjak a témára. Lelkesedésem része volt például kifundálni, hogy a szüleim távollétében miképp tudnék bejutni a tévénknek otthon adó, ilyenkor kulcsra zárt nagyszobába. Ez volt ugyanis a záloga annak, hogy nézhessem az 1984-ben indult Transformers epizódjait. Bár konkrét emlékem erről nincs, de a Sky Channel műsorát már rendszeresen közlő korabeli lapok ajánlói szerint hétköznaponként 15:30-kor indult a kedvenc programom.
Azt viszont ekkor még csak nem is sejthettem, hogy miközben a munkába készülődő anyukámat kicselezve résre nyitottam a nagyszobába alternatív bejutást biztosító erkélyajtót, pont annak megfelelően cselekedtem, ahogy néhány évvel korábban, több ezer kilométer távolságban a Hasbro marketingesei megálmodták.
Ronald Reagan, George Lucas és a japánok
Ahhoz, hogy a Transformers minden idők egyik legnépszerűbb játékmárkájává váljon, és négy évtized után is releváns franchise maradhasson, rengeteg tényező együttes hatására volt szükség. Ezek egyike az Egyesült Államok 40. elnöke, Ronald Reagan, aki 1981 és 1989 között töltötte be hivatalát, és politikájának része volt a dereguláció, azaz a jogi (túl)szabályozottság csökkentése.
A Reagan első ciklusa alatt életbe lépő új médiatörvény nyomán a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission, FTC) és a Szövetségi Távközlési Bizottság (Federal Communications Commission, FCC) lényegében elvesztette minden jogkörét, hogy szabályozza a gyerekeket célzó marketinget, ami lehetővé tette, hogy a cégek új formában hálózzák be a legfiatalabb korosztályt.
